Off limits [Oscar Piastri ff]

5. Kompromisszum

- Oscar? - szólt bele a telefonba habozva Elle.

Éppen az imént készült nyugovóra térni, egyáltalán nem számított hívásra. Felült az ágyban, még kétszer is megnézte a nevét, mielőtt felvette. Oscar sosem hívta még. Különös volt. Összevonta a szemöldökét, hirtelen aggódni kezdett. Talán történt valami Landoval?

- Hello. Én... én azért hívtalak, hogy megkérdezzem ugye nem szédülsz már?

Elle ajkaira egy mosoly ült. Oscar hangja mást annyira más volt. Nyomát sem látta a kimért, száraz humorának. Ideges? Feszült? Félénk? Nem tudott kiigazodni rajta. De kedves gesztusnak találta, hogy az edzésük másnapján is érdeklődik az állapota iránt.

- Jobban vagyok - felelte derűsen - Azóta nem szédültem egyszer sem.

- Oké.

Csend. Elle felvonta a szemöldökét. Nos, ezt gyorsan megbeszélték. Egész komikusnak találta. Oscar hümmögött, hirtelen annyira csend lett, mintha már le is tette volna. Elle felnevetett. A fiatal férfinek is feltűnhetett, úgy tűnt, hogy mennyire gyorsan kifogytak a beszédtémából. Elle nem tartotta magát szószátyárnak, eszerint megtalálta a párját.

- Most lett kínos? - kérdezte bizonytalanul Oscar - Tegyem le?

- Nem kell, hallgatnám még a csicsergő hangod, Oscar - felelte kedves, kedélyes hangon - Mesélj, hogy telt a napod?

Vasárnap volt. Nem látták egymást a tegnapi edzésük óta. Ez a nap szokott az lenni, amikor a férfi elkezd azon gondolkodni vajon látja-e holnap. Oscarban egész mély nyomot hagyott a tény, hogy a nőt egy pillanatra a karjaiban tarthatta. Borsózott a háta, ha arra gondolt, hogy ez megismétlődhetne. Tudta, hogy nem fantáziálhat a csapattársa nővéréről. De mégis megtette. Visszapörgette a dolgokat újra és újra. Nem lehetséges, hogy egy cseppnyi vonzalmat se érezzen, amikor lépten-nyomon ezekbe a fűtött helyzetekbe kerül. Nehéz esélyt sem adni ezeknek. Ürügyet keresett, hogy ma este felhívja. Őszintén, egy része még kíváncsi is volt, ha felveszi. Ha egyedül találja. Úgy tűnt, ráhibázott. Oscar ajkaira egy halvány mosoly ült.

- Egész jól - felelte kurtán.

Elle újra felnevetett, Oscar szűkszavúságán ez sem segített. Gondolta, átveszi egy cseppet a szót és elmeséli, hogy az ő napja hogyan telt. Komoly feladata volt azzal, hogy megmondja Landonak hány percig mikrózhatja az ételt, aminek a csomagolásán nagy betűkkel írja az utasításokat. Az ausztrál pilóta rezonált a ténnyel, hogy őt is gyakran felhívja eféle problémákkal. Oscar hátradőlt az ágyában, becsukta a szemét. A nő kellemes hangja szinte álomba ringatta.

- Oscar? - kapta fel a fejét Elle hangjára, azt sem tudta mennyi ideje szenderedhetett el.

Kapkodva a füléhez nyomta a telefont. Felriadt hirtelen, nem is értette mi ütött belé. Az arcát elöntötte a vörösség. Mégis hogyan tudott elaludni?

- Ne haragudj, megszakadt a hívás egy pillanatra - szabadkozott, a hangja rekedtes volt.

- Vagy te szakadtál meg - szúrt oda játékosan a nő - Jó éjszakát, Oscar.

Amikor becsukta a szemét még mindig maga előtt látta az edzőteremben. Vörös arccal, kifulladva a karjaiban. A férfi ajkaira egy széles mosoly ült. Úgy imádta, ahogyan a nevét mondja. Szerette azt hallgatni, ahogy legurul a nyelvéről.

Lehet, hogy szeretné hallani azt is, hogyan nyögi.

x

- Hé, majdnem elütsz! - kiáltott utána piszkálódva Oscar.