Fate (Jay ff.) [Javítás Alatt]

11.rész - Barátok?

– Ti Európába mentek?! – kiáltottam el magamat. A kávézóba mindenki rám kapta a fejét. Gyorsan szám elé kaptam a kezemet majd bocsánatot kértem a helyben lévőktől és lassan visszaülte. a helyemre. – Komolyan mondjátok? – csillogtak fel szemeim újra az információtól.

- Igen! És képzeld közel ahhoz a helyhez, ahol születtél! – magyarázta Heeseung egy mosollyal a szája szélén.

- Te most szivatsz engem Hee! Tuti csak szivattok, ügye? Valaki csípjen meg, mert tuti álmodom! – néztem körbe a társaságunkon, mire felnevettek rajtam.

- Nem Maddie! Ez teljesen komoly! – mondta szemembe nézve Ni-Ki.

- Hűűű – ennyit tudtam csak mondani. Tényleg megdöbbentett ez a hír. Ők és Európa... ez egy nagyon nagy dolog. – És meddig lesztek ott?

- 1 hónapig, biztosan. – mondta ki elhúzva a száját Sunoo és Hoon.

- 1 hónap?! Jake végül lerövidítettétek? Ez a rövidebb verzió? – kérdezte szomorúan Candy a barátját.

- Sajnálom bb, de nem engedték meg. – simogatta meg barátnője fejét kedvetlenül.

- N-nem baj csak... csak elmegy gyorsan... n-nem? – nézett barátjára könnyes szemmel.

- Persze, hogy hamar el fog menni! Észre sem veszed és újra már itt leszek veled bb. – nyomott egy puszit a szájára Jake. Ezt követőn a lány a fiú mellkasába fúrta a fejét. Komolyan megzabálom őket. Mennyire aranyosak már!

- Vigyázzatok magatokra, oké? – néztem rájuk aggódón – Ne halszoljátok túl magatokat, bár Jay-ből kiindulva... - néztem sunyin a fiúra, aki neve hallatán, azonnal rám kapta.

- Belőlem kiindulva? Micsoda? – ráncolta össze szemöldökét.

- Téged nem kell félteni attól, hogy nem pihennél sokat. Hisz te bármikor, bárhol, bármilyen pózban eltudsz aludni. – mondtam ki visszatartva a nevetést, mire a többiek felnevettek.

- Teljesen igazad van Maddy! – helyeselt rá Hoon.

- Ha látnád azokat a pózókat, amik minden egyes alkalommal más és más! Eszméletlen! – kontrázott rá Ni-Ki is.

- Ne égessetek már! – fonta morcosan karba kezét Jay.

- Mi aztán nem! – mondta gúnyosan Sunoo – Te magad teszed meg. Mi nem kellünk ehhez.

Jay ölni tudó tekintettel nézett rá, aki egy elhúzta száját majd unottan kezdett el tovább telefonozni.

- Na, de visszatérve! - szólaltam fel újra elérve, hogy megint én legyek a középpontba - Tényleg vigyázzatok magatokra és egymásra. Hidratálás és evés meg minden... - kezdtem el sorolni aggódva a fiúknak, mire Heeseung megfogta a kezemet.

- Nyugi Maddie! Oda fogunk figyelni. Nem lesz semmi baj. Ígérem! – mondta a szívére téve a kezét. Erre a fiú nyakába borultam és megöleltem. A fiú kezével hátamat kezdte el simogatni.

- Úgy legyen! – mondtam majd eltávolodtam a fiútól – Na és ha esetleg az eszetekbe leszünk vagy lesz esetleg „felesleges" 2 percetek, akkor írjatok vagy hívjatok minket! – kacsintottam rájuk még mindig kicsit elérzékenyülve.

- Mindenképp fogunk! – mosolygott rám bíztatón Wonnie.

- Azért ti se felejtsetek el minket nézni! – mondta Ni-Ki fenyegetőn. Elmosolyogtunk rajta Candy-vel.

- Én úgy foglak titeket nézni, mintha mind végig veletek lennék! – törölte meg a szemét Candy.

- Aranyos tőled bb. – mosolyogott rá Jake majd magához húzta.

- Na meg sok Engene-t kívánok nektek és jó szórakozást! – néztem rajtuk végig könnyes szemmel. De fognak hiányozni! Ilyen kevés idő alatt már a szívemhez nőttek.

A gondolataimből egy kéz zökkentett ki, ami a hátamra simult. Rögtön melegség kezdte el bejárni a testemet. Ez az érintés teljességgel feltöltött nyugalommal és békességgel. Lassan a tulajdonosára emeltem a tekintetemet. Igaz mondjuk is... Ő is fog egy kicsit hiányozni. De csak is egy kicsit!

- Remélem azért, ha visszajössz fogsz még rám emlékezni. – súgtam halkan Jay-nek. Fogalmam sincs miért mondtam ezt neki. De valahogy kibukott belőlem.

- Csak nem félsz, hogy egy másik lánnyal térek haza? – húzta gúnyos mosolyra a száját, mire én inkább lehajtottam a fejemet, ezzel teljességgel tudtára adva a választ. De miért? Hisz nem érdekel mit csinál? Azonban az igenis zavarja a gondolataimat, hogy mi lenne, ha Jay egy lánnyal térne haza az oldalán. Mi lenne akkor? - Hé Mad! – zökkentett ki a gondolataimból. Majd a kezembe nyomott egy karkötőt, amiről egy kis J betű csüngött le. Értetlenül néztem a fiúra majd vissza a kezembe. – Ez az ígéretem szimbóluma, de nézd... - tűrte fel a pólója ujját, ami alól kibújt egy ugyanolyan karkötő, mint az enyém csak azon egy M virított.
Újra felnéztem a fiú szemeibe majd vissza a karkötőjéhez. Megakartam érinteni. Ujjaimmal lassan közelítettem majd birizgálni kezdtem. Ő csak figyelmesen végig kísérte ezt majd óvatosan másik kezével megragadta a csuklómat.  - Mad, ha visszajövök kérlek térjünk vissza a mi... kapcsolatunkra. – nézett rám csillogó szemekkel. Először azt hittem blöfföl, azonban rá kellett jönnöm, hogy komolyan beszélt. Próbáltam keresni bármi jelét annak, hogy csapda vagy bármi, de nem találtam. Jay Park most az egyszer teljesen komolyan beszélt hozzám! Válaszul lassan bólintottam.

- Maddy! – szólított meg Candy ezzel megzavarva Jay-vel való kis elmélyedésünket – Elkísérjük a fiúkat a repülőtérre? – nézett rám bociszemekkel. Ha így néz rám, hogy mondhatnék nemet? Jake-n is használja ezt a módszert amúgy vagy csak rajtam? Hmm... egyszer majd megkérdezem Jake-t erről.

- De ott rengeteg rajongójuk ott lesz Candy! Na meg nem hinném, hogy megengednék... - válaszoltam vissza.

- Rajongók és paparazzik lesznek, de azok mindig vannak. – mondta vállat vonva Jay.

- Jaa, igaza van Jay-nek! Ha akartok gyertek! Mi nem bánjuk. – szólalt meg a védelmükre Ni-Ki.

- Én, azért nem akarok balhét kavarni nektek. – húztam el számat. Tényleg nem akartam több balhét már. Elég volt a díjátadó... nem hiányzott még egy.

- Figyelj Maddie - támasztotta elém egyik kezét Jay. Ráemeltem szemeimet. – Már akkor balhéba kevertél mikor megjelentél, azon a bizonyos Haloween-i Kpop bulin, amin felléptünk. – mondta mélyen a szemembe nézve. Szavaitól rögtön elállt a lélegzetem. Miért mondja ezt? Egyáltalán nem is tetszem neki! Akkor meg miért? Már megint teljességgel baromságokat beszél!

- Továbbá a díjátadónkon is ott voltatok. – folytatta Sunghoon, mire a többiek helyeslőn bólogattak.

- Szóval már ismernek titeket az emberek. Tudják, hogy a barátaink vagytok. Baj már nem lehet. – helyeselt rá Jungwon is.

- Csak barátok mi? – jött be a kávézó ajtaján valaki, aki igencsak felénk közeledett arcán egy nem igazán barátságos mosollyal. Alakja ismerősnek tűnt. Próbáltam kivenni ki lehet az, aztán a felismerés szinte arcon vágott. Lesokkolódtam majd arcom holt sápadtra fehéredett. Ez nem lehet ő... igaz? Az teljesen lehetetlen...