Rendbontás

I. Raiden

harminc héttel Azelőtt

✰

Raiden Wolf

Az előttem táncoló lánynak olyan formás feneke volt, hogy rajzolni sem lehetett volna jobbat. Vele együtt ringatóztak a fények fekete bugyijának ezüstgyöngyein, én meg szakadatlanul követtem a mozgást a szememmel. Az Or Nah szólt a háttérben, amit a jobbomon ülő Aaron lelkesen tátogott, miközben a kezében lévő sörösüveget lustán az ajkaihoz emelte, és megdöntötte. Tisztára megörült, mikor beleegyeztem, hogy elvihet valahova, de én naiv azt hittem, hogy valami bárra esik a választás, ahol nyugodtan le tudunk tolni egy sört, vagy tízet. Ő persze erre a szeméttelepre hozott, amit nem is teljesen értek, mert egyébként meg olyan hűséges a nőjéhez, mint kutya a gazdájához.

– Nem hiszem el, hogy Rosie beleegyezett abba, hogy te itt legyél – motyogtam olyan hangosan, hogy a haverom is hallja.

– Támogatta az ötletet, hogy kiszakítalak a sötétből. Én egyszerűen csak önzetlenül vállalom a sztriptízbár bűnös légkörét azért, hogy numerát szerezzek neked.

– Milyen nagylelkű vagy.

– Ugyan már, Raiden! Te mondtad, hogy kimozdulhatunk. Tök sokat jártunk ide régen.

A tök sok igazából három alkalmat takar, de ezt azért nem fejtettem ki Aaronnak. Meg azt sem, hogy csak azért egyeztem bele a kimozdulásba, mert már muszájnak éreztem. Az elmúlt fél évben nem mentem vele sehova, mert a történtek után nem igazán volt kedvem bulizni. Lekopogom, Aaron türelmes és odaadó barát, ezért nem is zaklatott. Nyáron egyszer bepróbálkozott egy házibulival, de miután elutasítottam, nem is igazán hozott fel mást, de ettől függetlenül végig ott boldogított engem a melóhelyemen. Teljes vállszélességgel mellettem állt a rossz időszakokban, így nem tartottam fairnek, hogy ellököm magamtól. Ezért mondtam igent egy kimozdulásra, ha már itt járunk. Mivel régen előszeretettel vezettem le a stresszt az egyéjszakás kalandokban, biztosan arra apellált, hogy szívességet tesz nekem ezzel a sztriptízbárral.

– Amikor azt mondtam, hogy kimozdulhatunk, nem teljesen sztriptízbárra gondoltam – mondtam, ahogy megejtettem egy gyors pillantást a barátom felé. A fejét csóválta a kijelentésemre, pedig tudom, hogy őt sem kötötték le a körülöttünk vonagló lányok. Teheti, hogy milyen nagy jampi, de Rosie úgy az ujjai köré csavarta, hogy nem is tud más hölgyre nézni. – De jó ez is. Örülök, hogy ide hoztál, köszönöm.

– Tudom, hogy ezt csak azért mondod, hogy ne érezzem szarul magam – morgott Aaron, aztán lehúzta a maradék sörét.

Igaza volt. Tényleg csak azért mondtam, hogy ne érezze szarul magát. Senki nem állt jobban mellettem az elmúlt fél évben, és értékeltem a gesztust. Nehezemre esik beengedni bárkit is, és őt sem sikerült, amit biztosan meg is szenvedett. Kétség sem fér hozzá, hogy ő próbálkozott a legjobban, és ez a próbálkozás bizony még mindig tart, mert egyszerűen csak nem adja fel. Kibírok pár órát egy sztriptízbárban, hogy érezze, hálás vagyok.

– Mondom, hogy örülök – erősködtem.

A táncoslány hátrafordította a fejét, én meg felkaptam a tekintetemet és hagytam, hogy mélyen a szemembe nézzen. Telt ajkak. Pufók arc. Irdatlan szexi test. Egyértelmű szimpátia felém. Fél évvel ezelőtt kaptam volna ezen az ajánlaton.

Fél évvel ezelőtt már be lettem volna rúgva, és az egyetlen dolog, amin gondolkoztam volna, hogy melyik lányt vigyem haza a munkaideje után. Hagytam volna, hogy az előttem vonagló beleüljön az ölembe, amíg én a kezeimmel felfedezem szinte fedetlen bőre minden egyes szegletét.