Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

Prológus

Heeseung pov.

Minden onnan kezdődött, hogy Drakula elrontott mindent. A végső háborúban a vérfarkasok ellen ő volt az uralkodó, győztünk, de mégsem. A Napon kellett harcolniuk őseinknek, úgy hogy a vámpírok nem bírják a Napot , ezért olyan betegséget kaptak ami halálos és sehogy se lehet gyógyítani. Ez egy fajta nap allergia, amitől lassan fulladozni kezdenek a vámpírok, így meghalnak. Sajnos most is megy ez a betegség és a vámpírok kezdenek kihalni, mivel ez a betegség örökölhető. Az eddigi királyok probáltak megoldást találni, de meghaltak mindd. A mi apánk is így járt.

Én Lee Heeseung vagyok és a testvérem Park Sunghoon. Féltestvérek vagyunk, mert édesanyánk nem ugyanaz, de attól még nagyon szeretjük egymást.

Apánk temetése után bejöttünk Sunghoonal a tanácskozó terembe a kastély legfelső emeletére. Tíz percig csendben ültünk és csak néztük egymást.
- Ha vissza mehetnék az időbe most megütném Drakulát.- megszólalt végül Sunghoon.
- Nehéz nézni a népet, hogy egyre több családtagjukat veszítik el. Most meg drága apánk is...- nem akartam befejezni a mondatot.
- Kérlek ne is mondd, mit fogunk nélküle csinálni.- Sunghoon szomorúan lehajtotta fejét, én pedig elkezdtem gondolkodni mondatán.
Annyi baj történt már, hogy ez nem mehet tovább.
- Nem mehet ez így tovább.- csaptam az asztalra, mire Hoon felkapta a fejét.

- Remélem nem az jár a fejedben, hogy rendbe hozzuk ezt az egészet. Azt akarod mi is meghaljunk?- kérdezte testvérem.
- Nincs ahogy meghaljunk, mert anyáinknak hála nem örököltük a betegséget. Nem akarom tovább nézni, hogy vámpírok százada hal meg.- mondtam már idegesen a szavaim.
- Igazad van. Van terved?- csillantak fel Hoon szemei.
- Még nincs, de ide hívhatnánk Nevervillage-ből drága barátainkat hátha tudnak segíteni.
- Rendben, akkor holnap megírom a levelet nekik.

Úgy döntöttem elmegyek a szobámba, mert már nagyon fáradt voltam és gondolkodnom is kell. Benyitottam az ajtón, majd ledőltem az ágyamra. A gondolatok csak úgy repültek össze vissza a fejemben. Mit tudnánk csinálni, vajon sikerülni fog és még ehhez hasonlók jártak az agyamban. Végül elfeküdtem az ágyamon, azonnal elvitt az álom világa.

Az álomban

Fura helyen ébredtem. Az ég tiszta volt, és a fű puha volt még friss. Felálltam egy falu szélén voltam. A házak nem hasonlítottak a mi házainkhoz. Gondoltam közelebb megyek hátha látok élőket is. Oda értem a város táblájához Isten hozott Forevervillage-ben! Fura ez lenne Nevervillage ellentétje.

Mi van ha a másik világban vagyok?
Bementem a falu központjába mindenhol hétköznapi ruhában lévő emberek vannak. Igen valószínűleg a másik dimenzióba vagyok. Sétáltam az utcákon keresztül, rengeteg ember volt. Akiknek köszöntem nem hallották, gondolom azért, mert nem látnak. Hirtelen meghallottam egy női sikolyt oda fordultam a hangforráshoz, de nem volt ott semmi. Aztán többször is hallottam, de mintha valaki az én nevemet is mondaná.

Álom vége

-Heeseung! Kelj fel te álomszuszék. Írtam levelet a fiúknak még tegnap, és ma jött a levél hogy délután érkeznek.- mondta Sunghoon.
Nem figyeltem rá. Csak arra a női sikolyra tudtam gondolni, hogy vajon honnan jöhetett és történt-e valami az illetővel.

-Hé, Heeseung itt vagy?-kérdezte barna hajú testvérem.
-Persze igen, és elkezdek készülődni.-ezzel elkezdtem össze szedni magam.

Mivel vámpír vagyok nem hordok olyan ruhákat mint az emberek. Mindig férfiasan kell felöltözzek, de élvezem, mert így a lányok rajtam tartják a szemüket. Ma sem volt másképp. Felvettem egy fekete inget és egy bőr nadrágot egy övvel. Beállítottam vörös hajamat és fújtam egy kis parfümöt. Úgy érzem kész vagyok.

Éhesnek éreztem magam de nm volt kedvem enni. Milyen rég ittam ember vért nem is tudom mikor volt utoljára. Talán van még egy kicsi a pincébe, mindegy most iszok medve vért. Leérve a főasztalhoz testvérem már nagyban itta a finom vért, én csak leültem a szemben lévő székre és néztem milyen jóizűen issza. Szerintem mégsem eszem. Sunghoon felnézett miközben itta a vért.
- Tesó, te nem eszel?
- Nem, most nem vagyok éhes.
- Mindegy a fiúk itt kellene már legyenek elvileg.- mondta Sunghoon, majd kiitta az utolsó cseppet is a kehelyből.

Lassan megérkezett az öt fiú is. Kezet fogva köszöntöttek és felmentünk abba a terembe amelyikben Sunghoon-nal beszélgettünk a tegnap este.
- Nos fiúk, azért hívtunk titeket is, mert a barátaink vagytok, és együtt jobban véget tudunk vetni ennek az egésznek.- mondtam és közben gondolkodtam mit tudnánk csinálni. Majd eszembe jutott az álmom. Igen, meg van, átmegyünk a másik világba.
- Heeseung hyung! Nagyon gondolkodsz valamin, talán van ötleted?-kérdezte Jungwon kíváncsi szemekkel.
- Igen azt hiszem van. Éjjel a másik világgal álmodtam, és arra gondoltam, hogy menjünk át és hozzunk embereket ide. Változtassuk át őket vámpírrá úgy, hogy nem kényszerítjük őket, mert azért nem vagyunk mi gonoszak. Velük együtt megállíthatnánk mindent mert többen többre jutunk.
- Ez mindd szép és jó ,de ez nem lesz veszélyes?-kérdezte Jay.
- Mindent megprobáltunk, és már csak ez az egy lehetőség maradt.-érveltem.
- Mivel a te ötleted volt és te vagy a legidősebb szerintem te kéne elsőnek menj az emberekhez.- mondta Riki.
- Rikinek igaza van. Mi majd megyünk utánad.- adott igazat Jake.
- Rendben. Megyek én először.
- Ezt megbeszéltük. Fiúk maradjatok itt örökre így könnyebb lesz minden. - javasolta Sunghoon.
- Maradni terveztünk. Elhoztuk minden dolgainkat.- szólalt meg Sunoo.
- Ideje lenne lefeküdni. Én megyek pakolni, mert holnap már át is megyek a másik dimenzióba.- mondtam ásítva.

Felmentem a szobámba, és elkezdtem pakolni minden olyat dolgot és ruhát ami nem néz ki vámpírosan. Mindenem fekete szóval csak nem leszek feltűnő.
Féltem nagyon, de tudtam hogy ez így jó lesz. A kapu a kastély pincéjében van, ami le van zárva. Kulcs csak nálam a szekrényemben. Apám ideadta még a halála előtt.
Na de aludjunk, mert holnap izgalmas napunk lesz.

- Jó reggelt Heeseung!- húzta el a függönyt Jay, így a nap a szemembe sütött és felkeltem. - Felkészültél?- kérdezte.
- Azt hiszem fel.
- Na rendben gyere egyél a többiek várnak már.- mondta és ki is ment az ajtón.

Elkészültem. Lementem a terembe, ahol a fiúk vannak. Most éhes voltam nagyon ezért muszáj volt ennem, mert kell az erő így is úgy is.
Csendben ültünk és ettünk egymás mellett.
- Umm Heeseung? Mivel fogunk kommunikálni?-kérdezte Riki.
- Nem tudom, van az a telefon féle gép veszek ott valamennyit és hozok át.
- Hogy fogsz vissza jönni.-kérdezte aggodóan Hoon.
- Tükörrel.
- Azt hogy?- értetlenkedett Hoon.
- Tudod Tesó a kapuk mindig egy tükörnél vannak vagy egy ajtónál.
- OOo szóval keresel a tükör kaput.- értette meg végül.
- Pontosan.
- Mikor mész?- kérdezte Jake.
- Azt hiszem most kéne.

Felálltunk mindd az asztaltól. Felpakoltam az egy heti vér tartalékom, ami egy ideig elég kell, hogy legyen. Nem akartam bucsúzkodni, mert vissza jövök. Lassan a csomagokkal együtt leértem a kastély pincéjébe, és végig sétáltunk az ajtóhoz vezető folyosón.
A kulcsot elővéve nyitottam ki az ajtót.
- Vigyázz magadra! -kiáltotta Sunoo. Ezzel belépve a kapun, tudva azt, hogy mostantól minden más lesz...

Sziasztook! Ez az első könyvem, még kezdő vagyok. Remélem tetszeni fog és ha helyesírási hibát kaptok ,vagy olyan szavat amit nem értetek sajnálom, de erdélyi vagyok és hibázok de probálokozom. Nem fogok gyakran részt hozni, de amint kész vannak a részek rakom ki.

Addig is jó szórakozást az olvasáshoz❤️