A mai napom a szokásos önmarcangolással és a gyógyulási folyamat feladási gondolatával indult.
A tegnapi nap folyamatosan gondolkodásra kényszerített, nehéz elhinni azt, hogy valakinek ilyen hatalmas szíve legyen, és mellettem álljon. Nem igazán éltem át eddig hasonlót, így természetesen a túlgondolás megy ezerrel, de annyira az elején vagyok ennek a folyamatnak, hogy még nem most lesz az a helyzet, amikor sikerül az önbizalmam és a másokban való bizalmat erősíteni.
A mai napon egy apró lépést teszek, amivel magamat erősíteni tudom. Nagyon ritkán járok moziba, viszont a mai napon meglátogatom az Allee-ban található Cinema City-t, és megnézem az Agymanók második részét. Eredetileg egyedül mentem volna, ami nagy dolognak számítana, viszont velem tart az egyik kedvenc barátnőm, akivel végre sikerül időt tölteni. Ezek a programok számomra sokat jelentenek, mert nem szeretek a tömegbe emberek közé menni. Következő alkalommal, megpróbálok egyedüli programot csinálni, hogy ezzel is segítsek a gátlásaimat leküzdeni.
Az Allee-ba beérve, szinte azonnal a Libri felé vettem az irányt, és nem távoztam üres kézzel.
James S. Gordon: Traumagyógyítás A remény és a gyógyulás útján című könyvét vásároltam meg. Igyekszem olyan könyveket olvasni, amik esetleg segíthetnek a gyógyulásban. Őszínte akarok lenni, így elárulom azt is, hogy ma nem ettem semmit, jelenleg nagyon erősen tombol az evészavarom, és egyszerűen esélytelen az, hogy nyugodtan megegyek bármit is. A mozihoz felérve eszembe jutott, hogy nagyon szeretem a popcornt sajtszószba mártva, viszont nem adtam meg magamnak. Az, hogy bánom-e? Én magam sem tudom, viszont a film az nagyon tetszett, és a mondanivalója teljesen ledöbbentett. Ha egy gyermek nézi meg, ő valószínűleg csak egy mesének látja, viszont az, amit sugározni akart... A vonaton hazafelé azonnal elkezdtem olvasni.
Hazaérve muszáj voltam enni, pedig nagyon nem akartam. Az este további részében pedig az új csoda könyvet olvastam tovább.
A mai napon úgy érzem, hogy nem mentem előre egy lépést sem.
Sziasztok! A mai napom ennyi volt, nem sikerült egy apró lépést sem tenni a jó irányba. Köszönöm, hogyha a mai napomat is elolvastátok és velem voltatok.
Puszi: Niki🤍
YOU ARE READING
My recovery
Short StoryTörténet a mentális gyógyulásomról. Az evészavartól az egészséges táplálkozásig. A pánikrohamtól az egészséges életig. Az önbizalomhiánytól a magabiztosságig.
