Fate (Jay ff.) [Javítás Alatt]

3.rész - Koncert után

A történtek után minden visszarendeződött az eredeti formájába, mi pedig végre jól érezhettük magunkat. Énekeltünk és táncoltunk megállás nélkül.

- Köszönjük szépen, hogy itt voltatok velünk! Vigyázzatok magatokra haza felé! – mondta Jay.

- Reméljük jól éreztétek magatokat, mert mi igen! – mondta Heeseung, aki válaszul egy nagy sikítást kapott.

- Várunk titeket dedikálásra és kép készítésre a... - mondta Sunghoon, aminek a végét nem hallottam, mert barátnőm belesikított a fülembe.

- Jó-jóó! Nyugi van már Candy! Odamegyünk hozzájuk! – próbáltam nyugtatni a lányt, aki most a  nyakamban ugrált.

- Menjünk, menjünk, MENJÜNK! – húzott most már maga után. De jó is lenne, ha egyszer lenne nyugtom...

                                                                                         ♫ ♫ ♫

Ahhoz képest mennyien álltunk a sorba eléggé gyorsan kerültünk oda a fiúkhoz. Candace-t magam elé engedve mentem előrébb majd le is ültem az első bandataghoz, aki Jungwon volt.

- Szia! Hogy vagy? Jól érezted magadat? – kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.

- Szia Jungwon! Igen nagyon jól éreztem magamat. Ez volt az első, hogy egy koncertetekre eljöttem, de nem bántam meg. – válaszoltam vissza mosolyogva.

- Ezt örömmel hallom! Esetleg szeretnél képet készíteni? – nyújtott felém egy dedikált kártyát.

- Igen! – mondtam boldogan majd elővettem a telefonomat és csináltunk egy pár selfie-t.

- Köszönöm szépen! Neked kitartást és pihenj is azért majd, amikor tudsz. – mondtam megsimogatva a fiú karját mire egyet bólintott majd elköszöntünk egymástól. A következő Sunoo volt.

- Helló-belló! Mi újság van? Hogy érzed magad? – nézett rám miközben aláírt egy kártyát nekem.

- Szijjaa Sunoo! Köszönöm jól vagyok és te? Uuu nagyon aranyosak a cica füleid! Megsimizhetem őket? – néztem a fiúra bociszemekkel.

- Persze, csak nyugodtan. – mondta majd kissé lehajtotta a fejét én pedig megsimogattam.

- Uuu ez nagyooon puhaa! – nevettem fel, mire ő is felnevetett. Ezután ő is átadott egy dedikált kártyát. – Nagyon tetszett a fellépésetek és további sok sikereket kívánok nektek!

- Köszönjük! Miattatok vagyunk itt. Nélkületek nem sikerült volna! – mondta majd vele is készítettem egy képet és tovább mentem.

- Nocsak, nocsak. Most nem fogsz rám unni, ugye? – jött egy szarkasztikus hang. Hát, ezt nem hiszem el! Ez az ember 2 mondattal repített újra a méreg szigetére.

- Nocsak, nocsak. Csak nem megint egy – hajoltam közelebb a fiúhoz, aki a könyökét letéve támaszkodott hozzám közelebb - seggfejet látnak szemeim. – ámultam el és a kezemet a szám elé tettem. Jay fejét rázva felkuncogott.

- Micsoda merészség egy lánytól. Ez tetszik. – mondta egy szája szélén megbújó mosollyal.

- Hidd el a lány nem tetszene neked. - vágtam rá. Erre felkapta a fejét.

- Miért is? – nézett mélyen a szemembe.

- Mert ez a lány - mutattam magamra - nem az a lány, akit bárki szívesen akarna. - mondtam majd elvettem a dedikált kártyát és tovább álltam, ezzel válaszra sem méltatva őt. 

- Szia! Hogy hívnak? Tetszik a hajad színe! – dicsérte meg vörös hajamat Heeseung.

- Szióka Hee! Maddie vagyok és köszönöm szépen! – válaszoltam kedvesen a fiúnak.