Nicolai
Scarlet tekintete a kocsiban eléggé dühös volt, miközben a lakásom felé tartottunk. Munka idejének a végéig vártam őt, hogy hamar neki tudjunk esni a dolgoknak. De persze, hogy ő ennek nem örült. Majd nagy nehezen végül, igaz dühöngve, beszállt mellém az autómba. És az út közben csak úgy lehetett érezni a Scarletből áradó erős haragot.
A kocsi morajlása elhalkult, amikor leállítottam a motort. A kormányt szorongatva szerettem volna szólni a lánynak, de ő egy szempillantás alatt pattant ki a ülésből és csapta be maga mögött az autó ajtaját.
- Finomabban!- kiabáltam utána, de ő még csak meg sem hallotta.
Én is gyorsan kiszálltam a helyemről, aztán Scarlet után siettem, aki már a bejárat előtt állt. Hiába szerettem volna megint szólni, a lány csak kinyitotta az ajtót és amikor mögötte voltam egy lépéssel lemaradva, ő egyszer csak elengedte az ajtót, aminek telibe sikerült eltalálnia az arcomat. Fájdalmasan kapva az orromhoz téptem fel az üveg ajtót, majd belépve a helyiségbe figyeltem Scarletet, aki már rég a lépcsőn felfelé haladt.
Direkt csinálta most ezt. Tudom, mert nagyon pipa rám.
Az utolsó lépcsőfokon járva figyeltem a lakásom előtt álló lányt. Mellé állva helyeztem be a kulcsot a zárba, majd kitárva az ajtót engedtem előre Scarletet, aki csak egy halk hümmögéssel jött először belém és sétált be ismét a lakásomba.
- A nagyi tud róla, hogy itt vagyok?
Időközben a konyhából szerzett vérrel teli üveggel a kezemben lépek közelebb a lányhoz, miközben kortyolok egyet az italból.
- Az ő ötlete volt ez, hogy át gyere, szóval igen- ismét iszok egy kortyot az üvegből, szememet mindvégig Scarleten tartva.
A lány csak meglepetten figyelt, amikor számtól elemeltem az üveget, majd lassú mozdulattal nyújtottam felé azt.
- Igyál belőle.
Scarlet szemöldökei megemelkedtek és úgy nézett rám, mintha csak egy teljesen illegális dolgot kértem volna tőle.
- Most, így egyből? Minden bevezetés nélkül igyak vért?
- Igen, ez segít abban, hogy előcsalogassuk a vámpír énedet.
- És a varázslós énemmel mi lesz?
- Kislány, ha nem tűnt volna fel én vért szívok, nem pedig csiribúzgatok és hudubabákkal játszadozom- türelmetlenül nyújtottam ismét felé az üveget, amitől Scarlet megdermedt.- Varázsolni nem tudlak megtanítani, de, hogy hogyan tépj fel egy emberi nyakat, arra igen. Most pedig idd meg!
- Ez igazán megnyugtató, hogy ezt legalább tudni fogom- húzta a száját Scarlet, de még jobban az arcába nyomtam az üveget.- Jó, oké megiszom azt a francos vért, egek!
Gyorsan kikapta kezemből a zöld üveget Scarlet, majd a szája elé emelte azt. Aztán egyszer csak megállt a mozdulatban, mintha csak valami az eszébe jutott volna. Rám nézett aztán vissza az üvegre, melynek a száját végül dzsekijének az ujjával törölt meg.
- Ne finnyáskodj már Scarlet!
- Te most szerintem maradj csendben- szórt szikrákat szemeivel felém, mire én úgy ahogy kérte, csendben maradva léptem el tőle.
Scarlet ismét szájához emelte az üveget és még mielőtt bármit is csinált volna, gyorsan közbe szóltam a dolgokba.
- Várj!
ESTÁS LEYENDO
}A Véresszárny Öröksége{
Vampiros,,Lehetsz kedves, vagy jószívű ember Attól még ugyan úgy egy szörny vagy te is,, ~A Tiszta~ Minden egy mesébe illő képpel kezdődött...legalábbis a normális emberek esetében így lenne. Az én történetem viszont a csuklómra kötött fehér szalaggal és eg...
