2.fejezet

151 16 4
                                    

Úramisten! Annyira izgatott vagyok. Ez az első ténylegesen olyan alkalom, amikor végre valahára talán sikerül kicsit beszélgetésbe elegyednem vele.

-Nyugi kislány! Mindjárt beesel a még nem égő tűzbe-nevetett az egyik kedves fiú barátom.-Fogadjunk Ő az oka-emelte ki az „Ő" betűt.

-Nyilván-termett mellettem Fay.

-Még nincs itt, lehet nem is jön-vontam vállat majd helyett foglaltam az egyik padon.

-Ne szomorkodj-huppant le mellém drága barátnőm. -Érezd jól magad, hisz ezt mind te hoztad össze.-lökött meg.

-Ja, igaza van-foglalt helyett másik oldalamon Peter. -Gyere pongozni!-húzott fel a padról.

-Jó, megyek-egyeztem bele, bár nem nagyon volt más választásom. Odaálltam hát az asztal elé, Peter mellé és neki láttunk játszani. Ő és az ellenfelek egyik tagja dobással döntötték el ki kezdjen, de mivel harmadszorra sem sikerült beletalálniuk így a kő, papír, ollóhoz fordultunk, hogy majd az eldönti kié legyen a kezdés joga. Végül Ők nyerték így én szépen elfoglaltam a pozíciómat és már készen is álltam, hogy a hosszú dobásokat elkapjam és ezzel nekik meg kelljen inniuk egy álltalunk választott poharat. Mindenki más szabályokkal játssza mi így szoktuk. Lement a körük, aminek végen egy pohárba találtak bele, amit Peter boldogan elfogyasztott. Én nem vagyok oda a sörért így nem bántam. Megmostam a labdát majd dobáshoz készültem, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.

-Sziasztok!-hasított át hangja az egész tömegen.

-Davis!-csapódott mellé Gus.

-Csá tesó-köszöntötte miközben egyenesen felénk tartottak.

-Dobj már!-szólt oda Peter. Megráztam magam majd eldobtam a labdát, ami bele is ment az egyik pohárba.-Na végre!-nevetett kedves csapattársam.

-Drukkolunk nekik?-kérdezte Gus, aki pontosan tudja mit érzek a haverja iránt.

-Miért ne-válaszolta majd közelebb jöttek. Szuper!

-Hajrá Emery!-bíztatott Gus. Eldobtam a labdát, ami ezúttal sajnos egyik pohárban sem landolt. Helyett cseréltem Peterrel aztán folytattuk a meccset.

A játék vége felé jártunk amikor River hirtelen felkiáltott:

-Kihívjuk a győztest!

-Igen?-tekintett rá értetlenül haverja.

-Naná!-jelentette ki. Nyilván megint én voltam soron és nem volt elég, hogy nem tudtam koncentrálni a tőlem pár centire álló River Davis-től, még az is bennem volt, hogy ha nyerünk ellene kell játszanom. Ennek ellenére próbáltam jól teljesíteni. Eldobtam a labdát, ami szegény Mason homlokán ért földet.

-Sajnálom! Jól vagy?

-Persze-nevetett.

-Na azt hittem ennél jobb vagy-jött oda hozzám River.

-Úgy látszik nem-néztem rá, majd vállat vontam.

-Dehogy is nem!-küldött felém egy bíztató mosolyt, majd visszaállt Gus mellé. Dobásra emeltem a kezem, majd vettem egy mély levegőt aztán pedig eldobtam a kis fehér pingpong labdát, ami ezúttal az egyik középtájon lévő pohárban landolt. Ösztönösen River-re emeltem a tekintettem, aki egy mosollyal díjazta a történteket. Végül csodával határos módon a mi csapatunk nyert, aminek nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sem. Megegyeztem Peterrel, hogy a poharak felébe töltsünk fröccsöt mert azzal jobb viszonyban állok, mint a sörrel. Mind két csapat előkészült már csak elkellett dönteni ki kezdjen.

-Dobunk?-pillantott fel rám River miközben a poharakat rendezgette. El sem hiszem, hogy itt van. Gyönyörű mélykék szeme mintha csak az óceán lenne. Egyszerűen minden egyes apró porcikáját imádtam ennek a srácnak.-Hahó?

-Persze-vágtam rá.

-Akkor hajrá!-gurította ide az egyik labdát.

-Három, kettő, egy!-számolt vissza Gus, az egynél pedig dobtunk. River dobása talált is, ami nem lepett meg.

-Akkor ti kezdtek-vettem ki a labdát a pohárból majd oda gurítottam nekik utána pedig elfoglaltam a védekező állást és csak reménykedtem, hogy a markomba dobja a labdát, de nyilván ez nem így történt.

-Egészségetekre!-vigyorgott. Megittuk, amit kellett majd megmártóztattam a vízbe a labdákat és felkészültem a dobásra. Az elsővel bele is találtam az egyikbe.

-Szép-bólintott elismerően majd kivette a fehér labdácskát a pohárból, majd egy húzással elfogyasztotta annak tartalmát.-Na még egy ilyet!

-Hoppá!-néztem rá Fay-ra, aki értetlenül figyelte az eseményeket. Én dobtam az Ő markába, de Fay nem ezért nézett furán, hanem amiatt, ami tisztán láthatóan River és köztem történik.

-Le kellene erről szoknod-nézett le a markában lévő labdára.-A legelsőt légyszíves-kacsintott rám. Lehúztam a pohár tartalmát, majd átadtam a helyem Peternek. Egy ideje ment a játék, amikor arra a pontra érkeztünk, hogy egy-egy pohár volt mindkettőnk előtt. Úgy látszik ez River-ön és rajtam fog múlni. Ő kezdett. Rám szegezte tekintetét, majd kisfiús mosolyra húzta száját, amit egyszerűen imádok. Hülyeség, de úgy érzem ez az igazi énje. Ez a mosolygós, vidám, hülye gyerek, ami akkor jön elő belőle igazán, amikor egymás közelében vagyunk.

Dobott és bele is talált. Visszadobhattam de kilométerekre suhant el a labda River mellett.

-Szép játék volt-ment oda hozzájuk Peter majd kezet fogott velük.

-Ügyes voltál-lépett elém miközben felém nyújtotta jobbját.

-Köszönöm, gratulálok-fogtunk kezet és ekkor éreztem igazán mennyire is élnek ezek a pillangók.


Itt is lenne a folytatás. Kérlek kommentben írd meg a véleményed ezzel is segítve a munkámat. Illetve ha tetszett dobj egy vote-ot.

Puszi

Próbaidős SzerelemWhere stories live. Discover now