Fate (Jay ff.) [Javítás Alatt]

22.rész- Játék vagy... mégsem?

Reggel mikor felkeltem fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Lehet tegnap picit nekem is fejembe szállt az alkohol, akaratlanul is. A fejem sajgott, de úgy őrült szinten. A torkom kapart. A gyomrom kissé kavargott. Nem kellett volna innom...

Lassan felültem az ágyon majd mitsem foglalkozva semmivel. Felkaptam az első kezem ügyében akadó ruhadarabot, amit magamra kaptam és kimentem.
Muszáj volt keresnem egy fájdalomcsillapítót, mert komolyan szét fog robbani a fejem és most tényleg kivételesen nem Jay Park-tól.  Jay Park... hirtelen képek vetültek a szemem elé. Olyan volt mint valami álom. Mint valami rossz álom. Biztosan nem történhetett meg!

Mikor leértem a lépcsőn egy konyhában sürgő forgó Jay-vel találtam szembe magamat. Annyira lazán mozgott a konyhában, mintha egész életében ezt csinálta volna.

- Hogy hogy fenn vagy ilyen korán? - kérdezte majd valamit beleszórt az ételbe.
- Ha tudsz adni egy fájdalomcsillapítót, akkor utána  már itt sem vagyok. - léptem mellé, mire egy könnyed mozdulattal fogott derekon és nyomott a konyhapultnak testével. Kezét lassan felvezette karomon, míg az arcomnál meg nem állt. Óvatosan hátra tűrt egy kósza hajtincsemet majd finoman megcsókolt. A testem, azonnal reagált rá. Kezeimet ösztönösen nyaka köré fontam és még közelebb vontam magamhoz. Oké... vagy mégsem oké?! Nem tudtam eldönteni.

- Ehhez hozzá tudnék szokni. - súgta ajkaimra majd eltávolodott. Nem, mintha el akart volna, de a kaja meg nem éghetett oda.
- Neked is jó reggelt. - mondtam ki zavartan. Ajkai pimasz mosolyra húzódtak.
- Szereted a tojás rántottát?
- Még szép, hogy! Rengeteg sajttal a tetején. - mondtam ámuldozva. Az egyik kedvenc reggelim volt.
- Sok sajttal? Már is! - ezzel egy tányérra kitett egy adagnyi tojást és teleszórta nekem két féle sajttal.

Ámulva néztem, ahogy a sajt ráoldva a meleg tojásra.

- Bárcsak rám is, így néznél! - sóhajtott fel, mire vállon ütöttem.
- Te nem sajt vagy! - kuncogtam fel majd tányéromért nyúltam. Te egészen más vagy- súgta egy kis hang a fejemben.
- Nem ám! Ha sajt lennék, nem tudnám, ezt megtenni. - mondta majd fenekemre csapott. Akkorát ugrottam, hogy majdnem a nyakába kötöttem ki.
- Jay Park! Megöllek! - néztem rá szúrós szemmel, mire egy puszit nyomott morcos arcomra.

- Még sokáig kelleni fogok neked.
- Ha csinálsz nekem még ilyet sokáig, akkor lehetséges. - mondtam már félig teli szájjal, mire újra nevetni kezdett.

- Bármikor csinálok neked ilyet, Mad. - mondta nevetve kis lágy hangon, amitől szinte libabőrös lettem. Hát ez korán reggel szerintem nem normális. Vagy nem aludt eleget vagy nem vette be a kis dilibogyóit, amik nagyjából rendbe tartják, azt a kevés kis agysejtjét is. De legalább tud főzni, ami annyira nem rossz. Mondjuk egy Jay Park-hoz képest főleg nem.

- Kérsz hozzá valamit inni? Kakaó? Narancslé? Víz? - na még ilyen is tud lenni? Ez a reggel egyre nagyobb meglepetéseket nyújt számomra.
- Narancslé az jó lesz köszi. - mondtam, miközben leültem a kanapére. Jay bólintott majd kivett két narancslevet, felvette tányérját majd mellém férkőzött. Lábát direkt úgy helyezte, hogy mindenképpen hozzám érjen.

- Tessék. - adta a kezembe a narancslevet majd egy Algopirin-t is. Most az egyszer hálásan néztem rá.

- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. - mosolygott rám úgy, mint egy tejbetök.

- Úristen! Ti már fenn vagytok? Hány óra van? Meg mik ezek a jó illatok?! - jött be Ni-ki álmosan, de a jó illatoktól teljesen be lelkesült.

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - nevetett fel Jay - Ki dobott az ágy vagy mi van? - kérdezte miközben egyik kezét combomra vezette. Hirtelen fordultam Jay-hez, mire a tojásom úgy gondolta megakad a légcsővemen, ezért fulladozni kezdtem. - Hé, hé! Igyál kicsit! - adta kezembe a narancslevet, amiből mohón kortyolni kezdtem. A torkomnak szinte megnyugvást okozott. Mikor kiittam a flakonnyi üdítőt.

A mellettem ülőre néztem, aki most kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Most mi van?
- Azta - mondta meglepetten majd megrázta a fejét.
- Most mi bajod van? - ráncoltam értetlenül a homlokomat.
- Csak belegondoltam valamibe. - mondta majd újra lapátolni kezdte ételét a tányérjáról.
- Mibe? - kérdeztem, miközben új fennt ölembe vettem tányéromat majd egyik lábamat kinyújtottam Jay lábára. A fiú teste megfeszült majd hirtelen felállt. Hát ezzel meg mi van?

- Mindjárt visszajövök. - mondta majd gyorsan elviharzott. Értetlenül néztünk a fiú után Ni-Ki-vel, de ráhagytuk.

- Na és, hogy aludtál? - kérdezte, miközben mellém telepedett egy adagnyi meleg rántottával.
- Lehetett volna jobb is. - vontam vállat.
- Csinált valamit? - nézett rám komoran, mire megráztam a fejemet. - Akkor jó.
- Csak, olyan fura volt. - mondtam ki az őszintét.
- Mármint mi volt fura? - jött vissza Jay és a mellettem lévő másik szabad  oldalamra telepedett. Kezét újra lábamra tette, de most szerencsére a tojásom is úgy gondolta, hogy nem akar visszajön.

- Fura volt veled aludni. - vallottam be az őszintét.
- Ez jó vagy rossz értelemben? - kérdezett vissza majd éreztem egy aprót szorít lábamon. Egy kis bizsergés járta be testemet.
- Ezt nem tudom.
- Akkor mi lenne, ha ma este is nálam aludnál és kiderítenénk? - mosolyodott el ördögien, mire arcom eltorzult.
- Neked tuti elmentek otthonról. - horkantam fel, mire Ni-Ki nevetni kezdett.
- Vicces nézni titeket, ahogy veszekedtek, mint valami öregházas pár!
- Majd egyszer azok is leszünk! - mondta Jay, mire még jobban eltorzult arcom.
- Ja meg lesznek gyerekeink is nem? - kérdeztem vissza ironikusan.
- Szeretnél? - kérdezte lágy hangon, mire megállt a kezem a levegőben.

Oké... mély levegő. Ez csak egy játék. Itt semmi sem megy vérre. Biztosan csak rosszul érzem, hogy ez az ember most próbál komoly dolgokról beszélni velem, de tuti nem gondolja komolyan. Hisz bárkit megkaphatna rajtam kívűl, mivel egy híresség. Bármelyik lányt az ujja köré csavarhatná, ha akarná.

Hirtelen elment az étvágyam. Letettem az asztalra a tányért majd egy szó nélkül álltam fel és sétáltam vissza Jay szobájába. Jay és egy másik lány... elképzelhetetlen.

*Jay szemszöge*

Mad kérdésem hallatán teljesen elcsendesedett, sőt. Ledermedt. Most valami rosszat kérdeztem volna? Vagy megbántottam? Lehet ő nem akar? Azzal sincs semmi baj. Vagy esetleg... nem, NEM!

Letette meredten tányérját majd felállt és elindult felfele. Most tuti megbántottam... pedig nem akartam! Annyira szeretem és már annyira örülök, hogy végre eljutottunk ide is, hogy... a magaménak tudhatom. Igen! Maddie Beck az enyém! Csak is az enyém! Nem fogom engedni senkinek sem, hogy rátegye a kezét!

Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy Ő más. Tudtam, hogy Ő nem, olyan mint a többi lány, ezért is küzdöttem érte. Szeretném, ha egyszer teljesen eljutnának hozzá érzéseim és megértene engem. De most...

Lassan letettem a tányéromat majd utána indultam. Meg kell nyugtatnom és beszélnem kell vele. A főbb... a karjaimba akarom zárni és meg akarom csókolni. Semmi másra nem vágyom jelenleg.

Naa? Hogy tetszik nektek ez a kis Jay szemszög? Legyen még több ilyen?😏🤭❤️