PLAY WITH FIRE → HYUNLIX

⤷ 04. Negyedik fejezet ❆

[...]

A kanapén kuporodva vártam, hogy lemoshassam végre hajamról a festéket. Jeongin megígérte, hogy legközelebb amikor egyszerre ráérünk levágja a hajam, így kaptam az alkalmon, és éltem a lehetőséggel, ha már volt köztünk egy fodrász is. Egy örökkévalóságnak tűnt, hogy a festék végre elérje a kívánt hatást, legszívesebben hamarabb lemostam volna, hogy Innie végre ollót foghasson a kezébe.

- Jis, maradt még a szürke színezőből? Rákenhetnénk egy keveset Felix hajára, hogy méginkább elcsavarhassa a lovagja fejét - kacsintott a fiatalabbra Jeongin, mire én csak megforgattam a szemem. Én nem szóltam semmit, bíztam Jeonginben, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőlem, így teljesen rábíztam magam. Az irányt tudta, nagyjából mit lenne kedvem viselni, merre gondolkozhat, a szőke hajam pedig megfelelő vásznat nyújtott számára, hogy méginkább kiemelje vele a szerinte legelőnyösebb vonásaimat.

- Persze, mindjárt lehozom. Lix, el is viheted majd a lila hajápolós cuccaim, végre megszabadulhatok tőlük. Még az eget is befogják, anyám minden alkalommal teljesen kiborult tőlem, mikor használnom kellett.

A kisebb haja ezúttal mélybarna árnyalatban tündökölt, megunta a véget nem érő kellemetlenül hosszú és körülményes hajápolási rutint, amit egy hasonló árnyalat igényelt, a folytonos szőkítéssel járó apró sebeket a fejbőrén, és a túl gyorsan keletkező lenövéseket, ami újabb és újabb merényletet követelt a hajszálai ellen.

- Örök hálám, mert nem terveztem semmi extra cuccot venni hozzá. Azt használtam volna, ami otthon van.

- Igen, meglátszik milyen állapotban volt most is. Pedig hányszor megmondtam, hogy jobban kellene törődnöd vele, ha nem szeretnél egy seprűt tárolni a fejeden - fintorodott el Jeongin, hiszen az emberiség ellen elkövetett bűnnek élte meg, ha valaki nem törődött eléggé a hajával.

- Nekem bőven megfelel így is, mert pár havonta úgysem bírod ki, hogy ne tedd rendbe.

Nagyot haraptam a kihűlt pizza szeletbe, amit még reggel rendelt Jisung, azonban gondolataim teljesen máshol jártak. Borzasztóan kínosan éreztem magam, miután Chris visszaért mellém a parkban, és még csak kérdeznem sem kellett merre járt. A győzelemittas vigyora mindent elárult.

Fogalmam sem volt, Hyunjin mit gondolhatott rólam ezek után, hiszen ebből a szituból pontosan azt vonhatta csak le, hogy mennyire gyerek voltam még hozzá képest, hogy még ahhoz is postásra volt szükségem, hogy elkérjem a számát. Hiszen nem tudhatta, hogy Chan intézte úgy, hogy esélyem se legyen megakadályozni, hogy sikerrel járjon.

Ezen még talán tovább is tudtam volna lépni, de ezután sikerült méginkább elkeserítenem saját magam, ahogy méginkább visszarántottam magam a kegyetlen valóságba. Minek ide ellenség, ha itt voltam magamnak?

Tegyük fel, hogy nem zavarta, hogy nem mertem elkérni a számát - mivel végül megadta, talán nem ezen a részleten akadt fenn -, honnan tudhattam volna, hogy egyáltalán a fiúkhoz vonzódik, vagy sem? Abból, hogy ellátott miután megsérültem, elég sok következtetést le lehetett vonni, csak pont azt nem, ami a legjobban érdekelt volna, azon kívül pedig alig váltottunk néhány szót.

Aztán meg azon kezdtem agyalni, hogy biztos valami kamu számot adott meg, mert rájött, hogy bejön nekem, ezután pedig undorodni kezdett. Szóval ha lehet, csak még jobban szerettem volna kilőni magam a holdra, hogy még csak egy bolygón se kelljen vele léteznem.

- Ne vágj már ilyen búval baszott képet, elrontod a bulit. Minden porcikája utánad sóvárog, én megmondtam hogy jó vagy nála - karolta át a vállam Chan, akinek mióta visszaértünk nem volt jobb dolga, mint kifecsegni mindent a többieknek. Még nem kezdtük el egyik társasjátékot sem, helyette inkább az én idegeimmel terveztek játszani. - Szerintem még kifejezetten aranyosnak is találta, hogy a korábbi magabiztosságod ellenére ennyire zavarba tud hozni egy ilyen apróság.