Történetem kezdete előtt engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Niki vagyok, 18 éves, és nap mint nap küzdök önmagammal és a mentális egészségemmel. A gyermekkorom nem zajlott zökkenőmentesen, ennek következtében az életem további része is küzdelmekkel telt. Nagyjából egy éve evészavarral és pánikrohammal küzdök, az utóbbi többé-kevésbé ritkán van jelen az életemben. Sosem beszéltem a gyermekkoromról igazából senkinek, viszont folyamatosan próbálok önmagammal harcba szállni, így nagyon nehéz elhatározások után döntöttem úgy, hogy a mai napon bizalmat szavazva valakinek, minden erőmet és bátorságomat összeszedve az életem nehezebb pontjairól beszámoljak neki. Nagyon sokat töprengtem, hogy ez biztosan jó ötlet-e? Jó ötlet megnyílni valakinek, akiről igazából alig tudok valamit? Jó ötlet sebezhetőnek mutatni magamat? Az is lehet, hogy nem, viszont tudtam, hogy szükségem van a segítségre, hogy egészséges életet élhessek, és mivel pszichológusoktól a hideg kiráz, így csak ez a személy maradt számomra, akinek a legféltettebb titkaimat is a tudtára mertem adni. Valójában életem legnehezebb napját éltem át ma emiatt, természetesen bennem volt a félelem, és bennem is van. Mi van, ha elárul? Mi van, ha egy olyan valakinek nyíltam meg, aki visszaél a bizalmammal és még inkább a gödörbe taszít?
A történetem a mindennapi gyógyulási lépéseimet fogja leírni. Gyakran előfordulhat, hogy visszaesek, és nem sikerül megbirkózni a rám váró akadályokkal, de remélem, hogy akinek bizalmat szavaztam, nem fog vele visszaélni, hiszen én őszinte szeretettel fordultam felé.
Ha érdekel a gyógyulásom, akkor tarts velem a további napokban is.
Puszi: Niki❤️
YOU ARE READING
My recovery
Short StoryTörténet a mentális gyógyulásomról. Az evészavartól az egészséges táplálkozásig. A pánikrohamtól az egészséges életig. Az önbizalomhiánytól a magabiztosságig.
