Szívem sóhaja

Miles

5 évvel ezelőtt...

- Helló! Hát itt vagytok végre! Alig vártam, hogy lássalak titeket. – mondja Dalia, aki a főiskolai barátom. Pontosabban a legeslegjobb barátom. A párjával, Kenttel élnek egy kis lakásban, a belvárosban másfél éves fiúkkal, Medox-szal. Dalia mindig mindent tudott rólam, ahogy a bejelentenivalómat is sejtette, mikor felhívtam, hogy szeretnénk beszélni vele Sandraval, a világ leggyönyörűbb mennyasszonyával. Ő azonnal vacsorára hívott és vagy tízszer elmondta hányra érjünk oda, mert tudja, hogy mindig kések.

- Örülök, hogy látlak! – ölelem át és magamhoz szorítom. Nála csodásabb embert nem ismerek. Három évvel idősebb nálam, mert mielőtt szakmát választott volna, egy szerszámboltba kezdett dolgozni. Pontosabban az apja boltjában, aztán mikor meghalt úgy érezte, muszáj lenne tovább fejlődnie, úgyhogy tanulni kezdett, így ismert meg engem. Nem volt hova ülnöm, csak mellette volt egy darab üres hely az előadóteremben. Ő mosolyogva pillantott felém, én pedig azonnal leültem mellé. Az egész órát végig nevettünk és rájöttünk, hogy nagyon jól kijövünk egymással, úgyhogy azóta is ő a legjobb barátom. – Mikor is ettem utoljára a főztödből? – nézek rá hunyorítva.

- Úgy nagyjából száz éve angyalom, úgyhogy csüccs! – mutat az asztal felé. – Sandra, gyönyörű vagy, mint mindig. – puszit nyom az arcára és kihúz neki egy széket. Leülünk mind az asztalhoz és Dalia megköszörüli a torkát. – Remélem nem fog felfújni a kelbimbó. Engem totál tönkre tett annak idején. – értetlenül nézünk rá, mire ő elneveti magát. – Drágám, azt hitted ezt el tudod titkolni előlem? – néz rám vigyorogva. A szám mosolyra húzódik, mire Sandra is nevetni kezd.

- Ami azt illeti nagyon jó megfigyelő vagy, Dalia. 8 hetes. – mondja halkan, de annál izgatottabban Sandra. – És más hírünk is van. – mondja és egyenesen a szemembe néz. Feltartja a kezét Dalia felé, amin ott csillog a gyűrű, amit a nehezen összespórólt pénzemből vettem, de minden fillért megért. Győnyőrűen mutat az ő gyönyörű ujján. Dalia felugrik és megöleli Sandrát majd engem. Életem egyik legszebb pillanata ez, legszívesebben örökre bele vésném a retinámba, hogy minden nap ezt láthassam.

Mikor hazaérünk eléggé fáradt vagyok, úgyhogy leülök a kanapéra, Sandra viszont pörög megállás nélkül, sokat nevetett az este, aminek nagyon örülök. Szerencsére nagyon kedveli Daliat és Kentet. Sokat játszott Medox-szal, amit hihetetlenül jó volt látni. Azt hittem túl fiatal leszek egy gyerekhez, de késznek érzem magam rá, főleg, ha Sandrara nézek. Elmegy lezuhanyozni, én pedig hátra hajtom fejem a kanapén. Hallom, ahogy megengedi a csapot, aztán pár perccel később, éles sikoltást hallok. Kipattan a szemem, felugrok és rohanok a fürdő felé. Sandra a zuhanyzóban áll, zokog, remeg, alatta pedig minden tiszta vér. Azonnal odarohanok, segítek neki és kórházba viszem. Percekig nem tudom, mi történik, járkálok a folyosón, az ujjaim tördelem, majd kijön az orvos és közli a szomorú hírt. Közli, hogy a baba nem élte túl. Úgy érzem vége az életemnek, soha többé nem vagyok képes levegőt venni. Bemegyek Sandrahoz, de ő meg se szólal. Annyira összetört, képtelen vagyok a szemébe nézni, bár nem az én hibám és ez megeshet. Szorítom a kezét, de ő sem néz rám, csak folynak a könnyei. A következő hónapok egyre jobban telnek és Sandra is kezd újra rátalálni önmagára. Elviszem egy görög utazásra, hogy mi is újra egymásra találhassunk. Úgy érzi, újra akar próbálkozni, mert kisbabát szeretne. Boldogan támogatom benne, mert én is csak erre vágyok. Hetek telnek el, hónapok, majd egy év, de semmi. Sandra el akar menni egy klinikára, hogy megnézzék, minden rendben van e. Természetesen bele megyek, bár biztos vagyok benne, hogy egészségesek vagyunk. Pár nap múlva jön a telefon, Sandra sietve odaszalad, hogy felvegye. A mosoly szépen lassan fagy le az arcáról, majd lerakja a telefont és könnyes szemmel rám néz. Rettegés fog el, ahogy az arcát nézem. Olyan bánat és félelem ül rajta, amit életemben nem láttam még. Talán többször is meg lehet halni egy élet során. Én aznap, határozottan meghaltam. Főleg, miután mindent megtudtam.