Szívem sóhaja

Miles

A hét gyorsan elmegy, és mire elérek a péntek reggelhez, már teljesen bizonytalan vagyok, hogy biztos el akarok e menni. Egy bulis hétvége a főnök házában, az összes kollégával. Sofival. Nem is tudom. Azt mondtuk új lappal kezdjük, de nekem ez aligha fog menni. Sikerült az ujja köré csavarnia, de legyen, belemegyek a játékába, mert ez egyébként is így a helyes. Nem szabadna rá gondolnom, nem szabadna akarnom őt. Hosszútávon semmiképp. És itt csillan fel a remény. Mintha felkapcsolnák a képzeletbeli villanykörtét a fejemben. Mi van, ha ő egyáltalán nem is akarna velem hosszútávon tervezni? Én sem tudom mit akarok, csak azt érzem, hogy megőrülök érte. Vagyis inkább azért, hogy egyszer megkapjam. Vagy többször. Ez szörnyen hangzik és hazugság is. Ő az a típusú nő, akit nem egy éjszakára akarsz megkapni. Hanem lehetőleg az összesre életed végéig. Vele ébredni reggelente, ahogy gyönyörű, fénylő haja mellkasomra terül, és én végig szánthatok rajta az ujjaimmal. Aztán belecsókolhatok a nyakába, ahol olyan forró és illatos a bőre, hogy beleszédülök. Reggelit csinálni neki, miközben ő hátulról átkarol. Én mégse tehetem meg ezt. Lehet viszont, ha egy kicsit közelebb kerülünk, rájövök, hogy igazából a szex lehet hihetetlen vele, de érzelmek nem is kellenek. Lehet nincs is miért aggódnom. Végül is annyira mégsem ismerem még. Persze látom, amit látok, hogy gyönyörű, csinos és kecses. Azt is látom, hogy kedves, magabiztos és szenvedélyes. Viszont lehet, emellett van egy csomó elviselhetetlen tulajdonsága és rájövök majd, hogy nem is akarok vele hosszútávon tervezni. Meg kell jobban ismernem és akkor talán könnyebb dolgom lesz. Oké, kezdjük az elejéről. Ekkor érzem végre egy kicsit könnyebbnek magam és úgy döntök, megpróbálok rájönni a hétvégén, mit is akarnék valójában Sofitól. Jelenleg túl sok a lehet és ez nem tetszik. Annyiban biztos vagyok, hogy eléggé kedvelem, és habár először igencsak megsértett legutóbbi „kezdjünk új lappal" monológjával, be kellett látnom, hogy jogosan kérte ezt. Bizony, érett, felnőtt férfi vagyok, aki jól átgondolta az egészet. Asszem. Mire beérek dolgozni és meglátom a csodás arcát, a hatalmas zöld szemeit és a haját, ami ma kiengedve lóg a vállára, eláll a lélegzetem és kezdem érezni, mi az, amit valójában akarok. Őt. Úgy ahogy van. Nem egy éjszakára, nem egy alkalmi dugásra, ő ennél sokkal többet ér. Elég csak ránézni és a szívem dob egy hátast. Ahogy nagyokat sóhajt és mozog egész mellkasa, ahogy a tollával játszik az ajkain, képtelen vagyok úgy nézni rá, mint egy darab húsra. Ő ehhez túl törékeny, túl gyönyörű és okos.

Mikor megállok az irodám ajtaja előtt felé pillantok, ő pedig felnéz rám, mintha érezné, hogy figyelem őt. A tollat lassabban mozgatja a száján, majd egy félmosollyal biccent. Ezt teszem én is, de közben őrülten ver a szívem. Szeretném hallani a hangját, megsimogatni a selymes bőrét és érezni az illatát. Nem tudom mit raktak abba a parfümbe, de olyan tökéletesen passzol hozzá, mintha neki gyártották volna. Teljesen elveszi az eszem, és velem ez ritkán fordul elő. Egyszer csak feláll és kijön az irodából. Ekkor én gyorsan bemegyek az enyémbe és látom, hogy besiet Butlerhez. Váltanak pár szót, majd visszaindul. A magassarkúban tökéletes a lába, alig bírom levenni róla a szemem, aztán észreveszem, hogy kopog az ajtómon.

- Bocsi, Butler küldött, hogy szóljak, add le neki ma még a jövő heti elemzést, különben szétrúgja a segged. – egy pillanatra elmosolyodik és szinte mintha el is pirulna. Mi járhat a fejében, mikor rám néz.

- Rendben, köszönöm. – bólintok. Nem megy ki rögtön, mintha várna valamire, majd lassan elkezdi becsukni az ajtót. – Clark! – szólok utána. – Te is a busszal jössz? – bólint egyet és kérdőn néz rám.

- Miért te nem?

- De, persze nyilván. Akkor délután találkozunk. – mondom bátortalanul. Mintha két teljesen más ember lennénk. Bólint és visszamegy a saját irodájába. Nem csinálhatok semmi feltűnő reakciót, mert tökéletesen lát, ezért csak elfordítom az arcom és szinte imádkozom az életemért. Ez a hétvége nagyon nem jókor jön, és csak annyi jár a fejemben, hogy vajon ebből mi lesz. Költői kérdés vétel és vége.