Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

3.

Reggel madár csiripelésre ébredtem,ami kellemes volt. Poziciót váltottam, így a hátamra feküdtem és a karomat a nyakam alá raktam. Elgondoltam  a tegnap történeteket, és azt, hogy hogyan álmodtam meg ezt mindd. Biztos csak véletlen.
Kinéztem az ablakon. Szürke felhők borították az eget, ez azt jelenti valószínűleg eső lesz. Nem baj attól tudunk takarítani.

Oda léptem szekrényemhez és kivettem a pizsamáim közül egy fekete nadrágot, mert csak ezek a ruhadarabok lazák és egy random szürke pólót. Be kell szereznem több ruhát, mert nem lehetek mindig bőr vagy farmer gatyában vagy ingben.

Szerencsére már nincs olyan világ, hogy a vámpírok ne menjenek napra, mert elégnek, ugyanis annyira kialakult a szervezetünk, hogy kimehetünk nappal is. Egész nap nem tudnánk kint lenni, mert részben mi is emberek vagyunk, így nem kéne elájulnunk a napszúrástól.
A háborúban még nem voltak teljesen kifejlődve a vámpírok azért lett ez a nap allergiás betegség, de már annyira igen, hogy ne égjenek el. Így nagy nyugodt lelki ismerettel mentem le az emeletről és mentem ki az udvarra, hogy csodáljam a Napot, amit a felhők eltakartak, de azért pár napsugár átszűrödött és pont az udvar közepére sütött.
A Nap csodálása közben eső cseppeket éreztem ráesni a hajamra.
Befutottam a házba, hogy ne legyek vizes.

Miközben esett az eső én megreggeliztem és megittam egy csésze fekete italt aminek a csomagjára kávé volt írva. Nem tudom, hogy a másik világban miért nincs ilyen, de ez az ital egyszerűen csodás. Raktam bele cukrot és úgy ittam. Több lett az energiám tőle szóval azt hiszem napi rutin lesz ezt meginni.

Teli hassal és sok energiával léptem be a kamrába majd az átjáróhoz. Lenyomtam a kilincset és máris a világomban voltam. Felmentem a pincéből a kastélyba. 10 óra volt ezért gondolom a fiúk alszanak. Bár dehogy is én szoktam sokat alunni. Biztos esznek. Bementem az ebédlőbe és lám sorba levoltak ülve és ettek.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Hyung szia! Hát te?- kérdezte Sunghoon.
- Azért jöttem, mert nagy baj van. Nagyon sürgősen át kell jönnétek velem a másik világba.- gondoltam megviccelem őket, így legalább könnyebben átjönnek.
- Miért mi történt?- kérdezte aggódva.
-Majd meglátjátok, gyertek már.- mondtam mire az egészen felálltak és a szobájukba futtak. Tíz perc múlva az egésznek a kezébe volt egy egy táska tele cuccokkal.
- Mindenki itt van?- kérdeztem mire kaptam hat bolintást.
- Akkor mehetünk.

Elég gyorsan leértünk a pincébe. Tényleg bevált a tréfa úgy mentek át az egészen mint ha az életük múlt volna rajta. Próbáltam nem elröhögni magam. Én mentem be utoljára. A kamrából kiérve a hat fiú állt és nézett kérdő tekintetekkel.
- Elmondanád végre mi a baj?- kérdezte Jake.
- Az a baj, hogy nincs baj. A házat kéne kitakarítsuk, mert úgy néz ki mint egy por kupac.- mondtam röhögve.
- Te normális vagy? Azt hittem tényleg valami baj történt.- mondta Sunoo egy szemforgatással megdíjazva a mondatot.
- Ha nem lennél a testvérem már rég megcsaptalak volna.- mondta Sunghoon.
- Naaa nyugi már csak nem akartam egyedül takarítani.- mondtam szomorkásan.
- De azért nem kellett volna megijeszteni minket.- mondta Jay.
- Igaz tényleg és sajnálom. De szerintem vicces volt.
- Mindegy. Osszuk el ki hol takarít.-mondta végül Jungwon.

Én kaptam az emeleten lévő fürdőt és a saját szobámat. Mindenki kiválasztotta a saját szobáját. A szobákat és még plusz egy helységet kellett kitakarítanunk az egészen.
Mire végeztünk délután négy óra volt. Sunghoon kívül mindenki a konyhába ült az asztalnál és nézett ki a fejéből.
- Sunghoon?- törtem meg a csendet.
- A nappaliba.- válaszolta Niki
Ahogy kimondta indultam is az említett helység felé. Belépve egy csillogó szemű Sunghoont láttam meg aki nézte a falon lévő képeket. Odamentem hozzá és néztem vele együtt.
- Milyen szépek voltunk hárman. - szólalt meg Sunghoon.
- Olyan kicsi voltál.- mondtam kuncogva.
- Te meg nagy.- vágott vissza Sunghoon.
Egyszerre röhögtünk fel és csak két perc után fejeztük be.
- Mondhatta volna, hogy van egy háza itt.- mondta testvérem kacagása befejeztével.
- Ha tudtuk volna valószínűleg nem lett volna poros a ház és nem kellett volna kitakarítanunk. Apánk csak védeni akart az emberektől, de mi mégis itt vagyunk az emberi világban.- mondtam őszintén.
- Valószínűleg ha élne eddig kaptunk volna egy jó nagy szidást.- mondta mosolyogva Sunghoon.
- De nincs itt.
- Sajnos.- mondtuk egyszerre.

- Gyere, mert a tegnap folyamán vettem nektek valamit.- váltottam témát.
- Titokzatos vagy ma tesó.- mondta érdeklődve testvérem.
- Van amit még meséljek, de azt később.- fejeztem be ennyivel és mentem ki a konyhába.
- Fiúk vettem nektek valamit.- mondtam titokzatosan.
- Mit?- csillant fel Riki szeme.
- Telefonokat.- adtam mindenkinek a kezébe a sajátját.
- Evvel kell komunikáljunk ugye?- kérdezte Jake.
- Pontosan, és az unalmadat is elveszi. Telefon számotok is van a kártyákat előre belerakta a csávó akitől vettem a kütyűket. Most már csak ti kell beállítsátok tetszésetek szerint.- mondtam el a tenni valójuk.- Ja és amíg ti küzködtök a beállítással én telózok és ha segítség kell kérdezzétek egymást, mert én ezt mégegyszer nem csinálom végig.

Jó volt nézni, ahogy próbálják csinálni a mobiljaikat. Kb. tíz perc telefonozás után Niki felnéz és elmosolyodik. Kész van azt olvastam le a szájáról mire bólintottam egyet. Utána kész lett Sunoo, majd Jungwon és sorjában mindenki.
Megadtuk egymásnak telefonszámainkat, majd azzal hülyéskedtünk, hogy Niki csinált egy közös csoportot és csomó hülyeséget mondtunk egymásnak amit ki is nevettünk.

Egy idő után azt éreztem éhes vagyok.
- Ti nem vagytok éhesek?- kérdezte Sunoo.
- Te gondolat olvasó vagy? Én is ezen gondolkoztam.- mondtam csodálkozva.
- Nem csak éhes vagyok ezért megkérdeztelek, hogy ti nem- e igen.- mondta a szőke.
Elővettem hét vér tasakot és szívószálakat, majd neki kezdtünk enni. Csendben ettünk, mert nem volt erőnk beszélgetni úgy kifárasztott a munka. Csodálom is, hogy ilyen hamar kitakarítottunk egy tíz szobás házat.

Mindenki kiitta az utolsó kortyot is a zacskójából és jól lakva hátra dőlt a székén.
- Jut eszembe Heeseung tegnap mit csináltál egész nap.- kérdezte Jake.
- Először is felfedeztem a házat, majd elmentem a városba telefont venni. Ott kiderült, hogy a mobilokból több fajta van és nem egy olcsó dolog. Utána éhes voltam így elmentem egy sötétebb helyre, ahol nyugodtan táplálkozhatok. Meg is kaptam egy jó sötét sikátort, amibe be is mentem, de...- itt elhalkultam.
- De?- mondták egyszerre.
- De meghallottam, hogy valaki segítséget mondd. Egy lány volt az akit egy férfi megakart erőszakolni, de szerencsére ott voltam én. Lelöktem róla majd jól megvertem. Addig vertem amíg meg nem éreztem azt a jó ember vér illatot, és addig amíg el nem ájult. Majd a lány ajkára néztem, ami szintén véres volt. Olyan sokáig néztem, hogy észre se vettem, hogy vészesen közel vagyok hozzá, de ő hátra lépett.
- Miért nem csókoltad meg, hogy megérezhesd a vére ízét?- kérdezte logikusan Jungwon.
- Te bolond vagy? Ha megcsókoltam volna most kérdésekkel a fejében gondolna rám nem egy jó képű fiúra, aki megmentette.- mondtam idegesen.
- Hogy nézett ki a csaj?- kérdezte Sunghoon.
- Alacsonyabb volt nálam. Göndör hajú és világos szeme volt. Hangja nem volt nyávogós, mint az új szolgáé a kastélyban, inkább olyan vastagabb de mégis lágy nőies hangja volt.- mondtam vissza emlékezve.
- Tetszik neked.- állapította meg Sunoo.
- Dehogy, honnan veszed?- kérdeztem.
- Csillogó szemekkel mondtad el az egészet.- válaszolta.
- Csak fáradt vagyok ezért csillogtak.- mondtam az igazat. Így is van nem tetszik nekem. Bár igaz nem nézett ki rosszul de nem az én esetem. Amúgy is én vámpír vagyok ő meg egy ember.
- De most van egy kisebb baj is.-mondtam.
- Na mi az?- kérdezte Jay.
- Lehet meglátta a vörös szemem miután megvertem a férfit.
- Na az viszont elég baj, mert nem tudhatja azt, hogy vámpír vagy.- mondta Jay.
- Remélem elfelejti.- hagytam annyiban az egészet, mert már olyan fáradt voltam, hogy egy rendes szó se tudott volna kijönni tovább a számon.

- Nézzünk egy filmet.- ajánlotta Sunghoon.
- Oké.- mondtuk egyszerre.
Bementünk a nappaliba majd leültünk a kanapéra. Szegény Niki és   Jake ők a szőnyegen ültek.
Elindult a film. Bosszúállok volt a címe.
- Maradjunk együtt itt. Együtt úgy is jobban eltudunk intézni mindent.- mondtam.
- Igazad van.- mondta Jay és a figyelmét vissza vezette újra a filmre.
Örülök, hogy együtt vagyunk és leszünk, így jobban megtaláljuk a megoldás.

Új rész😘