Taszításból vonzódás

37

Mikor éppen a suli kapuján akartam kilépni, egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
-Hahó Napsugár! Még van 1 óránk a könyvtárban! Tudod, fel kell mosni.-mutogatta el, hogyan kell felmosni. Sóhajtva visszamentem.
-Amúgy, mi ez az új becenév? Hm Dan?
-Hát csak kicsit változtatok.-rántott vállat.
-ooo oké. Akkor én is. Dyli. Aha! Találó.-csettintettem a nyelvemmel.
-Hogy hogyan szólítottál?-állt meg a folyosó közepén.

-Én?-tettem szívemre a kezem.-Én sehogy! Olyan dilis vagy Dyli.-ráztam meg a fejem. Nehéz volt, de visszatartottam a nevetést. De ez Dylan-ről nem mondhattam el. Vagyis bocsánat Dyli-ről. Úgy nevetett, mint aki ezer éve visszatartotta volna a nevetést.

****

Már egy fél órája bent voltunk. Szerencse, hogy az AirPods-om itt volt. Zene hallgatás közben gyorsan ment az idő. Éppen a romantikus könyvek sorának voltam, az E betűnél tartottam. A közepe felé, megakadt a szemem egy könyvön. Ellenséges szobatárs jól hangzik! Levettem a könyvet, és leültem a fotelba.

Nagyon sokat olvastam. Valaki kivette a fülemből az AirPods-ot. Ijedtemben felugrottam, ezzel a felmosórongyra léptem, aminek a bot része emiatt eldőlt, rá a fejemre.
-Aucs!-fogtam meg a fejem.-Lehetne, hogy nem ijesztetsz Dylan?!-fordulok meg dühösen, és az igazgatóval találom szembe magam. O-ooo.
-Bocsánat.-Mosolyodtam el kínosan.
-Dylan már rég hazament. Neked is otthon kéne lenned.-ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy 18:43 van. Elsápadtam. Ennyit olvastam volna?

-S-sa.. sajnálom, csak annyira belemerültem a könyvbe...
-Megértem. Az összes lány oda van ezért a könyvért. Még az én lányom is. Tudod mit? Vidd haza. Nem árt az olvasás.-mosolyodott el, majd megfogva a vállam, elment mellettem.-haza mehetsz, ha nem tudnád!-mondta vissza sem nézve rám. Nem tudtam, hogy Mr.Zool lehet ilyen kedves. Egy kis ideig meg csak bámultam és feldolgoztam mi történt.
Komolyan, hogy lehettél ennyire balf@sz, hogy a fejedre esett az a sz@r?!

Hidd el hangocska... én sem tudom...

****
Hazaérve halkan levettem a cipőmet, és lábujjhegyen mentem fel... khm volna. Menete volna.
-Hát... neked csak jót tett a bűntetés.-harapott bele a félig megevett almába Dylan. Kidobta azt, majd felindult az emeletre, de megtorpant.-Holnap megyünk a mekibe.-nézett hátra egy halvány mosollyal, majd tovább ment.
-ezaz!-suttogással mentem fel én is. Még hallottam Dylan nevetését. Most komolyan rajtam nevetett? Bár már nem nagyon zavar engem. Mit kezdjek vele? Most nem tudok azzal foglalkozni. Most azzal foglalkozok, hogy Végre először elmehetek a mekibe! Igen először. A gyerekkorom nagy része otthon és ovi + iskola. Máshol nem igazán voltam. A parkba is csak hétvégén mehettem Dylan-nel és Amy-vel.

Reggel hideg vízre keltem.
-Mi a franc? Dylan! -néztem fel rá. Szegény annyira megijedt. Ez van, én is. Kikeltem az ágyból, és Dylan után rohantam.
-Dylan! Ezt miért kellett?!-mondtam, mikor utol értem, és a karjánál fogva, próbáltam felhúzni az emeletre, a fürdő felé. Jó kis hideg zuhanyt fog kapni.
-Csak mert nem akartam, hogy elkéss.-nevetett.-De te mit csinálsz?
-Nem látod? Tudod ez melyik ajtó?
-Ez a Gumicukor világ ajtaja?-játszotta a hülyét, és úgy nézett rá mint egy kisgyerek az első 2 gombócos fagyijára.

-Nem! Ez annál jobb!-nyitottam be. Odavittem a zuhanyzóhoz, belelöktem, és megengedtem a hideg vizet.
-Kölcsön kenyér visszajár!-nyújtottam ki rá a nyelvem.