PLAY WITH FIRE → HYUNLIX

⤷ 10. Tizedik fejezet ❆

[...]

- Anya!? Mit keresel itt? Mindegy, remek időzítés, be tudnád vinni Kkamit a vendégszobába? Felix fél a kutyáktól, és őt pedig lehetetlennek tűnik levakarni róla.

- Máris. Gyere Kkami, gyere szépen - csalogatta maga után a kutyát.

Ahogy végre egy ajtó választott el minket az állattól, Hyunjin letett a földre.

- Ne haragudj kicsim, hogy csak úgy betörtem, de biztos voltam benne, hogy ha rajtad múlik, nem fogsz magadra főzni, és megint valami étteremben eszel hetekig. Hoztam neked elég ételt a következő hétre, de azt hiszem rossz időpontot választottam, nem tudtam, hogy programod van.

- Köszönöm anya, de nem kellett volna megint miattam fáradnod. Messze laktok ehhez, hogy Szöulból csak úgy átugorj.

A fal mellett mindketten lehámoztuk magunkról a cipőnket. Hyunjin elvette kezemből a bezsákolt - feltételezhetően - váltószmokingját, ami eddig az autójában pihent és a fogasra akasztva visszalépett mellém. Akaratlanul is feltűnt, hogy továbbra sem távolodott el tőlem, pedig egy bőven elég tágas előszobában álltunk. Ha csak egy centit is oldalra nyújtottam volna a kezem, már az övét érintettem volna.

- Nem fáradtság, legalább így nyugodtan alszom, hogy mindketten hazai kosztot ehettek. És így be is mutathatod nekem ezt a jóképű fiatalembert melletted, akiről eddig elegánsan elfelejtettél mesélni.

- Hogy őszinte legyek, én sem számítottam hasonló meglepetésre, de bemutatom neked Felixet. Lix, ő itt az anyukám.

- Jó napot Mrs. Hwang, Lee Felix vagyok - hajoltam meg mélyen, tökéletesen zavarban. Nem számítottam rá, hogy háromnapi ismeretség után már hasonló szintekig jutunk, hogy kénytelen legyen bemutasson az anyukájának.

- Kérlek tegezz, Hyojin vagyok - mosolyodott el kedvesen a nő, és egy meleg öleléssel üdvözölt mindkettőnket. - Hyunjin igazán jó ízlésed van, nagyon szimpatikus a barátod. Elpakolok a konyhapultról, és már nem is zavarok tovább.

- Nem zavarsz, Felix nem azért van itt, amiért gondolod - szabadkozott egyből, én pedig képtelen voltam megszólalni zavaromban.

Legszívesebben én is heves tiltakozásba merültem volna, hogy semmi sincs köztünk, azonban azzal mást sem értem volna vele, csak az ellenkezőjét bizonygattam volna. Jobb híján csendben maradtam, hogy legalább ne rontsak a helyzeten, és Hyunjint ne hozzam ennél is kellemetlenebb helyzetbe. Hiszen volt egy barátnője, akit a jelek szerint biztosan eltitkolt otthon, ha már az anyukája engem nézett az új párjának. Bár az továbbra is rejtély volt számomra, miből gondolta, hogy velem jött össze. Az egyetlen épkézláb ötletem az volt, hogy talán sosem vitte haza bemutatni a barátnőit, ezért azt kezdte feltételezni, hogy meleg. Ki tudja, de abban egészen biztos lehettem, hogy nem én voltam az, akiért a szíve dobogott. És ez piszkosul szarul esett.

- Szóval most valami hasonló kifogás fog következni, hogy azért hoztad be őt a lakásodba a karjaidban, mert csak egy könyvet szeretnél neki kölcsönadni? Ugyan már, felnőttek vagyunk, nem kell szégyellnetek magatokat. Tudok haladni a korral, és én is voltam egyszer fiatal.

- Igazság szerint egy szmokingért ugrottunk haza, és ahogy már mondtam, fél a kutyáktól.

- Akkor kint is megvárhatott volna, ameddig beviszed Kkamit az egyik szobája.

- Ne kombinálj, így egyszerűbb volt.

- Nem én kombinálok, te sosem hozol senkit haza. Még a barátaidat sem szívesen engeded be a magánszférádba.

- Tudod, hogy veled mindent megbeszélek, de ezt most akkor is félreérted.

- Rendben, nem kell elmondanotok, ha még korainak érzitek, de remélem karácsonykor már tényleg a párodként hozod el bemutatni. Biztos vagyok benne, hogy az apád is és mindenki oda lesz érte.