Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

4.

Sujin pov.

Nem tudom, hogy-hogy de hirtelen Miguel hangja ordított a fülembe, ami elég fura, mert a Cobra Kai-t tegnap befejeztük ezt néztük egész nap. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és annyit láttam, hogy Yoora nézi a Cobra Kai-t.
- Te még most is ezt nézed?- kérdeztem álmosan.
- Áh felébredtél? Amúgy igen hiányzott a kicsi Miguelem arca.- mondta csillogó szemekkel mire csak megforgattam a szemeim. Tudni kell Yoora-ról, hogy nagyon szereti Miguelt.
- Nézzed tovább addig én felöltözök.- indultam is szekrényemhez. Nyár van Július közepe. 35°-ot mutatott telefonom mára szóval nagyon meleg lesz, ezért elővettem egy sima fehér haspolót és egy fekete rövidgatyát. Megmosakodtam és miután felöltöztem kimentem barátnőmhöz, hogy megnézzem mit csinál. Yoora ott ált a szekrényem előtt és nézte mi rejlik benne.
- Mit csinálsz?- kérdeztem.
- Nézem a ruháid. Semmi jó nincs.- mondta.
- Ami jó ruhám volt azokat tönkre tettem. Terveztem elmenni vásárolni, de nem volt időm.
- Na akkor ma vásárolunk.- döntötte el barátnőm.
- Oké úgy is szombat van szóval miért ne.- mondtam izgatottan.

Jiyoon és Daeun már lent volt a konyhába.
- Jó reggelt!- mondtuk egyszerre az egészen.
- Mit fogunk enni?- kérdezte Jiyoon.
- Konkrétan semmi nincs itthon szóval nem tudom. De beszéltük Yoora-val, hogy menjünk el vásárolni, így majd a plázában eszünk.- mondtam el a tervet.
- Tőlem mehetünk.- mondta Daeun.
- Várjunk csak egy kicsit.- szólalt fel Yoora.- A tegnap este mi volt azzal a csoróval?- kérdezte.
Kezdtem volna neki újból mikor valaki csengetett.
- Várunk valakit?- kérdezte Daeun. Megráztam a fejem, mert úgy emlékszem én nem hívtam senkit.
Oda mentünk mindd a négyen az ajtóhoz és lassan lenyomva a kilincset kinyitottam. Amint megláttam ki áll a küszöbén nagy kő esett le a szívemről.
- Sziasztoook!- köszönt vidáman Kyuri. Kyuri az első unokatestvérem akivel szinte már legjobb barátnő kapcsolatot ápolunk.
- Úristen Kyuri sziaaa!- ugrott a nyakába Yoora.
- Azért szóljál ha jössz. Tudod, hogy megijedtünk?- mondtam.
- Meglepetésnek szántam, de úgy látszik rosszul sűlt el.- mondta lehajtott fejjel. - De amúgy azért jöttem, hogy segítséget kérjek tőled Sujin.
- Na mi lenne az?- kérdeztem kíváncsian.
- Ide költözhetek, mert anya szószerint kidobta a cuccaimat a házból és nem akartam vissza menni ezért jöttem ide.- mondta reménnyel a szemeiben.
- Jesszusom! Persze, hogy ide költözhetsz.- mondtam majd megöleltem mire ő elkezdett zokogni.

Kyuri édesapja aki a nagybátyám volt anyukám testvére meghalt mikor Kyuri 12 éves volt. Ezt a lány édesanyja nem tudja mai napig feldolgozni, ezért lelki fájdalmait az alkohollal engeszteli ki. Egyáltalán nem figyelt lányára egy folytában ütte, de soha nem engedte el magától, de most valahogyan mégis kirúgta otthonról. Mindegy is jól lesz nálam. Amúgy is mindd a ketten 19 évesek vagyunk eltudunk lenni.
- Költözzünk ide mi is.- mondta Daeun mire meglepődtem.
- Na álljunk csak meg. Tőlem oké, de az én szobámba egyedül alszok. Van egy alaksorunk amibe van egy szoba és egy fürdő. Az emeleten még egy szoba szóval kettesével kell aludnotok.- magyaráztam.
- Oké.- mondták egyszerre.
- De most menjünk készülni a városba.- mondtam.
- Nem eszünk?- kérdezte Jiyoon.
- Hoztam kaját.-mondta Kyuri.
- Életmentő vagy. Akkor nem vásárlás közben eszünk jeeee.- mondta Yoora ugrálva.
Kyuri elővette a kajával tele zacskót majd leülve a konyha asztalhoz elkezdtünk falatozni.
- Na de Sujin, hogy is volt a tegnap?- felnéztem a tányéromból és elgondolkoztam miért kérdezte aztán leesett.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte kíváncsian unokatesóm.
És itt elmeséltem mindent ami a tegnap történt szóról szóra. Még a srác vörös szemét is említettem.
- Hogy a francba tudott vörös lenni a szeme én még most sem értem.-mondta Daeun.
- Lehet valami földön kívüli.- szólalt meg Jiyoon.
- Egy VÁMPÍR!- mondta Kyuri. Erre a mondatra ránéztünk az egészen a lányra.- Mi van, a vámpíroknak szokott vörös szemük lenni.
- Vámpírok nem léteznek.-mondtam. Vagy talán mégis? Jó kérdés a mostani világban bármi történhet.
- Legalább jól nézett ki a srác?- kérdezte Daeun.
- Nem láttam nagyon belőle semmit, mert sötét volt, de magas volt mintha a hold megvilágította volna egy kicsit a vörös haját. Nem volt vastag hangja, de illett hozzá. De megmentett és még meg sem hálálhattam neki.- mondtam szomorúan.
- Nem tudhatod mit hozhat még a sors csajszi.- mondta Kyuri.
- Mindeeegy. Indulnunk kéne vásárolni.- zártam le ezzel a témát.

Miután mindenki elkészült elmentünk a közeli plázába. Szeretem ezt a helyet, mert nem nagy. Elegendő bolt van benne.
Belépve az ajtón emberek sokasága fogadott. Mivel szombat van ilyenkor tele van ez a hely.

Minden boltba bementünk, és mindegyik boltból vettem valamit ami tetszik legyen az ruha, vagy ékszer, vagy akármi. Végül egy telefontokos üzlet mellett mentünk volna el, de mivel Yoora nagyon szeretett volna már egy új telefon tokot, így oda is bementünk. Egy csapat fiú volt bent az üzletben. Voltak heten körülbelül, de az egészen sötétbe volt öltözve. Napszemüveget viseltek. Az egyik srác nagyon ismerősnek tünt, de nem tudtam, hogy honnan. Míg a lányok nézelődtek addig én gondolkoztam. És meg van. Mi van ha az a fiú az a srác aki a tegnap megmentett. A fejét felém fordította majd engem nézett. Vagyis gondolom engem nézett, mert napszemüveg volt rajta. Két másodpercig nézhettem, de úgy gondoltam nehogy felismerjen, így inkább oda mentem valamelyik telefontokhoz és nézegettem. Meg is tetszett egy, de hirtelen valaki elment mellettem. A levegő megcsapott majd az említett felé néztem. A fiú volt az, de már a napszemüveg nem volt rajta. Most tényleg engem nézett a bolt bejáratánál. Figyelmen kívül hagyva bámulását, elvettem a telefontokot majd kifizettem és oda mentem Kyuri-hoz.
- Itt van az a csávó.- suttogtam, de nem hallotta meg. Olyan mintha nem is látna vagy nem tudom. Próbáltam beszélni hozzá, de semmi. Bepánikoltam. Ránéztem a srácra, aki csak megrázta a fejét. A szeme ismét vörös volt. De pillantottam egyet és már el is tűnt. Mondom, hogy halucinálok. Újra megszólítottam unokatesóm, aki végre meghallotta beszédem.
- Kyuri itt volt a srác a tegnapról és voltak vele még fiúk.- mondtam kissé remegve.
- Mi? Hol?- mutattam volna, hogy hol de addigra nem volt senki az ajtónál.
- Áh mindegy is.- mondtam mire megrántotta a vállát.

Az egészen elégedetten mentünk ki az épületből. Én még mindig sokk alatt vagyok, mert nem tudom miért nem hallott Kyuri. A srác csinálta volna? Lehet mégis vámpír hisz láttam a vörös szemét? Ezért nem akarta, hogy elmondjam, hogy itt van? Ezekhez hasonló kérdések jártak a fejemben.
- Sujin jól vagy?- kérdezte Jiyoon.
- Ki? Mi? Ja én persze.- válaszoltam.
- Okééé. - mondta furcsálva a barna.

Hazaérve valamennyire megemésztettem a dolgokat. Fáradtan léptünk be az ajtón. Mindenki lefeküdt vagy a földre vagy egy székre vagy a kanapéra.
Egyszer csak Daeun felszólal majd elkezdenek beszélgetni, hogy miket vettek meg ilyenek. Én úgy éreztem most inkább csendben maradok. Elég volt nekem ez a mai nap. Remélem holnap egész nap csak itthon leszünk.