BTS One Shot

Veszekedés (Vmin, nem shippes)

Jimin szemszöge: 

- De az nem úgy van!- álltam ki az igazam mellett. Taehyunggal vagy egy 10 perce veszekszünk. Az egyik koreónkról van szó. 

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem jegyezted meg pedig már legalább 200-szor elpróbáltuk.- akadtam ki.

- Tudod nem mindenkinek az erőssége a tánc. Vannak olyanok akiknek nehezebben megy! Nem vagyok Hobi hyung  vagy te akik egy csettintésre megjegyzik a koreót.- mondta.

- Engem hagyjatok ki ebből.- szólalt meg az említett. Kis ideig még vitáztunk aztán Namjoon megunta a dolgot és közbe szólt.

- Na srácok most elég! Ezzel csak hátráltatjátok a próbát és a bandát. Most szépen mind a ketten hazamentek  és megbeszélitek a dolgokat! Mostanában nagyon sokat veszekedtek. És már elegünk van belőle.- nézett ránk a leader. 

- Namnek igaza van. Rossz így látni titeket.- értett egyet Namjoonnal Jin hyung.

- De-kezdtem volna de Jin közbeszólt.

-Nincs semmi de Jimin. Elég volt!- mondta és beletörődve indultunk meg az ajtó felé.

- Ezt szépen összehoztad!-szólalt meg Taehyung ahogy kiléptünk a táncteremből.

-Én?  Te vagy az akinek 100-szor elkell magyarázni valamit plusz sose hallgat rám. - kiabáltam. Mostanában tényleg sokat veszekszünk, igazából ha veszekedtünk is mindig hamar kibékültünk de ez most más volt.

- Tae. - szólaltam meg egy idő után miközben már az autóban ültünk. 

-Hm?- fordult felém. Ki akarok vele békülni. Hiányzik.

-Szerintem beszélnünk kéne.-mondtam.

-Szerintem is, menjünk fel és beszéljük meg a dolgot.- szált ki a kocsiból.

- Az van, hogy kicsit összejöttek a dolgok. Mármint a próbák, az album készítés, a koncertek. Egyszerűen elfáradtam és ezek a dolgok összegyűltek bennem ami rajtad csattant. - hajtotta le fejét. Olyan aranyos volt. Már épp akartam valamit mondani amikor is megcsörrent a telefonom. Hobi hyung hívott. Nagyon gondolkodtam, hogy felvegyem e de végül kinyomtam.

- Nagyon hiányzol Tae. És-nem tudtam befejezni, mert megint megcsörrent a telefonom de ezúttal Jungkook hívott. Idegesen vettem fel a telefont.

- Ahj mi van már Jungkook?- kérdeztem idegesen.

- Hyung ha mérges vagy  azt ne rajtam töltsd ki, csak akartam szólni, hogy mindjárt otthon vagyunk és, hogy Namjoon egy megbeszélést akar tartani. - mondta.

- Rendben és sajnálom. - mondtam már nyugodtabb hangon. 

- Nem haragszom és béküljetek már kiii! Ezt egyszerűen nem bírom már! - nyavajgott.

- Épp azon voltunk csak te hívtál.- utalva arra, hogy kicsit rosszkor hívott. 

- Ó! Bocsi! JK, hagyd már őket kibékülni. - Halottam meg Jin hyung hangját. 

- Jól van na, amúgy ti kértetek meg, hogy hívjam fel őket. Mindegy, leteszem. Sok sikert, megfog bocsájtani.-ezzel letette.

- Szóval, nagyon hiányzol és rossz, hogy így veszekszünk. Sajnálom ha türelmetlen voltam veled csak mostanában nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztem. Te vagy a legjobb barátom és nem akarlak egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni.- hadonásztam a kezemmel és éreztem, hogy nem sokáig fogom kibírni sírás nélkül.

- Jimin, hé! Nem fogsz elveszíteni. - ölelt meg. Annyira hiányzott már az ölelése.

-Ígérjük meg egymásnak, hogy mindig elmondjuk a másiknak ha van valami. Ígéred?- tartottam fel a kisujjam. 

- Rendben, ígérem.-akasztotta be a kisujját az enyémbe. Miután ezt megígértük egymásnak csak beszélgettünk minden féléről. Lehetnek bármekkora vitáink de barátság mindig győz.

  Vége

A vége nagyon költői lett 😄
Remélem tetszett nektek ez a kis történet💜
Kiről vagy kikről legyen még sztori?🥰