,,Lehetsz kedves, vagy jószívű ember
Attól még ugyan úgy egy szörny vagy te is,,
~A Tiszta~
Minden egy mesébe illő képpel kezdődött...legalábbis a normális emberek esetében így lenne.
Az én történetem viszont a csuklómra kötött fehér szalaggal és eg...
A konyha falon lógó óra förtelmesen hangosan kattogott és csak tett róla, hogy jobban fáljon tőle a fejem. Alig múlt el reggel hat óra, de én már a konyha asztalnál gubbaszkodva néztem ki a fejemből. Jobb kezemmel végig simítottam borostámon, miközben akaratlanul is eszembe jutottak az este történései.
Igazán meglepődtem Scarlet bátorságán és harciasságán. Egyszerre félt és volt merész. Ez az érzelem kavalkád pedig csak még jobban megmozgatja a bennünk, vámpírokban a vadászösztönt. Jól esően hunytam le szemeimet, miközben felelevenítettem számban a lány vérének ízét. Tartásom megfeszült, majd az egész porcikám bizseregni kezdett. Akaratlanul is Scarlet arc kifejezése ugrott be elém, aki minden szó nélkül tűrte, ahogyan duzzadó ereiből szívom ki kevert vérének varázslatos ízét. A szemei próbálták tagadni, hogy élvezi, de a teste elárulta őt. A vámpír harapás elsőre minden embernek élvezetes. Mint egy elsőre kibaszottul jól sikerülő orgazmus. Aztán, ahogyan kezdünk egyre jobban mohóbb lenni, úgy durvaságunk is még inkább megmutatkozik a harapásban. Érdekes volt viszont számomra az is, hogy egy másik vámpír véréből ehettem. Ugyanis egy vámpír, vámpír nem nagyon iszik. Én még is megtettem. És az a látvány és érzés, ahogyan Scarlet vére szétáradt a testemben....
Hangosan csaptam az asztalra, és bosszúsan felállva a helyemről kezdtem el mászkálni a lakásban. Egyetlen egy feladatom volt, még pedig az, hogy elkapjam Scarlet Petrovichot és elvigyem Athanhoz. Nem pedig az, hogy meg kóstoljam a lány vérének az ízét, majd a végén hadjam őt elszaladni. Nem bírtam tovább, fogtam magamat, beszálltam a kocsimba, majd teljes gőzerővel a város túlsó felére hajtottam.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Az autó egy hangos búgás kíséretével állt le, amikor a parkolóban sikeresen leparkoltam. A város szélén voltam, ahol a látvány tényleg lehengerlő volt. A területet egy nagyobb erdős rész vette körbe és még egy tó is hozta a hangulat tetőfokát. Kiszálltam a kormány mögül, majd az ajtót becsapva magam mögött indultam meg a földes úton, miközben felnéztem a vidéki hangulatnak megfelelő fa épületre.
Brendonic's Bistro
Nagy, zöld betűkkel hirdette az ajtó felett lógó tábla az étterem nevét, melynek belsejébe éppen egy fiatal szerelmes pár lépett be. Végül én is követtem a két fiatal példáját. Az étterembe belépve, egyből megcsapott a palacsinta és a juhar szirup illata. A sör keveredett a sütemény édes illatával, az emberek beszélgetése pedig a tányérok és evőeszközök hangos csörömpölésével.
- Üdv, segíthetek valamiben a kedves Úrnak?
Komor tekintettel figyelek a mellettem álló, barna hajú lányra, aki a látványomtól egyből elpirulva kezdi el igazgatni magán a ruhát, hogy az épp hogy kiemelje szép idomait, hogy a figyelmet hívja fel rájuk. Mindig is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy milyen jó hatással vagyok a nőkre. Ezt nem éppen nevezném egoistaságnak, csak szimplán őszinteségnek magam és az emberek felé. És pedig sosem tagadtam és sosem voltam az a típus, aki elutasította volna a nőket. Mindegyik nagy sóhajokkal kereste a társaságomat, én pedig örömmel teljesítettem a kérésüket.
