10. Rész

35 1 0
                                    

Scarlet


- Miért is hoztál ki minket az erdőbe?

Megálltam a sétálásban, majd kérdőn néztem Nicolai háta felé. A férfi pár méterrel előttem haladva hagyta abba a sétát, majd mosolyogva nézett hátra rám.

- Hamarosan kiderül.

Nicolai folytatta útját előttem, én pedig minden szó nélkül, szem forgatva követtem a férfit.

Nicolai hitelesen is elkezdte a tanításomat, ami szerintem elég jó úton halad. Vért inni már tudok, úgy, hogy ne is kapjak tőle hányingert és igazából itt be is fejeződött az eddigi nagy tudásom. A démonos eset óta pedig Nicolai úgy döntött, hogy hozzám nő. Szinte majd nem mindenhová elkísért engem. Az a tervem, mi szerint nem fogom őt látni jó pár napig, nem éppen jött össze, mert tényleg állandóan a nyakamban lihegett. Elmondása szerint nem vagyok már egyedül biztonságban, így inkább eljátssza a kemény, testőri szerepet. A mai napon meg úgy döntött, hogy elrángat engem az erdő közepére, csak úgy minden ok és magyarázat nélkül.

- Itt megállunk- áll előttem, mire én hirtelen ütköztem neki a hátának.

- Végre már- toltam el magamat a férfitól, majd kérdőn néztem körbe.- Ugye, nem itt tervezed azt, hogy elrabolsz? Vagy várj, tudok jobbat! Megölni, aztán magadnak be zsebelni az erőmet?

Nicolai egy selytelmes mosollyal nézett hátra és egy pillanatra tényleg elég komolynak tűnt a reakciója.

- Ez egyáltalán nem vicces, ha ezt annak szánod.

- De hogy nem, csak te nem érted a poént.

Csípőre rakva a kezeimet figyeltem, ahogyan Nicolai szép lassan elkezd körözni körülöttem.

- Vért inni már tudsz. Igaz, hogy a fogadat még nem sikerült előhívnunk, de nem baj. Lépünk tovább.

- És itt az erdőben mit tervezel tanítani? Hm?

- Először is, hogy hogyan láss a sötétben.

- És másodszorra?

- Hogy hogyan vadász.

- De, hiszen még a fogam sem jött ki. Akkor hogyan tudnék vadászni?

- Könnyen és egyszerűen- éreztem meg hátam mögött a férfit, mire kérdőn fordultam hátra.

- Ez aztán a hasznos válasz egy vámpírtól.

Nicolai csak a vállaimnál fogva fordított meg vissza előre, mire hátam hirtelen ütközött neki az ő mellkasának.

- Amikor vámpír vagy, az összes érzék szerved kiélesedik- suttogta halkan a füleimbe, amitól a hideg rázott ki engem.- Mindent látni, hallani és szagolni tudsz majd. Nappal és éjszaka is kiélesedik a látásod és ez mindig az előnyödre fog válni. Ott a bokor mögött- mutatott el az arcom mellett egy bokor felé.- Van egy szarvas. Innen nem lehetne észre venni, de nekünk még is sikerül. Próbáld meg, koncentrálj arra, hogy láss.

Nicolai kezei még mindig a vállamon pihentek, amikor a bokrot kezdtem el figyelni. Láttam, ahogyan a legkisebb levelei is megmoccannak az apró széltől. Azon túl pedig az ágakat, a bogarakat, legvégül pedig a szarvast, melynek hatalmas nagy agancsai voltak.

- Látom! Hiszen én látom a szarvast!

- Milyen érzés?- hajolt közelebb a fülemhez Nicolia, mire pár percre megfagytam a nézésben.

}A Véresszárny Öröksége{Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang