Off limits [Oscar Piastri ff]

6. Lando

Egy határozott kopogatás érkezett az irodája ajtaján. Elle erősen hunyorított, a látása gyakran a nap végére kezdett elhomályosodni. Éppen egy fontos projekten dolgozott, ilyenkor hajlamos elfeledkezni mindenről. A koncentrációjában elveszve, észre sem vette, hogy lejárt a munkaideje.

- Máris hat óra van? - sóhajtotta Elle, elmosolyodott, amikor meglátta Oscart az ajtóban.

- Megérkezett a fuvarod - ciccentett Oscar - Még nincs autód, ugye?

Elle szomorkásan megrázta a fejét. Oscar az ajkába harapott. Remélte, hogy egy ideig még nem lesz autója. Kifejezetten szerette azokat a pillanatokat, amikor kettesben vannak. Persze, csak baráti szándékkal. Remélte, hogy saját magán kívül valaki meg tudna győzni ebben. Nem tudta, ha randinak tekinthetők a haza útjaik, nyilvánvalóan nem azok. Ám a férfi mindig lelkesen várja a hat órát, hogy lassabban vezessen, mint életében bármikor. Csakis azért, hogy minél többet hallgathassa a hangját, éhezte a napi beszámolója minden apró részletét és a mosolyát. Ó, tudta jól, hogy az a gyengéje.

Nem volt randi, de Oscar mindig gondoskodott arról, hogy kinyissa neki az ajtót és óvatosan az ajtajáig kísérje. Közben, elviseli valahogy, hogy a szíve majdnem kiugrik a helyéről, amikor a nő rámosolyog. Valamilyen bűbájt szórhatott rá, kezdte sejteni.

Elle elhelyezkedett az ülésben, elhúzta a biztonsági övet, már csak kísérletezett becsatolni a helyére, amikor a kezein érezte a férfién. Felpillantott, a férfi arca közelebb volt az övéhez, a pillantása Oscar mogyoróbarna szemeire esett. Ő is megszeppentnek tűnt.  A kezeik találkoztak, a teste teljesen elmelegedett. A kezei közül kicsúszott az öv, de a férfi elkapta.

Oscar előre hajolt, hogy bekösse Elle biztonsági övét. Egy teljesen ártatlan gesztus volt. Rájött, hogy véletlenül közelebb kerültek egymáshoz. Oscar pulzusa felgyorsult. Csak egy karnyújtásnyira van, az arcuk nem volt ilyen közel, mióta elkapta azon az edzésen. Türtőztetni próbálta magát attól, hogy ne bámulja az ajkait. A húzás erős volt, de Oscar eltépte a pillantását és sikeresen becsatolta az övét. 

- Kösz - motyogta Elle.

Oscar bólintott, elpirult. Dacosan próbált az útra figyelni, semmi egyébre. A szíve zakalotása elég zavaró volt. Történetesen az a munkája, hogy egy fenevad autót vezessen, ami egyik pillanatról a másikra gyorsul háromszázra, mégis Elle-lel autózni ezerszer idegesebbé tette. Szerencsére, a nő kisvártatva megtörte a csendet és beszélgetni kezdett vele.

Megérkeztek a parkolóba. Oscar mindig ezt a részt utálta legjobban. Leállította a motort és segítette kiszállni. Elle mosolyogva fogadta, hogy kinyitotta számára az ajtót. Felnézett az égre, gyér és apró hópelyheket szórtak rájuk a fellegek. Újra visszatért a tél pár napra, most már utóljára idén. A gyéren megvilágított parkolóban, kettesben. Már nem volt olyan sötét fél hétkor, mint hetekkel ezelőtt. Egymásra néztek, kedvesen mosolyogva. Meg akarta hálálni neki, hogy fáradozott hetekig, hogy annyit furikázta. Önszántából. Nem kellett volna. Miért tette? Az ajkába harapott, lehet, hogy Oscar tényleg kedveli és nem csak kitartóan udvarias. Oscar hajtincseiben is megálltak a hópelyhek. Elle a zsebébe dúgta a kezeit. Mennie kell, de lábai nem engedelmeskedtek. 

- Elle? - hallott egy reszelős férfihangot a háta mögött - Mit jelentsen ez?

Darius volt. A nő elképedten pislogott rá, nem tudta, hogy meglátogatta. Nem szólt neki. A szavai a torkán akadtak. A férfi be sem cipzározta a kabátját, úgy lépett ki. Sietős, dühös léptekkel állt mellé. Észrevette Elle pánikját. Oscar dacosan kihúzta magát, állta az éjfekete hajú férfi szúrós pillantását, ami tetőtől talpig szemügyre vette. Ó, szóval végre szemtől szemben találkozhatnak. Oscar arcára egy grimasz ült ki, abszolút nem így képzelte el azt, akiért Elle ennyire tartotta a hátát.