Fate (Jay ff.) [Javítás Alatt]

5.rész- Díjátadó

Mikor megérkeztünk a helyszínre rengeteg kocsi, ember és egy hatalmas vörös szőnyeg fogadott minket. Sok ember állt a kordonok mögött és kíváncsian figyelték a megállás nélkül érkező hírességeket. Én a kocsiban ülve csak villanást és villanást láttam egymás után. A gyomrom összeszorult. A kezem remegni kezdett. A víz is elkezdett leverni. Ezután márcsak annyit éreztem, hogy minden elhomályosul.

- Hé- hé, Mad! - hallottam magam mellett egy hangot, de csak torzan. Lassan ráemeltem a fejemet. A tekintetemmel segítségkérőn néztem rá, aki rögtön mellkasához húzott. - Itt vagyok! Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket, oké? - kezdte el simogatni a karomat kezével majd arcomat. Egy aprót bólintottam. - Ismételd utánam. Beszívod a levegőt... - imitálta mondandóját, mire követtem - majd lassan ki. Ezt megcsináljuk meg 3x, rendben? - mondta lágy hangon, mire bágyadtan bólintottam. Éreztem, hogy kezd egyre jobban tisztulni az agyam. A hangokat is egyre tisztábban hallottam. Szememmel kerestem barátnőmet, aki már nem volt a kocsiban. Felnéztem az engem tartóra és rögtön eltorzult az arcom. Mi történt? Ah, mindegyis! Candy-t kell először megtalálnom.

- Hol van Candy? - kérdeztem számonkérőn tökfejkére.

- Egy köszönöm Jay is megteszi. - mondta, mire hirtelen megpuszilta az orrom hegyét. Döbbenten néztem a fiúra majd azonnal visszarendeztem magamat.

- Kösz. De most már engedj el! - toltam el magamtól a fiút. Azonban valamiért ezután egy megmagyarázhatatlan ürességet éreztem magamban. Olyan volt, mintha hirtelen valamit kiszakítottak volna belőlem. Mellkasomra kaptam a kezemet.

- Megint rosszul vagy? - kezdett el újra aggódni.

- Nem, minden oké van. - mondtam a fiúnak egy mosolyt erőltetve magamra. Először látszott nem hisz nekem majd lassan bólintott.

- Akkor mehetünk mi is? - kérdezte egy szexi mosollyal arcán. Erre csak határozottan bólintottam. Először Ő szállt ki majd integetni kezdett mindenkinek üdvözlésképp. Újra összeszorult a gyomrom. Ez a sok ember... egyszerűen bódító és halálosan stresszelő.

Nem mozdultam. Vártam és egyben féltem. Féltem, hogy bármi bajt okoznék neki vagy nekik. Észre sem vettem, de Jay egyik keze segítőn elém helyezte. Egy kis mosollyal arcomon elfogadtam a kezét és hagytam, hogy kivezessen az autóból. Még az autóban ülve levettem a pulcsimat, amit legelőször nem realizáltam csak mikor Jay szemei teljesen rám nem szegeződtek, ezzel zavarba hozva engem. Arcom elé kaptam a kezemet. Most meg mi bajom van?

-Hé, nyugodj meg! - vette le arcomról a kezemet óvatosan - Gyönyörű vagy! - mondta halkan, hogy csak én halljam. A testem összerándult. Csodálkozva néztem a fiúra. Most Ő tényleg megdicsért?

Ezt követőn egy meleg érzés járt át. Éreztem, hogy szavai jól esnek. Nem úgy, mint a szurkálódásai. Ez most más volt. Ez neki is feltűnt, mire egy kis pír jelent meg az arcán.

- Vagyis akarom mondani... - kezdte volna kijavítani magát, de csak mosolyogva belekaroltam.

- Köszönöm! - néztem fel rá. Döbbenten nézett vissza rám. Először sötét szempárjával kereste arcomon jelét, annak, hogy ez csapda lenne majd mikor látta, hogy komolyan gondolom elmosolyodott.

- Menjünk. - mondta majd maga után húzva elindultunk.

♫ ♫ ♫

Jay-vel az oldalamon sétáltam végig a piros szőnyegen. Igazából eléggé jól mutathattunk egymás mellett hisz ő is egy piros öltönyben volt, ami teljesen passzolt az én piros ruhámhoz. Büszkén és kedvesen üdvözöl mindenkit sétáltunk a többiekhez, akik már vártak minket.