Amennyire vártam ezt a napot, annyira rosszra sikeredett, de kezdjük az elején.
A napom úgy indult, hogy a szokásos reggeli rutin elvégzése után,a kontaktlencsémet szerettem volna betenni, viszont láttam, hogy a széle elszakadt. Nagyon ideges lettem, hiszen a héten kezdtem el használni, és már tönkre is ment, mert így nem fogom tudni használni. Emiatt nem tudtam napszemüveget viselni ma. A nagy idegesség után, elindultunk a vonathoz, (itt realizáltam, hogy nem hoztam magammal semmilyen fényvédő krémet) és mentünk Balatonfüredre, majd onnan Badacsonyba. Ez sem úgy alakult, mivel éreztem, hogy elkezdett fájni a hasam.A női megérzések sosem csalnak sajnos, így azonnal tudtam, hogy "baj" van. Elég baj volt, mivel nem voltam felkészülve rá, mert hamarabb jött, mint kellett volna.Így Balatonalmádiba leszálltunk a vonatról, mert a Badacsonyba tartó vonatra, ott is fel tudtunk szállni, ezért beugrottunk a boltba vásárolni. Természetesen hatalmas sorok voltak, és az időnk vészesen fogyóban volt. A vonat megérkezett, természetesen hely sem volt sok, és a vagon, amibe felszálltunk, kisgyerekekkel volt tele. Az idegrendszerem eléggé tropán volt akkor már. Meleg is volt, plusz még a gyerek visítozásokat is végig kellett hallgatnom. A vonat késett, így az eredeti érkezéshez képest 25 perccel később értünk oda. Valahol egy nyamvadt gyógyszertárat akartunk találni, mert természetesen semmi nem volt nálam.(miért is lenne)
Egy kisboltba mentünk be, ahol megkérdeztük az eladót, hogy esetleg a környéken hol találunk valami helyet, ahol fájdalomcsillapítót tudunk venni. A hölgy nagyon kedves volt, közölte, hogy nála van, és nagyon szívesen ad belőle. Ennél a pontnál éreztem, hogy úristen nem lesz elcseszve a nap teljesen. Kettő darabot is hozott nekem, amiből az egyiket utána azonnal be is vettem. Ezután valami ebéd után kutattunk, mert már majdnem 1 óra volt. Egy büfét néztünk ki, ahol gyros tálat ettünk, amiből természetesen alig ettem, de most leginkább a hasfájásomnak köszönhettem. Tehát félig üres gyomorral indultam neki, hogy felmenjünk a hegyre, megnézzük a pincészeteket, a kilátást, a Kisfaludy Ház Éttermet. Felérve azt hittem, hogy meghalok. A hasam még mindig fájt, de enyhített már a gyógyszer rajta. A kilátás csodálatos volt. A partra visszaérve, a hajóállomás felé vettük az irányt, hiszen nagyon szép, és pont kötött ki egy hajó, ami Fonyód és Badacsony között közlekedik. Néztük a vizet, majd igazából eldöntöttük, hogy haza indulunk, pont volt egy vonat, amire csak 20 percet kellett várni. Gondoltuk mi, 5 perc késéssel érkezett, majd Balatonfüredre 25 perc késéssel érkeztünk vissza. Ennél a pontnál már nagyon elegem volt.
A vonat amivel terveztük a nyaralóhoz való visszaindulást, az is 15 perc késéssel indult. Igazából már nem érdekelt, hiszen ennél a pontnál már úgy volt elcseszve az egész, ahogyan volt. A nap megkoronázása képpen, egy "aranyos" méh megcsípett.
Baromira fájt, na meg persze feldagadt és kipirosodott.
Mi a tanulsága ennek a napomnak? Na ezt én sem tudom, de elég is volt.
Legyen szebb estétek!
Puszi: Niki🤍
YOU ARE READING
My recovery
Short StoryTörténet a mentális gyógyulásomról. Az evészavartól az egészséges táplálkozásig. A pánikrohamtól az egészséges életig. Az önbizalomhiánytól a magabiztosságig.
