Taszításból vonzódás

32

A sírás kerülgetett, mikor kiléptem a szobának az ajtaján. Egy-két csepp, az akaratomon kívül legördült az arcomon.
A szobám ajtaját nyitottam, mikor Tod jött fel a lépcsőn.
-Szia Lia! Milyen volt a napod?-kérdezősködött. Nem hibáztatom, hisz nem is tud a mai napról. Ahogy a többiek sem.
-Jó volt.-ez a két kis szó is nehezemre esett. A végén a hangom kicsit megcsuklott, de remélem nem vette észre. Megsimította a felkaromat, majd ment a dolgára. Végre valaki aki lányaként kezel.

Beértem a szobámba és gyors pakolásba kezdtem kb. 2 napra. Elmegyek. Vagyis nem messzire, csak Klye-hoz. Amina nagyon messze lakik, Lujzi-ról meg ne is beszéljünk. Klye egy közelebbi kis utcában lakik, így gyorsan elmegyek hozzájuk gyalog is.
-Lili? Miért hívtál ilyenkor?-mondta kicsit mélyebb, rekettes hangján.
-Megengeded, hogy két napra nálad lehessek? Úgy értem este is.
-Történt valami? Mindegy majd elmondod. Siess.-és letette a telefont. Gyors még ami szükséges azt elraktam, és kimentem a szobából.

Azt hittem már nem lesz lent senki, de Amy még a mosogatóba pakolászott.
-Hova mész?
-Csak ott alszok egyik barátnőmnél.-vettem fel a cipőmet, majd azt követően a pulcsimat is.
-És kinél?
-Igazából nem lány, hanem Klye az, de csak kettő napra megyek amolyan baráti energiáért.-vontam vállat, és a válaszát nem várva elköszöntem és útnak eredtem.

Kopogtam néhányat és pár másodperc után, nyílt is az ajtó, és egy 40-es éveiben járó nő nyitott ajtót.
-Szia, gondolom te vagy Lilian! Amanda vagyok!-nyújtott kezet, Klye anyukája (gondolom én). Amanda szólt fiának, aki másodpercek alatt rohant le a lépcsőn, és átvette anyukája helyét. Szőkés haja némileg a szemébe lógott. Dylan-é egyre jobban barnul. Most veszem csak észre. De már megint rá gondolok! Hülye Lia!

****
-Megjöttem! Hoztam teát, chipset, mogyorós csokit, és epret. Anya imádja az epret. Sőt, minden gyümölcsöt szeret.-neveti el magát a fiú. Elmondtam neki röviden, tömören, hogy mi is történt az elmúlt 2 órában. Kibeszéltük Dylan dühkitöréseit, random ivászatait és minden rossz tulajdonságát.
-Nem értem miért cigizik még mindig.-értetlenkedtem teli szájjal. Ez az eper valami csodálatos.

-Én tudom.-felemeltem fejemet a mondatra.-A cigizés az egy amolyan nyugtatóként hat rá. Ha nem cigizne, akkor inna. Ha azt sem tehetné, jönnének a lányok. És szerintem inkább cigizzen, mint a lá...
-Oké értem, de máshogy is lehet feszkót levezetni.-szóltam a mondatába, udvariasan.

Még beszélgettünk egy kicsit, és megettünk majdnem minden nasit. Filmeztünk, és épp a legizgalmasabb résznél tartottunk, mikor megcsörrent a telefonom. Klye megállította a Pókembert, és ő is a telefonomat bámulta.

Ismeretlen szám

Lassan és félve vettem fel a telefont.
-Halo?-szóltam bele a telefonba, de csak pár másodperce. később jött a válasz.
-Lia?! Hol vagy?-dühöngött Dylan.
-Ahhoz már ha jól tudom, nincs közöd.-rányomtam a telefont, és mivel a fiú mellettem eléggé meglepődött a hangszínemen, nekem kellett elindítani a filmet.

Mikor annak vége lett, már Klye egyik keze a nyakam alatt volt, és úgy aludt. Kikapcsoltam a laptopot, és leraktam az éjjeli szekrényre. Lekapcsoltam a kislampát, és visszafeküdtem Klye-hoz. Majd én is elaludtam.

Lehet végül Klye lesz Dylan helyén. Nekem úgy tűnik. Egyszerűen imádom, hogy milyen érzékeny, és naiv tud lenni.