39

27 3 2
                                    

Végre megérkeztünk! Fhuu de vártam ezt a pillanatot! Életemben egyszer sem voltam Mekiben, és úgy látom, ezt szóvá is kell tegyem..
-Amúgy Lilla...
-Lia.-szólt rá előttem Dyli.
-Bocsi. Szóval, Lia. Neked mi a kedvenced itt?-mondja Jack. Igazából csak neki, Noah-nak és Klye-nak tudom a nevét a csapatban. Na meg persze Matt, Zane és Michael. Igen, most jöhet a kérdés, miszerint, Peter hol van? Nos, őt a karate jobban vonzotta. De mindegy is.

-Khm..-köszörültem meg a torkom.-én.. még soha nem voltam.. itt.-mondtam, miközben körbenézve (kerülve a szemkontaktust) bólogattam.
-Nah.. az jó....-alig, hogy ezt kimondta, Dylan (valamilyen úton módon,) besokallt. Nem értem.
-Lehetne, hogy békén hagyod a magánéletét?! Légyszi, Jack. Várjuk inkább csendben a kaját.-dőlt hátra a széken. Jack nagyon rosszul érezhette magát. Szerencse, hogy mellettem ült.

Megsimítottam a kézfejét. Felkapta a fejét, és én egy bíztató mosolyt küldtem neki, jelezve, hogy nincs baj. Visszamosolygott, és már meg is jött a rendelésünk.

****
-Hát ez valami oltári! Jézusom, de jó ez a hambi, te atya jó ég.-ájuldoztam a kajától. Rohadt finom volt. Imádom.
-Nyugi, Napsugár. Többször úgy sem jöhetünk.-mondja inkább a sültkrumplira fókuszálva.
-Mi?-értetlenkedtem. Mi az, hogy többször nem?-De miért?
-Mert.. nem leszek rá képes.-suttogta. Annyira halkan, hogy én is nehezen vettem ki a szavakat.

Gyors végeztünk. A kocsi felé megyünk. Még mindig azon kattogom, amit mondott. "Nem leszek rá képes." Mire? Arra, hogy eljöjjön egy gyorskajáldába?

A körmömet rágcsálva ültem be az autóba.
-Ne rágd a körmöd.-mondta semleges hangon Dylan. Ránéztem, majd letettem a kezem. Az ujjaim remegtek, ezért a tenyerembe mélyesztettem őket.

Dylan szemszöge:
Lehet meghallotta. Sőt, biztos. Tudom, hogy túlgondol mindent. Nem kellett volna.

A körmét rágva ült be. Feszültnek látszott.
-Ne rágd a körmöd.-mondtam érzelmek nélkül.

Félek. Félek attól, hogy megint beleszeretek. Félek, hogy tönkreteszem. Mégjobban. Félek, hogy nem lehetek vele. De nem tehetem. Nincs rám szüksége. Így boldogabb. Így mindenki boldog körülöttem, és ez a lényeg. A tudta nélkül vigyázok rá. Így a helyes... talán.

Lassan letette a kezét az ölébe, de az ujjai nem maradtak. Remegtek. Belemélyesztette a tenyerébe őket. Túlgondolta. Cseszd meg! Lassan átcsúsztattam a kezem a kezébe. Hírtelen megugrott, de aztán furán nézett rám. Csak egy "mindent láttam" féle mosolyt kapott. Visszamosolygott, de, ahogy az ablak felé fordult, megint szomorúnak látszott.

A visszapillantóból láttam, a fiúk elaludtak. Mint egy jóllakott falka.
Visszafordultam Lius-hoz.
-Hé.-ráztam meg egy kicsit a kezét. Zavarodottság volt az arcán. Azon a gyönyörű... Jézusom.. vagyis khm arcán.-Minden rendben?-nem válaszolt. Lehajtotta a fejét.-Naa. Nekem elmondhatod. A bátyád vagyok.-mondtam lágy hangon. Rossz így látni.

Lia szemszöge:

-Pont ez az. Ez a baj..-felnéztem rá. Felnéztem azokba az aggódó szemekbe. Könnyek gyűltek az enyémben, de vissza kellett tartanom.-Te vagy... a baj. Nem tudom.. nem tudom mi történik körülöttem.. az egész.. túl gyors volt nekem.-sírtam el magam. Dylan pár perce már félre állt. Minden figyelme az enyém.-Dylan.. én nem tudok rád úgy nézni, mint egy báty. Érted? Nem megy... nagyon nehéz. Nehéz, hogy nem érhetek úgy hozzád. Nagyon nehéz. Nekem ez nem megy..-elengedtem a kezét, és az arcomat temettem bele. Dylan elakadt lélegzettel meredt rám. Gyors kiszállt a kocsiból, és átfutott az én oldalamra. Kinyitotta az ajtót, kihúzott, majd megölelt.

-Hidd el Lius. Nekem is nehéz. Nehéz, mert.. szeretlek.-Lassan ajkaimra hajolt, majd megcsókolt. Lassú, szenvedélyes.
-É..én is szeretlek.-mondtam két csók között.

Mikor elváltunk, hangos tapsot, és ujjongást hallottunk. Valakik a dudákat nyomták.
-A nagy Falka.-mondta Dylan mosolyogva, majd vissza nézett rám.-És most már, te is ide tartozol.-puszilta meg a homlokom.



Igen.. a falka, de mi lesz Klye-al?

Taszításból vonzódásWhere stories live. Discover now