Sikíts, Kicsikém|JiKook|

Hetedik

Sziasztok! Részt vettem egy kihívásban, amit a kedves Mamzi75  -nek köszönhetek. Sex on the beach a kihívás neve, az ő oldalán megtaláljátok, Az igazság hullámai néven. Szóval ha olvasnátok valami kellemes hangvételűt, nézzetek bele, de sok más nagyon jó iromány is van ott :)

(Jimin)

Nem tudom mire lenne pontosan szükségem. Talán egy erősebb italra. Egy újabb fürdőre. A legjobb barátomra, és arra, hogy szétverjem ezt az átkozott falat. Dühösnek, elkeseredettnek, meglopottnak érzem magam, némi bosszúvággyal a mellkasomban. Anya megtanított arra, hogy sose vegyek el másoktól olyasmit, ami nem engem illet. Nem a miénk. Nem tartozik hozzánk.
Reggel ismét hallottam a falon túlról eredő hangokat. Fel s alá, fel s alá. Lépked, matat, kutat, kapar. Kim jól mondta, tényleg egy patkány. De ez a teremtés nem a vakolatot rágja, hanem a szívemet. A Lord az. Tudom, érzem. Bármire képes. De most én is elszántnak érzem magam, mert sosem tapasztalt harag örvénylik bennem.
Kim és Jungkook a nappaliban van, épp azt beszélik, hogy mi legyen a következő lépés. Én tudom. Lerombolom a Lord falait. Lecsupaszítom, megtalálom. Megmutatom neki, hogy nem félek tőle, még annak tekintetében sem, hogy magával ragadta a tulajdonomat.
Anya azt mondta, ne lopjak. De én vissza akarom szerezni azt, ami az enyém. Még azt is elveszem tőle, ami nem engem illet.
Megmarkolom a bátyám bontókalapácsát, erősen megmarkolom a végét, a magasba emelem, aztán meglendítem. Akkorát koppan a betonon, hogy vissza rúg, én pedig megtántorodom az ellenállástól. Újra rámarkolok, de ezúttal erősebben csapok rá. Vakolat hullik a parkettára, mindent befed a por. Egyfolytában pereg. Addig-addig döngetem a falat, míg lyuk nem keletkezik rajta. Kiejtem a kezemből a kalapácsot, érdeklődve közelebb sétálok hozzá, de hangos dobogásra leszek figyelmes.

— Hé! — Kim dühösen felkiált a hátam mögött. — Mit csinálsz? Szétvered a házat?

Nem nézek hátra. Összevont szemöldökkel nézem a rést a falban, érzem, ahogy kifut a vér az arcomból. Épp közelebb sétálnék hozzá, hogy megtudjam mi van az üregben, de Jungkook megragadja a karomat, és magához húz. Az egyik lábával a sarokba rúgja a kalapácsot, ami hangos csörrenéssel nekikoppan a szekrényem oldalának.

— Nyugalom — Jungkook belesuttog a fülembe. — Tudom, hogy dühös vagy, de...

— Várjatok!

Leseprem magamról Jungkook kezét, és szembefordulok velük. Kim az orrnyergét masszírozva nézi a kárt amit okoztam, a szeme vörös lángokban ég, de ezúttal rendre utasítja a haragját. Nem mond semmi sértőt.

— Kim — komoly pillantást mérek rá. — Tudom, hogy van valami a fal mögött.

A mennyezetre emeli a tekintetét, csípőre teszi a kezét, és kifújja a levegőjét.

— Rovartetemek, pókok és építési anyag.

Minden érzelmem kiülhet az arcomra, ugyanis beleegyezően megvonja a vállát, és kézbe veszi a kalapácsot. Itt az ideje, hogy higgyen nekem. Hogy mellettem álljon, támogasson, és elhagyja azt az énjét, aki piszkálódásomból táplálkozik.
Mellém lép, a vállamra fekteti a tenyerét, aztán mélyen a szemembe néz. Meleg szeretetet látok a mézszínű tekintetében, ami most biztonságérzetet nyújt számomra.

— Bebizonyítom, hogy semmitől sem kell félned. Lépjetek hátrébb.

Jungkook megfogja a kezemet, arrébb húz, de nem ereszt el. Lepillantok az összekulcsolt ujjainkra, amik úgy gabalyodnak egymásba, mint a kusza fonalak az ócska dobozban. Engem néz. Amióta megtudta, hogy mi történt, folyton így néz rám. Együttérzést látok a tekintetében, szimpátiát és erőt. Ez az egyveleg együtt olyan nyugalmat idéz bennem, hogy elfelejteti velem a történteket. Nem az egészet, de egy jelentős darabot eltöröl belőle. Megígérte, hogy végig mellettem marad. El is várom tőle, mert úgy érzem, szükségem van a jelenlétére.
Összerezzenek. Kim akkorát üt a falba, hogy berezonál a szobám ablaka, és megremeg talpam alatt a parketta. Újra és újra nekiront a betonnak, míg végül lehull az összes vakolat, feltárva a mögötte rejlő titkot. Hátrapillant ránk a válla fölött, zihálva letöröl egy izzadságcseppet a homlokáról, aztán ledobja a bontókalapácsot. Széttárt karral fordul felém, miközben mosolyogva megingatja a fejét.