My recovery

2024.07.03

A mai nap rohanós nap volt.
A reggelem úgy indult, hogy sikerült elaludnom, és csak 20 percem volt elkészülni és kiérni a buszhoz, hogy ne késsek el már azonnal az első héten.
Szerencsére a buszon volt időm reggelizni.
A munkába érve azonnal megnyugodtam, hiszen igazán megkedveltem a munkatársakat ebben a 3 napban. Ma is rohangáltam egész nap az üzletben, segítettem az embereknek, tanácsokat adtam, hogy melyik terméket éri meg megvenni, melyik az, ami neki nem biztos, hogy jó lenne. Igyekeztem a pici üzletet kiismerni ebben a 3 napban, de azért még kell egy kis idő, mire megszokom, hogy mit merre találok.
A holnapi napot is várom, hiszen lassan vége az első hetemnek, és a hétvégén a Balaton partján fogok pihenni, amit igazán várok már. Sok tervem van a nyárra, nagyon sokat szeretnék olvasni, mert az utóbbi időben az érettségi miatt nem igazán volt alkalmam rá. 3-4 könyv biztosan arra vár, hogy elolvassam, de a munka után mindig nagyon fáradt vagyok, és így semmi kedvem olvasni, de majd a hétvégén biztosan lesz rá alkalom.

Ma valaki feltette a kérdést, "hogy vagy" természetesen kapásból azt vágtam rá, hogy jól.
De vajon tényleg így is van?
Nyilván nem, a munka minden időmet elveszi, emiatt nem jut időm semmire, de még arra sem, hogy tegyek azért, hogy jobban legyek. Én nagyon igyekszem, viszont nem egyszerű. Sok olyan ember van/volt az életemben, aki megbántott, fájdalmat okozott, és ezeket nem tudtam feldolgozni, egyszerűen nem volt rá alkalom, és továbbra is a pillanatot várom, hogy érezzem azt, hogy na itt az idő..., hogy azt érezzem, elég erős vagyok és ki tudom zárni ezeket az embereket az életemből.
Sajnos vannak olyan emberek is, akiket egyelőre még nem tudok kizárni, pedig nagyon szeretném, mert ők okozták a legnagyobb fájdalmat, de nincs elég erőm rá. Mentálisan gyenge vagyok még. Egy ember eltávolítása az összes energiát elviszi.
A saját érdekemben tudom, hogy meg kell tennem...
De egyedül nem tudom!

Köszi, ha elolvastad, a következő napnál várlak szeretettel!🫶🏻