Próbaidős Szerelem

8.fejezet

18-as karika

-Mi a baj babám?-húzott magához.

-Csak gondolkodtam-pillantottam fel rá. Nem sokkal magasabb nálam így ez nem esett nehezemre.

-Min törted már azt a szép fejed?-puszilt bele a hajamba.

-Ahh, nem lényeges-próbáltam terelni a témát.

-Dehogyis nem!-ült le az ágyra.-Na gyere szépen és mesélj-paskolta meg a helyet maga mellett.

-Oké-huppantam le mellé.-Szóval az első az, hogy mi van köztünk?

-Hú-túrt bele szőke tincseibe.-Próbáljuk meg?-vett egy nagy levegőt.-Lehet nem fog menni, de szeretném, ha adnánk kettőnknek egy esélyt. Ha nem megy elengedjük egymást, akármilyen nehéz is lesz.

-Próba szerelem!-jelentettem ki.

-Úgy érted próba szerencse?-pillantott rám kérdőn.

-Nem, ezesetben szerelem. Hiszen, ha úgy vesszük ez egy próbaidő.

-Ha úgy vesszük-nevetett fel.-Akkor benne vagy?-pillantott rám félve.

-Benne-mosolyogtam rá bíztatóan.-Hiszem, hogy menni fog. Igaz az előbb pont azon gondolkodtam, vagyis azon is, hogy mi lesz a nagy távolság miatt, de szerintem megoldjuk.

-Muszáj lesz, mert én nem vagyok hajlandó nélküled élni. Megízleltem milyen a közeledbe és egyre csak többet és többet akarok. Többet ebből, többet belőled.-nyalta meg az utolsó szócska után alsó ajkát.

-Nincs más nő!-jelentettem ki.

-Nincs! És amúgy is, mióta ismerlek csak te vagy. Hiába voltam mással-ölelt magához.-Ha valaki bepróbálkozna tudasd vele kivel vagy-komolyodott el hangja még jobban.

-Úgy lesz!-bólogattam.

-Te vagy a legjobb dolog az életemben-nyomott egy csókót ajkaimra.

-Nekem pedig te!-bújtam oda hozzá.

-Most, hogy így egymásra találtunk...-drámai szünet.-Mi lenne, ha folytatnánk amit elkezdtünk-tolt el magától, hogy mélykék szemeivel az én barna szemeimbe nézhessen.

-Nem vagy semmi! Ez most komoly?-vágtam nevetve hozzá egy párnát.

-Akkor nem?-húzta kis fiús mosolyra száját.

-Talán-forgattam meg szemeimet.

-Nem kell, ha nem vagy biztos benne. Rád hajlandó vagyok bármennyit várni-fogta meg a kezem majd egy puszit nyomott a kézfejemre.-Ki tartok melletted bármi is lesz, ígérem. Sok mindent elbasztam az életemben, de ezt nem fogom.-teltek meg könnyel gyönyörű szemei.

-Köszönöm, hogy nem erőltetsz semmit és River, tudd, hogy ezt én is megígérem. Nem adlak fel, nem adom fel kettőnket.

-Életem egyik, ha csak nem a legnagyobb hibája volt, hogy akkor nem tettem értünk semmit-temette fejét mellkasomba.

-Ne ostorozd magad, kérlek. Oka volt, ahogyan annak is, hogy most itt vagyunk-simogattam haját.

-Te vagy a megmentőm! Melletted az lehetek végre, aki vagyok-ölelt át szorosan.

-Nekem úgy vagy jó, ahogy vagy. Amilyen vagy-bújtam még jobban hozzá, ami szinte lehetetlen volt pedig.

-Köszönöm. Nem csak ezt. Azt is, hogy a faszságaim ellenére se adtad fel, a sok fájdalom ellenére sem. Tudom, hogy nem mentség, de tudnod kell, hogy én is szenvedtem.

-Tudom, a lényeg, hogy végül kezd minden a helyére kerülni.

-Úgy érted te és én egymás mellé?-pillantott fel rám.

-Igen-mosolyogtam le rá.

-Elzsibbadtam-nevetett fel kínosan pár perc múlva.

-Én is-csatlakoztam hozzá. Ledőlt az ágyra és azzal a lendülettel óvatosan magára rántott.

-Hát szia Boldogság!-tűrte hátra egy kósza tincsemet.

-Szia!-vigyorogtam rá. A boldogságom olyan, nagy, hogy végre itt van mellettem. Nem bírom leplezni és nem is nagyon akarom. Kellett ez nekünk. Egy alkalom, hogy egymásra találjunk, vagyis a pár napja történt sütögetés és ez a nagy beszélgetés.

-Gyönyörűm-lehelt egy csókot ajkaimra.

-Most nem vagyok a legjobb formámban-nevettem.

-Gyönyörű vagy, mindig. Reggel is kócosan, alig látva, elfolyt sminkkel is. Sőt akkor vagy a legszebb. Te mindenhogy-kaptam tőle egy újabb csókot.

-Elég! Még a végén elpirulok-szálltam le róla, majd lefeküdtem mellé.

-Én csak az igazat mondom-hajolt felém, majd lábaimat kissé széjjelebb nyitotta és így már ő volt felül.

-Mire készülsz River Davis?-kérdeztem egy kis játékossággal a hangomban.

-Öhm, sok mindenre-puszilt szájon.-Sok mindenre, ha szeretnéd-csókolt meg szenvedélyesen, amivel nem könnyítette meg a helyzetet.

-Ez nem fair-kapaszkodtam meg oldalába, mire egy jóleső nyögés távozott a száján.

-Mondtam ezt csak mikor csináld-kapott oda.

-Tudom, emlékszem-csókoltam meg.

-Nem fogom tudni megállni, ha nem hagyod abba-figyelmeztetett levegőért kapkodva.

-Nem akarom, hogy megálld. Akarom, akarlak River-böktem ki. Neki nem is kellett ennél több. Fogta és szép lassan elkezdett megszabadítani a ruháimtól. Én is így tettem. Levette a felsőmet, és amikor észlelte, hogy én is ezt szándékozom tenni az övével segített. Egyik kezével kikapcsolta a melltartómat, míg a másikkal combomat markolászta. Amikor ezt megunta a melleimmel kezdett el játszani. Minden egyes porcikám beleremegett az érintésébe, a csókjaiba. Abba, hogy puszikkal hintette be az egész felsőtestem területét. Szélsebesen levette a rövidnadrágom, majd szinte letépte rólam a bugyit. Levette magáról is a nadrágot, és így már csak egy sima fekete boxer takarta a számomra tökéletes testét.

-Biztos vagy benne? Még leállhatunk-puszilta meg a homlokomat.

-Igen-feleltem. River ekkor szép lassan lejjebb csúszott majd ajkaival elkezdte nőiességemet kényeztetni, mire egyre több és egyre hangosabb sóhajok, hangok hagyták el ajkaimat. Mikor hallotta, hogy tetszik, amit csinál kicsit ujjaival is segített.

-Nem hagyom, hogy így érj a csúcsra-nézett fel rám. Felvett egy óvszert majd óvatosan, de egy határozott mozdulattal már bennem is volt.-Ne aggódj, mindjárt jobb lesz, ígérem-puszilt meg majd szép lassan mozogni kezdett és amikor már látta, hogy minden rendben, akkor kicsit gyorsított a tempón. Szerintem tőlünk zengett az egész épület.

Tudta, hogy nekem ez az első, és ennek tudatában cselekedett, úgy hogy nekem a lehető legjobb legyen. Szerelmünk ezzel teljesedett ki és tudtam, éreztem, hogy mindent komolyan gondol. Hogy szeret.

-Jól vagy?-kérdezte miközben ledőlt mellém.-Nagyon fájt?

-Jól vagyok és nem. Köszönöm, hogy ennyire oda figyeltél-bújtam oda hozzá.

-Ez természetes. Nem akartam fájdalmat okozni.-puszilt bele a hajamba.-Ugye azért jó volt?

-Igen, sőt tökéletes! Legalább is szerintem-mosolyogtam rá.

-Akkor jó, mert szerintem is és tudd iszonyatosan sokat jelent, hogy nekem adtad magad és hogy ilyen szinten megbízol bennem. Lehet megfogom bánni, de ki kell mondanom. Szeretlek!-hagyta el a bűvös szó ajkait.

-Én is szeretlek!-nyomtam egy puszit a szájára, mire ő szorosan magához ölelt. Ennél tökéletesebb lezárása nem is lehetett volna a mai napnak.

Itt is lenne a folytatás, ha tetszett dobj egy vote-ot és várom kommentben a véleményedet.

Puszi