Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

1.

Sujin pov.

Az ablakomon besütött a nap, ami azt parancsolta ideje felkelnem. Elvettem szekrényemről a telefonom és megnéztem az időt. Pontosan reggel 10 óra volt. Erőt véve magamon felkeltem és letotyogtam a kis konyhámba. Bekapcsoltam a kávé gépet és amíg csinálta a kávét addig én elgondolkoztam mi a mai tenni valóm. Mivel még csak 20 éves vagyok nincs munkám és egyetemre se járok, mert úgy érzem elég volt nekem a négy év gimi. Művészeti iskolába jártam, festészetet tanultam, mert imádok festeni. Van pár festményem, amik kint vannak a közösségi médián, de komolyabban nem foglalkoztam velük, hogy eladjam őket.

Szüleim fizetik a lakásom. Két hónapja lakok itt, egyedül, van egy macskám Nova, akit akkor kaptam mikor beköltöztem a lakásba. Van három csodálatos barátnőm Daeun, Jiyoon és Yoora. Forevervillage-ben élünk, ami elég fura, mert ez egy város és mégis falu neve van.

A kávé illata csapta meg az orrom. Elkészítettem, úgy ahogy szeretem és lassan kortyolgattam. Kezdenem kellene valamit magammal. Nem élhetek a szüleim pénzén, az ösztöndíjamból is nagyon kevés maradt. Ezen gondolkozva rákerestem közelben lévő munkahelyekre. Sokáig kerestem, de nem kaptam semmit.
Majd még keresgélek.

A kávét megittam majd felmentem, hogy öltözzek fel. Kinyitottam a szekrényt és valami laza szettet néztem ki magamnak. Amíg eldöntöttem melyik pólót veszem fel addig valami hozzá simult a lábamhoz. Olyat sikítottam szerintem a szomszédok is meghallották, pedig külön házba lakunk.
- Nova! Tudod, hogy megijedtem.- Nova csak nézett a zöld szemeivel. -Bár honnan tudhatnád macska vagy.- ez után lehajoltam és megsimogattam, ami látszólag tetszett neki, mert egyből dorombolni kezdett.

Újra lementem a földszintre Novával aki futva követett. Bevettem két kenyeret a pirítóba és vágtam hozzá zöldséget. Kész lett és leülve az asztalhoz megettem. Azon agyaltam, hogy elmegyek és megnézem a környéken van-e valami munka és, ha igen akkor jelentkeznék. Mindent megéve elmosogattam, és mentem is felhúzni a cipőm.

Az utcán emberek voltak nagyon sokan. Ma péntek van így még munka nap. Sétáltam és néztem minden kirakatot vagy boltot, hogy véletlenül nem kellene egy munkás.
Minden üzletet vagy éttermet megnéztem, de semmi. Sokáig sétálhattam, mert már a nap kezdett nyugovóra térni.

Úgy döntöttem inkább haza megyek. Egy sikátoron kellett keresztül mennem, ugyanis másik úton megyek haza. Ahogy beértem a sikátorba nem láttam semmit olyan sötétség volt. Próbáltam a falnak simulni és úgy menni, nehogy megbotoljak. Hirtelen valaki megsimitotta a derekam, hátra néztem, de senki lehet halucinálok.
Előre néztem és egy fekete alak állt előttem. Olyan közel volt, hogy hátra kellett lépnem.
- Hova indulsz kislány?- kérdezte a fekete ruhás ember. Én eközben indultam vissza a kijárathoz.
- Ki maga, és mit akar tőlem?- kérdeztem vissza.
- Téged szívem, téged akarlak.- válaszolt mosolyogva, vagyis biztos mosolyogva, mert maszk van rajtam így nem látom.

Futni kezdtem, de nem tudtam, mert a férfi vissza rántotta a csuklóm úgy , hogy azt hittem az kifordul a helyéről. Közeledni kezdett. Láttam, hogy van egy pillangó kés nála. Tokban volt gondoltam kiveszem belőle, de Sujin azzal a kicsi agyával úgy gondolta sikerülni is fog. Oda nyúltam, el is vettem, de kiütte a kezemből.
- Na kislány ilyet nem szabad.- ezzel a mondatával a földre vetett. Fölém kerekedett, és elkezdett arcomhoz vészesen közeledni. Rángatóztam, üttem a melkasát, de semmi. Már a számnál volt majdnem az ő szája, mikor egy másik ember lelökte rólam.

Felálltam. Néztem, ahogy az ember aki megmentett, hogy üti a földön fekvő férfit. Addig-addig rugdosta, amíg a maszkos elájult. A srác rámnézett, vöröslő szemei az enyémet nézték. Egy pillanatra elnéztem, de már nem volt vörös, lehet tényleg halucinálok.
- Jól vagy?-kérdezte.
- A-azt hiszem igen.- válaszoltam dadogva, hogy miért az egy jó kérdés.
Közelebb jött és rárakta a kezét arcomra. Egy ideig vizslatta aztán megszólalt.
- Van egy kisebb seb a szádon, majd kezeld le.- mondta és tovább vizslatta a sebet.
- Oké köszönöm. - hátrább léptem, mert már annyira közel volt, hogy elpirultam.
- Semmiség, akkor én megyek. Vigyázz magadra!- a végét már hangosan mondta mert már messzebb volt mint én.
- A neved?- kérdeztem. Erre ő csak egyet intet. Fura.

Úgy gondoltam vissza fordulok és a másik úton megyek haza. Haza fele menet azon agyaltam, hogy ki lehetett ez a srác. Sötétség volt, így nem láttam nagyon belőle semmit csak mikor megvillant vöröslő írisze. Azt csak halucináltam vagy mégse!? Mindegy, lényeg a lényeg biztos nem nézett ki rosszul. Na jó valami baj van velem.

Végre hazaértem. Felmentem a szobámba telefonomat betettem tölteni. Nova már aludt a helyén, olyan nyugodtan, hogy megirigyeltem milyen nyugodt.
Este 8 óra volt, de még nem voltam fáradt. Talán még hatása alatt vagy a történteknek. A hasam korgása törte meg a szoba csendjét. Basszus reggel ettem utoljára észre se vettem.
Nem igazán volt itthon kaja, boltba pedig nem volt kedvem szóval megint piritós kenyeret eszek.

Konyhába leérve elővettem a kenyeret, mikor valaki csengetett. Vajon kiakar este zaklatni?
Kinyítom az ajtót és három barátnőm lép be 5 pizza dobozzal a kezükben. Szerintem az Isten küldte őket.
- Hát ti?- kérdeztem őket furcsálva.
- Semmi sziasztok, jajj de örülök nektek?- mondta sertödőtten Jiyoon.
- Jajj dehogy nem, nagyon örülök nektek.- oda mentem és mindenkit megöleltem.- Csak furcsáltam, hogy ilyenkor jösztök.
- Tudod szívem péntek este van, hétvége és jöttünk egyet meglepiből enni hozzád.- mondta Yoora.
- Nem tudom, hogy honnan tudtátok de itthon semmi kaja nincs és majdnem meghaltam az éhségtől.-mondtam ki és újra jelzett a hasam, hogy azok a pizzák nem a dobozban kellene legyenek, hanem a hasamban.
- Látod mindent is tudunk már rólad.- mondta magabiztosan Daeun.
- Mit szólnátok, ha ma itt aludnátok, és egy film közbe megennénk a pizzát.- mondtam el ötletem.
- Oké.- mondták egyszerre.

Bementünk a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t és bekapcsoltam a Netflixet. Odaadtam Daeun kezébe a távirányítót, addig én hoztam poharakat és kólát. Mire vissza értem már ment a Cobra Kai a tv-ben.
- Nem láttuk ezt százszor?- kérdeztem.
- Naaa ezt a sorozatot nem lehet megunni.- mondta Yoora.- Amúgy is pizzát enni tökéletes.
Leültem a többiek mellé és néztem velük a sorozatot. Szerintem 15 perc se kellett az egész pizzát megettem. A többiek csak nézték, hogy mi lett velem.
- Mi van, csak éhes voltam.
- Miért nem ettél? - kérdezte Jiyoon.
- Mert munkát akartam keresni, ezért elmentem nézelődni, de nem kaptam semmit. Aztán mentem haza egy sikátoron keresztül és....- leálltam, mert én is vissza kell emlékeznem.
- Tovább?- mondták egyszerre.
- Tovább valaki megsimitotta a derekam, aztán az illető megfogott és ledobott a földre, majd megakart csókolni. De jött egy másik csávó aki lelökte és megverte. Megmentett és mondta, hogy kezeljem le a számat, amit vagy 10 percig nézett. Már annyira közel volt muszáj volt hátra lépnem. Majd elment úgy, hogy a nevét se mondta el. De megvillant vörösen a szeme, amit szerintem csak halucináltam.- értem hadarásom végére.
- Azta!- csak ennyi jött ki Yoora száján.
- Vörös volt a szeme?- kérdezte Daeun.
- Nem biztos mondom lehet csak halucináltam.
- Furaaaa.- mondta Yoora.
- Azt hiszem Yoora sokk alá került.- mondta kuncogva Jiyoon.
- Vagy csak fáradt.- suttogta Daeun.
- Szerintem az egészen fáradtak vagyunk.- helyeseltem.
Az egészen felmentünk és lefeküdtünk. Én és Yoora a szobámba a másik két lány a vendég szobába.

Yoora már el is aludt mellettem. Én csak gondolkodtam az egész napon. Biztos vörös volt a szeme, annyira azért nem vagyok hülye. Mindegy.
A lányok se fogták fel teljesen, amit mondtam szóval reggel egy nagy beszélgetés fog várni rám.
Éreztem a szemeim csukodását és végül engem is elnyomott az álom.

Itt az első rész, remélem tetszik eddig🫰