Szívem sóhaja

Miles

Nem áll jól a szénám. Nem tetszik, hogy elutasítóan viselkedem Sofival, mert mindeközben rettentően kedvelem. Úgy döntök, írok neki egy normális üzenetet, ahol elnézést kérek és meghívom újra magamhoz egy vacsorára. Nem randira, csak egy bocsánat, hogy seggfej voltam vacsorára. Mert hiába nem lehet közöttünk semmi, azért kedvelem őt, és nem szeretném megbántva hagyni. Nem érdemli meg. Szeretnék beszélni vele erről az egészről, mint két felnőtt ember. Mikor elkezdenék gépelni Mr. Seggarc lép be az irodámba és mereven megáll az asztalom előtt. Ma felvette a seggfej szmokingját és a mély ráncok a homlokán, most még sötétebbek. Már kezdem úgy érezni, aggódnom kellene.

- Remélem ráér a hétvégén, Miles. – mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Lassan bólogatni kezdek, bár előre félek, miről van szó. Nem akarok dolgozni megint a hétvégén, kérlek, csak azt ne! – Nagyon helyes, mert a hétvégén csapatépítő partit tartok a vidéki házamnál. Pénteken munkaidő után indulunk, vasárnap vissza. Igazi világ elől elzárt, csodás kis vitorlásház, tetszeni fog. – hoppá, a seggfej főnök talán mégsem akkora seggfej, mint gondoltam. Legalábbis elhív a menő hétvégi villájába gondolom északra, mert ezeknek általában ott van birtokuk.

- Akkor a hétvégén. – emelem fel a hüvelykujjam, bár nem vagyok nagy partiarc, lehet, rám fér a kikapcsolódás. Látom, ahogy tőlem egyenesen Sofi irodájába megy, aki először bőszen rázni kezdi a fejét, feltartott kézzel. Egy pillanatra megijedek, hogy talán ő el sem fog jönni, aztán mikor látom, hogy Mr. Seggarc kijön tőle, Sofi arcát tenyérébe temeti és tehetetlenül néz maga elé. Alig bírom róla levenni a szemem, annyira gyönyörű. Egyszer csak felpillant rám és ezen a ponton kár lenne megjátszanom, hogy nem őt bámulom. Zavartan a hajába túr és valamit gépelni kezd. Baszki, ez ügyes volt Miles. Tökéletesen csinálom a „Tartsd távol magad tőle" tervet. Ja, nem.

Mikor hazaérek, valami nem stimmel. A lakásban minden olyan tiszta és rendezett. Kinyitom a hűtőt, ahol egy tál tejszínes tészta vár melegítésre. Behűtve találok egy üveg bort, aztán megpillantom a két poharat a pulton. Becsukom a hűtőt és lassan felegyenesedve a hálószoba felé pillantok. Elindulok és meglátom, hogy tompa fény szűrődik ki bentről. Lassú léptekkel haladok, mert ez vagy a világ legrendesebb betörője, aki még vacsorát is csinált nekem, vagy pedig... Brook. Mikor kitárom az ajtót, meglátom Brookot, ahogy az ágyon fekszik, egy szál fehérneműben. Csorognia kellene a nyálamnak, mert Brook vadítóan jól néz ki. Hosszú combjain harisnyakötő, fekete csipke szett és ha eléggé koncentrálok, még a mellbimbóját is látom a csipke alatt. De nekem nem Brook kell, hanem Sofi. Sofit szeretném így látni az ágyamba. Mit meg nem adnék érte. Igazából a legnagyobb baj, hogy túl rég voltam nővel. Megkefélhetném Brookot, de akkor számolnom kellene azzal, hogy még jobban rám szállna. És akarok én járni vele? Hát nem!

- Ezt nem hiszem el. – nyögöm ki és kitárva karjaim nézek rá. – Mit csinálsz a lakásomba, Brook?

- Annyira izgató, ahogy kimondod a nevem. – mondja mit sem törődve a kérdésemmel, ami felvet még jó pár kérdést.

- Jesszus Brook, miért vagy itt és legfőképp hogy? – a hangom már sokkal zaklatottabb, de próbálok uralkodni magamon. Mégis mit gondol ez a nő?

- Tudom a dugi kulcsod helyét. Remélem nem gond. Csináltam vacsorát, de azt megehetjük utána is.

- Mi után? – kérdem, de ő már ujjával mellkasom cirógatja az ingen keresztül. Elkezdi kikötni a nyakkendőm és az ágyra lök teljes erejéből.

- Ne beszélj, csak élvezd. – suttogja és az ölembe ül. Lassan kigombolja az ingem és a fülemet kezdi nyalogatni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem indít be a dolog, végül is ember vagyok, de nem akarom ezt érezni. Brook tolakodó és meg kell húznom egy határt. De elég nehéz miközben megállás nélkül azon dolgozik, hogy álljon a cerkám. Megpróbálok minden erőmmel másra koncentrálni, majd megragadom a vállát és lehúzom magamról. Keresek a szekrénybe egy inget és a hátára borítom.