Az Én Barátnőm || Hyunjin x Rosa (Reader)

9. Fejezet

𝐑𝐨𝐬𝐚

Megérkeztem a vállalat épületéhez amiben bent a gyakornokok gyakorólnak. Kíszálltam a kocsimból és egyből egy kis kávézó felé vettem az irányt. Vettem egy lattét és aztán sétáltam be az épületbe. Mindenki köszönt nekem és mivel kedves vagyok és nem bunó ezért vissza köszöntem nekik. Apa irodája felé vettem az irányt mivel valamit szeretett volna nekem mondani. Már nyitottam is ki az ajtót de apa a nyakamba ugrott már.

-Kislányom annyira büszke vagyok rád! -örvendezett.

-Apa! Fura vagy, mi történt? Nem szoktál te ilyen lenni.

-Nagyszerű hírem van a számodra! -nézett rám és fogta meg a kezemet. -Dubaiba utazól 4 hétre, egy parfüm és egy ruhacég kért fel téged hogy dolgozhas velük. Mondtam nekik hogy ezt még átbeszélem veled vagyis szolók hisz mégis csak a lányom vagy, méghozzá felnőtt nő. Szóval mit szólsz hozzá?

Örültem is neki meg minden de legbelül nagyon szomorú lettem hirtelen hogy Hyunjinék nem jöhetnek el velem.

-Mi a baj kislányom? -kérdezte Apa.

-Mi lesz Hyunjinnal, Chrissel és a többiekkel? -néztem szomorúan apára. -Nem akarom őket itt hagyni.

-Jaj istenem olyan hülye vagyok ezt el is felejtettem mondani. Ők is mennek veled de csak a beleeggyezéseddel eggyüt mehettek. Te vagy a fönőkük, managerünk meg a producerük. Te döntesz el mindent. Mondták hogy ha nem jössz akkor nagyon szomórúak lesznek. örülnének annak ha olyan nagy sztárral dolgozhatnak mint veled.

-Rendben! Benne vagyok! Szolók a fiúknak. -mosolyodtam el.

-Tényleg? Biztos vagy benne? Ügye nem azért mész mert én is szeretném? -nézett rám apa boci szemekkel.

-Dehogyis! Azért megyek mert jól hangzik az ajánlat és szerintem ez a cégnek is alapból jól jönne. És a fiúk is tudnának pihenni hisz állandóan csak azon dolgoznak hogy minél tőkéletesebb legyen minden. Én próbálom őket a pihenés felé csánbítani de tudod jól hogy nagyon akaratosak. -válaszóltam.

-Na majd beszélek velük erről sőt menjünk most! -ajánlotta fel Apa.

𝐇𝐲𝐮𝐧𝐣𝐢𝐧

Elmosolyodtam és boldogság töltött el amikor megpillantottam Rosát hogy felénk tart viszont az apja meg ott jött mögötte amitől beszartam nagyon.

-Fiúk! -szólalt meg az apja. -Nagy bejelentésünk van! Rosa tiéd a szó.

-Dubaiba utazunk 4 hétre. És ebben a négy hétben egy parfüm cégnek és egy drága ruházati cégnek fogunk dolgozni. Ezesetben pihenni is fogunk sokat. Eszetekbe ne jusson semmi tánc próba vagy bármi más mert erről apa is tudni fog. Apa minden fontos információt továbbít nekünk. -mondtam.

-Vagyis a két cég fog neked vagy egy emailt vagy küldeni vagy hívni fognak téged kicsi lányom. Ezt a kettő elérhetőségedet adtam meg. És fiúk! Nem véletlenül mondtam hogy pihenjetek annyit amennyit jól esik mert ezt is elfogom vonni tőletek. -mutogatott apa rájuk.

-Khmm... -köhinrettem eggyet. -Én is a cég vezetője vagyok. -szólaltam meg.

-Vagyis Rosa dönti el. Na jól vagy kicsi lányom hagylak téged, biztos sok dolgod van. -ölelt meg apu.

-Engemet meg sem szeretgetc? -kérdezte Chris.

-Te más tészta vagy. -válaszólta apa.

-EXCUSE ME?! -kezdte angolul.

-Akkorát kapsz kisfiam hogy repülsz Ausztráliáig! -mondta apa.

-Hiányzik Anya és Hannah... -szomorodtam el.

-Rosa nyugi, úgyis velük töltjük az ünnepeket meg sok mást is. -ölelt meg Chris.

-Kösz Chris. -öleltem vissza.

-Apu? -mondtram.

-Hmm?

-Mikor utazunk mi Dubaia? -kérdeztem.

-Holnap után hajnalban. -válaszólta. -Szóval holnaptól pihenjen mindenki és pakoljatok össze. Nem akarom hogy az utcsó pillanatban legyen. Ja és Hyunjin...Cotont használni és vigyázni a lányomra! Mindenről tudok.

-HONNAN? -kérdeztük egyszerre.

-Bátyuskádtól. Köszi Channie! -távozott az ajtón.

-Chris én megöllek! -idegeskedtem.

-Most mit vagy úgy oda? Így is úgyis megtudta volna. Szóval örülj neki hogy nem lett baj belőle.

-Mondjuk igaz. -nyugodtam meg. -Köszi!

-Van mit.

-Bunó köcsög! Valaki ki jön velem rágyújtani egy cigire? -kérdeztem.

-Megyek. -szólalt meg Hyunjin.

𝐑𝐨𝐬𝐚

A nyolc kis faroktúró megint nem tudja befogni a szájukat.

-Rosa? -kezdte Felix. -Nem inditunk egy liveot?

-Úgyis nem tok aludni töletek szóval liveozzunk.

-KURVA! -szólal meg Han.

Neki baszok egy párnát.

-GYERE GECI! -rávetem magamat.

Felix ezt leliveozza hogy mi Hannal hogyan verjük, bántjuk egymást.

-Ez fájt! -mondta.

-Így jártál mókuska. Nem kéne egy fiatal koszos nővel kikezdened.

-Valakinek van kedve UNOzni? -kérdezte Lee Know.

-Changbin dagadt vagy! -mondta Seungmin.

-Anyád a dagadt te csontkollekció! -válaszólta.

-Gyere le köcsög megverlek! -nevetett Seungmin.

-Jaj istenem ezek. -mentem ki az erkélyre.

Leültem az egyik kis asztalhoz, meggyújtottam egy cigit és vissza válaszóltam az összes üzenetre amit eddig kaptam. Miután elszívtam a cigimet vissza mentem a szobába. Mindeki már aludt, a villany csak azért égett hogy vissza találjak a szobába. Lekapcsoltam a lámpát, oda mentem Hyunjin ágyához. A telefonomat leraktam a földre és befeküdtem mellé. Hyunjin ébren volt mert megszólalt. Annyira imádom a hangját hogy konkrétan benedvesedtem.

-Szeretlek kicsim! -majd megcsokólt és lefogta a számat.

-Meg ígéred hogy nem leszel hangos? -suttogta.

Csak bólintottam eggyet. Hyunjin folytta tovább azt amit akart. Belecsúsztatta a kezét a bugyimba, az egyik ujját belém dugta és elkezdet fokozatosan gyorsabban ujjazni. Csak nyöszörgéseket tudtam kiadni magamból mivel Hyunjin lefogta a számat, jól tudta hogy nem tudok csöndben maradni. Kihúzta az ujját, levette a bugyimat utána levette a boxeremet. Magunkra húzta a takarot.

-Hyunjin...Mit csinálsz? -kérdeztem egy kicsit elgondolkodtatva.

-Te sem akarod hogy valaki fel oltsa a lápmát és meglássa a mindenségünket? -válaszólta.

-Az nem lenne jó. -kuncogtam halkan.

-Na akkor ezt te is belátod. -adott egy puszit az arcomra.

Megéreztem Hyunjin hatalmas méretét magamban és egy kicsit hangos jól eső nyögést adtam ki. Egyből le is fogta a számat Hyunjin.

-Szívem...Ha még egyszer ki adc egy hangos nyögést akkor befejezzük. Hallgass rám és légy jó kislány! -erre csak bólintottam eggyet.

Hyunjin keményen dugodt én meg próbáltam halk nyöszörgéseket, jól eső sóhajokat kiadni ami sikerült is. Ez ment egész este köztünk.