Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

8.

Sujin pov.

Beletörődve abba, hogy mostantól egy csapat vámpírral fogok élni azon gondolkodtam tovább hogyan is fogom elmondani a lányoknak, hogy költözünk. Lassan már érek a házunkhoz. Az ajtóhoz érve lassan lenyomom a kilincset és halkan belépek. Szokásosan a tv hangja hallatszik.
- Sziasztok megérkeztem!- mondtam hangosan.
- Na végre. Mesélj mi volt.- mondta Jiyoon.
- Hát.....az van......hogy........- nem merem elmondaniiiii.
- Hogy?- kérdezte Yoora.
- Hogy segítenünk kell nekik..- elmeséltem nekik az egészet. Mikor már beszédem végéhez értem nem tudtam leolvasni senkinek az arcáról, hogy mit gondol. Mindenki csak állt s nézett.- Ennyire lesokkoltalak?- kérdeztem.
- Nem csak. Nem tudom van bennem félelem de szerintem jó lesz.- mondta Kyuri.
- Én is így vagyok. Azt mondtad jól néznek ki ugye?- kérdezte mire bolintottam.- Na akkor csak azért is megyünk, mert jó pasik között leszünk.- csillant fel Daeun szeme.
- Jiyoon és Yoora?- néztem rájuk.
- Ha megakarnak harapni csak nyugodtan úgyis vámpír akartam lenni egész életemben. - mondta Jiyoon mire mindd meglepően ránéztünk.- Mi van, tényleg az akarok lenni.- mire csak egyet mosolyogtam.
- Én úgy vagyok vele, hogy ahol ti vagytok ott nem lesz baj......Remélem.- mondta Yoora
- Úgy érzem segítenem kell Heeseung-nak, mert ő is segített nekem és ha ti is ott lesztek akkor jobb lesz a társaság.- mondtam őszintén.
- Akkor megyünk!- mondta Jiyoon.
- Megyünk.- mondtuk egyszerre.

Másnapra már mindannyian bevoltunk pakolva. Azokat a dolgokat pakoltuk amiket úgy gondoltuk jók lesznek majd a másik világba. Bár nincs semmi vámpíros hercegnős ruhánk, de remélhetőleg kapunk ott valamit.

Írtam Heeseung-nak, hogy mi kész vagyunk és mennénk mire egy csengetést hallottunk meg.
Kinyitva az ajtót egy izgatott Heeseung láttam meg egy fiúval.
- Sziasztok.- mondtam.
- Szia.- mondta Heeseung.
- Szia Jay vagyok.- mosolyogva nyújtotta kezét amit el is fogadtam.
- Szia Sujin. Hát ti meg?- kérdeztem.
- Úgy gondoltuk, hogy el kell majd a segítség a táskák hordozásánál.- mondta Jay.
- Kedvesek vagytok, de hívunk inkább egy költöztető autót úgy könnyebb.- mondta Daeun aki idő közben valahogy mellém került. Ahogy meglátta Jay-t végig mérte és valami megcsillant a szemében.
- Szia Daeun vagyok.- mutatkozott be a vörös. Jay egy ideig csak nézett Daeun-ra, de aztán leesett neki mi a helyzet majd válaszolt neki.
- Szia Jay, örülök a találkozásnak.- mosolyogva tovább nézte a lányt. Hát azt hiszem itt lesz valami.
- Szóval akkor felhívjuk a költöztető autót, de addig gyertek be egy pohár vízre.- ajánlottam fel.

A fiúk bejöttek beszélgettünk egymásról és vártuk míg megjönnek a csomagokért. Jay és Daeun egész végig egymáson tartották a szemüket. Most már csak arra leszek kiváncsi milyenek lesznek a többiek.
Körülbelül 10 perc alatt megérkezett az autó. Igaz ötön vagyunk akik költöznek, de az egész autó megtelt. Remélhetőleg elfér majd a másik házba. Sajnos az oda való utat mi busszal tettük meg, így legalább mutattunk egy kicsit a fiúknak a városból. Az egész utat elbeszélgettük. Lehet vámpírok, de nagyon jó fejek. Már csak reméljük nem halál lesz a vége.

Megérkeztünk. A költöztető kocsi velünk egyszerre jött szóval ő is megérkezett. Egy nagyobb ház volt előttünk ami szürke színben ponpázott. Volt egy kisebb kert ami csak fűvel volt tele. A csomagokat elvéve mentünk a bejárathoz. Heeseung lépett be először az ajtón és üdvözölte vámpír társait. Egy hatalmas előszobába nyílt a bejárat. Onnan nyílt a nappali és mellette volt az ebédlő és a konyha.
- Úristen ez a ház hatalmas és gyönyörű.- csodálkozott el Kyuri.
- Köszönjük.- köszönte meg Jay.
Hirtelen egy magas fiú termett előttünk és fogta meg Kyuri kezét.
- Gyere vezesselek körbe. Nishimura Riki vagyok Niki-nek hívnak, de te hívhatsz úgy ahogy akarsz.- mondta hevesen a fiú. Kyuri hirtelen elpirult.
- Rendben, én Kyuri vagyok.- és már sehol sem volt a két fiatal.
- Na jó akkor ha már a maradék fiú itt van akkor mutatkozzunk be.- mondtam.- Én Sujin vagyok, a barna mellettem Yoora, balról Jiyoon és a vörös hajú pedig Daeun.- a fiúk is egyenként bemutatkoztak. Kedvesnek tűnnek eddig.

A nappaliba beszélgettünk mikor azt hiszem Sunghoon, mert rossz a név memóriám felszólalt.
- Hol fognak akkor a lányok aludni?- kérdezte.
- Szerintem döntsék el ők, hogy hol szeretnének és kivel.- mondta Hee mire csak ránéztem mire ő csak megrántotta a vállát.
A lányok úgy látszik gondolkodó módba váltottak. Én őszintén nem akarok egy fiúval se egy szobába alunni, de ha muszáj akkor muszáj.
Végül arra jutottam, hogy Heeseung-al lennék egy szobában, mert akkor jobban tudunk tervelni-ötletelni. De remélem, hogy van egy plusz matrac valahol.
- Én döntöttem.- nyújtottam a kezem.- Szeretnék Heeseung-al egy szobában lenni, persze csak ha nem arra ébredek, hogy a véremet kostolgatód.
- Abban biztos lehetsz, hogy nem fogom.- mosolyodott el viszonoztam tettét.
- Én Riki-vel szeretnék.- mondta Kyuri.
- Én Sunoo-val.- mondta Jiyoon mire mintha megláttam volna Sunghonn egy kis csalódottságot, de már hamar el is suhant.
- Én Jay-el szeretnék.- mondta Daeun. Akik elmondták kivel szeretnének menni már készültek is felvinni az emeletre a csomagjaikat.
- Jungwon ugye?- kérdezte Yoora mire a fiú bolíntott. - Lehetek a szobatársad?
- Persze. Gyere megmutatom a szobát.- és már ők is mentek a szobájukba.

A többi fiú is ment megnézni a többieket, hogy költöznek be új lakóhelyükre. Ketten maradtunk Heeseung-al. Barna szemeivel engem nézett. Valamit akar kérdezni, de szerintem nem meri.
- Valamit nagyon szeretnél kérdezni.- mondtam.
- Ennyire látszik?- kérdezte.
- Ha tudnád milyen vágyakozó arcot vágsz.- nevettem el magam.
- Baj, hogy egy ágyban alszunk. A fiúk nem akartak együtt alunni ezért nem tudtam szabad szobát adni.
- Figyelj nekem ez így okés. Csak ne horkolj éjjel, mert a kanapén alszok hanem.- mosolyogtam.
- Én horkolni? Jajj nem nem nem.- mondta Heeseung.- Amúgy a kastélyban lesznek külön szobák, azokból nyugodtan választhatok.
- Hercegnősen kell öltözni?- reménykedtem.- Légyszi mondj igent.
- Igen abba kell. Van jó pár.- válaszolt.
- Aaaa ez az.- visítottam.
- Amúgy tudod mi a nagyon fura?- kérdi Heeseung.
- Nem.- válaszoltam.
- Az, hogy Niki eddig egy vendéggel se volt kedves élete során szerintem.- mondta.
- Biztos Kyuri az oka.- mondtam suttogva mire ő bolíntott.
- Na de gyere mutassam, meg az én kicsi birodalmam.

Felérve Heeseung szobájába csak állni és bámulni tudtam. Minden olyan rendben volt. Csodálatos volt az egész. Én fogok az ablak felől aludni ezt már elmondtam a lépcsőn fölfelé menet. Ráugrottam az ágyra és csak néztem a plafont. Heeseung mellém suppant mire megijedtem. Fura lesz mikor ő fog mellettem alunni, de megszokom.
- Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy segítetek nekünk.- fordult velem szembe és megfogta a kezem. Jesszusom milyen jó puha keze van.
- Semmiség tényleg.- válaszoltam mire ő megpuszilta a kéz fejem és mosolyogva vámpír fogait megvillantva ment ki elégedetten a szoba ajtaján. Még talán tíz percig néztem a kezem és gondolkodtam, hogy Heeseung-nak miért ilyen puha keze. Majd inkább az ablakon kezdtem kinézni, hogy milyen szép kék az ég.

Vajon mit tartogat még a jövő..

Itt vagyok élek még. Itt az új rész🫶🏻