,,Lehetsz kedves, vagy jószívű ember
Attól még ugyan úgy egy szörny vagy te is,,
~A Tiszta~
Minden egy mesébe illő képpel kezdődött...legalábbis a normális emberek esetében így lenne.
Az én történetem viszont a csuklómra kötött fehér szalaggal és eg...
Mindig megnyugvással tölt el az a tudat, amikor utoljára hallhatom az iskola csengőjének hangos lármázását. Ilyenkor kitárul előttem egy kapu a szabadság felé, tele új lehetőségekkel és élményekkel. Semmi stressz, semmi szabály. Csak is az önfeledt boldogság és szórakozás....
Gondoltam ezt 11. év végén is. Aztán hallgatva az évzáró beszédjét, egyszer csak tudatosult bennem, hogy: Hoppá! Hiszen jövőre 12-es leszek, azaz utolsó év az iskolában. Jönni fog minden diák rémálma: az érettségi.
Erre a barátaim, biztos, hogy azt mondanák: Ugyan már, hol van az még? Hiszen itt van előttünk még a nyár. Azt vigyük végig, azán elég lesz csak utána is rágódni az érettségin.
Csak az a baj, hogy én másabb vagyok, mint a többiek. Ők harsányak, én pedig Inkább vagyok az a fajta, aki otthon marad egy jó könyv, vagy egy film mellett.
- Csillagom, milyen volt a nap?
Alig hogy beléptem a házba, a nagyi már egy boldog mosollyal és egy süteményes tállal a kezében fogadott engemet az ajtóban.
- A maga módján elment- indultam meg a konyhába, majd helyet foglaltam az egyik bár széken, ami a pult előtt helyezkedett el.- Sőt, őszintén nagyon unalmas volt.
Kezembe vettem egy almát ás abba beleharapva figyeltem végig, ahogyan a Nagyi megállt velem szemben a pult másik oldalán.
- Hiszen milyen más választ adtam is én. Minden évben, ugyan ezt mondod- nevetett fel halkan, megint eltolta magát a pulttól.- És a többiekkel terveztek valamit az estére?
Kérdőn húztam össze szemöldökeimet, mire szeretet nagymamám is így tett. Értetlenül figyeltem őt, ahogyan ő is engemet. Aztán ismét az almába harapva válaszol a kérdésre.
- Még ha terveznénk is valamit, én biztos, hogy nem fogok elmenni.
- Scarlet Petrovich!-ított fel Nagyi a teljes nevemen, ami nála csak egy dolgot jelenthet: teljesen pipa rám.- Nagy megterhelés lenne a számodra, hogy végre egyszer az életben el menj szórakozni egyet? Eddig egy ilyenen sem volt. Pedig hívtak téged.
- Nyomós okom volt rá és van is, hogy miért nem kelljen mennem.
- Ne hogy azt merd mondani, mert tanulnod kell. Nem Scarlet! Te egyszerűen csak nem mersz szórakozni- lépett elém a Nagyi, majd kezeivel kedvesen szorította meg a vállaimat.- Mindig is a jóra neveltelek, ami egy igen becsülendő tulajdonságod. De hidd el, hogy ha még ki is próbálnál valami vadat, legyen az akár alkohol, cigaretta, vagy egyéb más, akkor sem szedném le érte a fejedet a helyéről. Mert az szeretném, hogy ha te is részese lennél az ilyen fiatal kori élményeknek. A fiatal éveidnek hamar vége lesz Scarlet. Rakd félre végre azt a zárkózott énedet és vedd elő azt a lányt, aki igaz vagy!
A nagyi nézése elég fenyegetőnek tűnt, így nem tudtam, hogy mit merjek neki mondani. Nem akartam neki igazat adni. De azt sem szerettem volna, ha a szemével ott helyben ölne meg. Így mit volt mit tenni, egy nagy sóhaj kíséretével adtam meg magamat.
- Jó legyen- a nagyi boldogan tapsikolva sétált vissza a pult másik oldalára.
Az igaz, hogy ki mondtam azt, amit hallani szeretett volna a nagyi. De ennek ellenére hazadtam neki.
Ugyan már, most tényleg azt hitte a Nagyi, hogy én komolyan gondoltam az egészet? Azért ő sem gondolhatta ezt komolyan......
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
