}A Véresszárny Öröksége{

7. Rész

Nicolai

A helyzet eddig nem is olyan vészes. Még...

Sejtettem, hogy Teressa, Sacrlet nagymamája egy idő után el fogja hozzám küldeni a lányt. Tény és való, hogy akkor régen megesküdtem Darius lányának a védelmére. Abban az időben Scarletre úgy vigyáztam, mint az árnyék a testére. Csecsemőként a kezeim között tartottam őt. Ahol ő ott volt, én is ugyan úgy ott voltam, csak mindig egy lépéssel lemaradva mögötte. Még nagyon kis apró gyermek volt, most már alig tudna vissza emlékezni arra a pillanatra, amikor néha hozzám szólt, éppen kedvesen, vagy hisztizve. Szeretett szórakozni velem, elmondhatjuk, hogy akkor is már ki nem állhatta a személyemet . De én mindig is jól emlékeztem arra a kicsi, ártatlan kislányra, aki akkor volt. Aztán eljött az a pillanat, amikor még én sem tehettem semmit. Nem azért, mert meg voltak kötve a kezeim. Ha nem azért, mert nem akartam. Hátat fordítottam Scarletnek és a családjának. De legfőképpen a lánynak. És, hogy őszinte legyek, ez miatt sosem éreztem bűntudatot.

Most viszont még rosszabb helyzetbe kevertem magam. Egy vámpír vezető szolgálata alatt állok, kinek markában van az életem, míg közben megígértem egy kevert vérű vámpírnak is, hogy segítek neki legyőzni a nagybátyját, illetve a többi lény között békét kötni. Mérlegeltem a helyzetet, hogy melyik felet lenne jobb elárulni. De, végül úgy döntöttem, hogy kettős játszmát fogok játszani.

Az egyiknek mutatom a látszatot, míg a másiknak nem.

- Nézzenek oda, csak nem a hírhedt Nicolai az?

Az italos poharamat forgatva a kezem közt kaptam fel a fejemet, amikor egy alak lépett mellém, és foglalt helyett az üres bárszéken. A barna hajú srác egy széles mosollyal figyelt engem. Látványára nekem is mosolyogni támadt kedvem.

- Téged is jó látni Toas.

Toas Moon egy nagyon régi cimborám, akivel azóta jóban vagyok, amióta csak ismerjük a másikat. Mintha a testvérem lenne, olyan számomra ez a srác.

- Na, mesélj csak, mi mindenről maradtam le, amíg távol voltam?

- Három év alatt nem sok mindent hagytál ki- megelem whiskys poharamat, majd nagyot kortyolok belőle.

- Hát, a nagy iszogatásod nem ezt árulja- Toas az újra töltött pohár felé bök fejével, majd ő is kér magának egy italt.- Te mindig akkor iszol, hogy ha történt valami. És bizony történt valami, mert a fejeden is meglátszik.

- Csak sikerült egy bonyolult helyzetbe keverni magamat.

- Ilyen a jó öreg Nicolai. Mindig csak bonyolult helyzetekbe tudja keverni magát. Tényleg, és mi a helyzet a lánnyal? Scarlettel?

Szemeimmel szúrósan néztem barátomra, ugyanis egy olyan bárban voltunk, ahol nem csak vámpírok szoktak lézengeni, ha nem farkasok és démonok is. Csak persze mindenki sunyiban rejtegeti a másik elől, hogy ki is ő most valójában.

- Rajta vagyok.

- Nicolai, engem nem verszt át, ezt te is tudod jól. Tudsz valamit, csak hazudsz nekem. Megtaláltad őt, igaz?

- Igen- dobtam oda neki halkan ezt az egy szavas választ, mire Toas öröm ittasan ütött a levegőbe.

- Hála az égnek. És, ugye segíteni fogsz neki?

Toas, a belső viszály kitörte előtt is hűségesen szolgálta Dariust, velem együtt. És ez most sem volt másképp. Buzgón hitt abban, hogy győzedelmeskedhet mindenki felett és újra össze hozhatja a Négy Szörny Birodalom tagjait. Toas legalább nem volt olyan ostoba és fordított hátat annak, akinek ígéretet tett. Scarlet előbb bízna eben a srácban, mint én bennem.