Off limits [Oscar Piastri ff]

7. Futni és nem menekülni

Hetek teltek el zsúfolt készülődéssel a szezon első futamja közeledtével. Elle nem is vette észre, hogy a napok egybe folytak a sok munka miatt. De egy dolog viszont feltűnt neki. Az utóbbi időben kevesebbet találkozott Oscarral. Hiányolni kezdte a társaságát, főleg késő esténként, amikor haza tartott a munkából.

Elle szemei felcsillantak, amikor este nyolc körül a folyosón az ausztrál pilótát látta elhaladni. Azt hitte, hogy már hazament. Integetett neki, amit a férfi lelkesen viszonzott. Beérte, megörült neki. Sejtette, hogy későig szimulátorozhatott. fiatal férfi programja szigorú volt, de az volt az érzése, hogy Oscar még szigorúbb magához. Tudta, hogy milyen komolyan veszi az edzéseket. Látta az arcán a fáradtsága jeleit. A szemei alatt táskásabb, a mosolya is cseppnyit szomorkásabb volt.

- Szia, Oscar - köszöntötte lelkesen - Nem láttad véletlenül Landot? Még szimulátorozik?

Az ausztrál férfi rázta a fejét, összevonta sűrű szemöldökét. Keresztbe fonta a karjait, Elle ajkai egyenes vonalba húzódtak, csalódottan. Megtorpantak nem messze a kijárattól, Oscar aggódva nézett rá.  A nő fáradtan megdörzsölte a szemeit, a homloka is lüktetett, lassan szemüvegre szorul majd elnyúlik a számítógépes munkaprogramja.

- Egyáltalán nem láttam ma - vonta a meg a vállát Oscar, tanácstalanul.

- Azt ígérte, hogy ma együtt megyünk haza - morogta felbőszülten Elle - Csakis ezért hagytam otthon az autót. Többet nem hallgatok rá.

Egész rá vallt, hogy csak úgy nyom nélkül eltűnjön. Elle sejtette, hogy meg sem kellett volna lepődjön, mégis azért kicsivel több komolyságot várt tőle. Lando ragaszkodott, hogy ma  felvegye munka után. Csak úgy. Az idősebb Norris testvér nem akart egyből ítélkezni, kicsit csalódott. Talán közbejött neki valami. Vagy csak úgy elfelejtette, biztosan neki is sok dolga van.

- Én szabad vagyok, hazaviszlek -ajánlotta fel csendesen - Ne várj rá.

Oscar elgondolkodva nézte. A kezeit idegesen a hoodie-ja zsebébe dugta. Elle gyomra görcsbe rándult. Nem utaztak együtt egy ideje. Amióta Darius nagy ügyet csinált az egészből. Az ajkába harapott. Az igazság az volt, hogy szeretett volna újra Oscarral utazni. Hiányolta a fiatal férfi társaságát, talán ez épkézláb ürügy lenne.

Bólintott, mire Oscar elmosolyodott. Egész kitanult útja volt már az autójáig. A férfi udvariasan kinyitotta előtte az ajtót. Elle elpirult, az apró gesztusai még mindig zavarba hozzák. Sietve beszállt, behunyta a szemét, amikor az ülésben elhelyezkedett. A fáradtság benne is kezdett összegyűlt. Szerencse, hogy Oscar nem vezet durván, lehet, hogy csak még jobban felkavarná a gyomrát.

Elle oldalra pillantott, csendben figyelte a legtöbbször csicsergő és vidám férfi is fáradtan tekerte a kormányt. Szótlanok voltak, a szorongás és a munkastressz miatt. Az utat mégis belengte egy csendes nyugodtság. Kint már sötét volt, az utca fényei visszatükrözték az arcát. Valahogy, Oscarral a csendek sem voltak nyomasztóak. Elle egy pillanatra becsukta szemét, az autó finom búgása és rezgése szinte álmomba ringatta.

Oscar leparkolt, mire felkapta a fejét. Úgy tűnt, mintha a férfi egy szempillantás alatt haza repítette volna. Álmosan pislogott felé, de a fejfájása kicsit enyhült. Kiszálltak az autóból, Elle végtagjai kicsit megmeredtek, jól esett kinyújtózni. Oscar kicipzározott dzsekivel dőlt az ajtónak. A nő keresztbe fonta a karját, őt még megborzongtatta az esti hideg. Elkapta a pillantását, Oscar kíváncsian fürkészte. A különös figyelme zavarba hozta.

Elle igyekezett, hogy megtartsa közöttük a távolságot, nehogy újra meglepetés érje. Pedig aznap, amikor Darius megszólította felbőszülten megígérte magának, hogy többet sosem utazik majd Oscarral egyedül. Úgy tűnik, hogy a sorsnak kedve játszadozni vele. Minden valahogy újra és újra a férfihez vezeti. Nem mintha panaszkodna. Kedveli, néha kezdi azt hinni, hogy különösen kedveli. Főleg akkor, amikor ok nélkül elpirul a közelében.