Little Girl (Green Day fanfiction)

2. Know your enemy

Én: Jimmy, ébren vagy még?
Jimmy: Aham, miért?
Én: #jóéjtpusziiii
Jimmy: #jóéjtpusziii
Én: Szeretlek, szívem!
Jimmy: Nem is tudod, én mennyire :3

Vidáman aludtam el aznap este.
Ja, vidáman aludtam és arra keltem fel HAJNALI ÖTKOR, hogy valaki az ablakomat dobálja.
Ásítozva néztem ki és majdnem szívrohamot kaptam a bokorból felbukkanó arctól.
- Tré Cool?! Mi a fenét csinálsz itt?
- Gloria? Mi a baj?- lépett elém szédelegve és nevetgélve Tré, ami miatt biztosra tudtam, hogy részeg.
- Az ablakomat dobáltad kavicsokkal, nem rémlik?
- Ó baszki, az a te ablakod volt? Én Mike- ét akartaaam! Sajnálom- akart megölelni, de az ablak magasabban volt, mint ő így csak eredménytelenül nyújtózkodott felém.
- Ne szórakozz már Tré! Menj haza, felriasztod a többi lakost!
- Hagyjál má', nem vagy az anyám, hé! Huhh, kicsit ütős cuccot kaptam asszem'...
- Ütős cuccot?! Jesszus, te szívtál?
- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem! Hehehe-sétált vissza a bokorhoz és arccal beledőlt.
Én is visszamentem az ágyamba, csakhogy én az a fajta vagyok, aki ha egyszer felébred, többé nem alszik el, úgyhogy én csak fetrengtem, birkákat számoltam és gondolatban kimentem az udvarra lelőni Tré- t.
Olyan tíz óra tájt a szüleim is felébredtek, de sajnos elkéstek, mert én éhen haltam. Szinte kirepültem a szobából a spájzba és elmebeteg fejjel néztem szét, de egy morzsa sem volt sehol a vacsorából. Elátkoztam apát és a nagy gyomrát, felöltöztem és úgy döntöttem, elmegyek keresni valami kajáldát, a szülők pedig pusztuljanak éhen.
Beültem az első utamba eső kis étterembe és rendeltem egy baconös rántottát és narancslevet.
A nekem háttal ülő férfi felém fordult ahogy meghallotta a hangomat: Mike volt az.
- Gloria, jó reggelt! Ideülhetek hozzád?
- Gyere nyugodtan, nem szeretek egyedül enni- invitáltam. Átpakolta az asztalomra a hamburgerét és a teáját és megfordult a székével.
- Szóval, mi szél hozott ide?
- Az üres spájz és a sült sonka szele- dörzsöltem a szemem fáradtan.- A szomszéd srác ötkor felébresztett, mert azt hitte, a te ablakodat dobálja.
- Tré? Mit művelt az a barom már megint?
Kérdően néztem rá ő pedig szívesen mesélt.
- Tré imádja problémákba keverni magát, de tudod, mit szeret még a bajnál is jobban? A füvet és a piát. Régebben együtt szívtunk, de én elvonókúrára mentem Billie Joe- val együtt és abbahagytuk. Tré persze tudatosan csinálja: csakis este iszik vagy áll be, és csakis az utcában mászkál föl- le és ordibál, mint egy hülye, nagyobb problémát nem okoz.
- Hát, most téged akart heccelni, csakhogy engem talált meg- dünnyögtem ő pedig elmosolyodott a morcos fejem láttán.
- Ne vigyorogj, mert nincs jó kedvem! Meghalok a fáradtságtóóól- terültem az asztalra. Ekkor megzörrent a telefonom.

Jimmy: Jól aludtál?
Én: Nem :/ A szomszéd bulizott az éjszaka és az ablakomat dobálta
Jimmy: :( Na, még írok! <3
Én: <3

- Ki az a Jimmy?- hallottam Mike- ot. A telefonom fölé hajolt és összeért a homlokunk. Elpirultam.- Jimmy a barátom vagy pasim, ha úgy jobban tetszik.
- Maradjunk a barátnál- vigyorgott.- Honnan is jöttél?
- New York- ból. Ő is ott van, mert ő nem tudott eljönni. Nyári munkája van.
- És neked miért nincs nyári munkád?- vigyorgott folyamatosan, aminek okát egyáltalán nem tudtam.
- Ugyanezt kérdezhetném tőled is, nagyokos- suttogtam gúnyosan, mire kitárta a karját.
- Nekem nem kell nyári munka, mikor itt van az éttermem!
Egy pillanatra lefagytam és megráztam a fejem.
- Ez a kóceráj a tiéd?
- Ugye milyen menő, ha az embernek már tizenhét évesen étterme van?
- Akkor köszönöm a reggelit és ezt az üdítő beszélgetést, Mr. Dirnt- álltam fel.
- Várj, megyek veled, úgyis ugyanarra megyünk, nem?
Így nem maradtam útitárs nélkül hazafelé sem.
- Szóval, miért is vagy itt, Gloria?
- Apukám majd' megbolondult a nagy városi zajtól meg ilyenektől és vett egy nyaralót, aminek igazából én is örülök, mert nem nagy buli az, hogy a szobámban üljek a monitor vagy a TV előtt.
- Megértem- bólogatott.- Szeretek itt élni. Főleg hogy két barom a szomszédom.
- Hát, kaptál egy harmadikat is a nyárra- mondtam gonoszan.
A ház előtt még mindig ott ült Tré, csak most józan volt.
- Valamelyikőtök tudja, mit csináltam az este?
- Engem a legmélyebb álmomból ébresztettél fel, mert összekevertél vele- mutattam Mike- ra.- Komolyan, nem is hasonlít a házam az övére!
- Jóvanna', azt hiszed az éjszaka közepén figyelek rá?! Olyan állapotban voltam, hogy nem igazán érdekelt- motyogott én pedig megszántam és behívtam a konyhába egy kihűlt kávéra. A szüleim felszívódtak, csak egy üzenetet hagytak: "Szia, elmentünk, majd estefelé jövünk, reméljük, addig feltalálod magad. XOXO Apu, anyu".
- Meddig maradsz itt Oakland- ben, Gloria?- kérdezte Tré.
- Augusztus huszonhetedikéig. Miért?
- Tudd meg, hogy ezalatt az idő alatt valószínűleg teljesen el fog menni az eszed- vihorászott, én pedig jobban tettem, ha elkezdtem félni.
- Nyugi, megvédelek ettől az eszelőstől. Hé, fel kéne szedni BJ- t is- ajánlotta Mike, én pedig kicsit aggódtam emiatt.
Ahogy ezt Mike kimondta, már kopogtak is: Billie Joe volt az.
- Hé, Glory, arra gondoltam, hogy elmehetnénk...
- Billie! Éppen hozzád akartunk menni, tesó!- lépett mellém Mike én pedig bocsánatkérően néztem BJ- re, aki zavartan álldogált.
- Khm, az jó. Akkor, hová vezet első utunk?
- A játszótérre- válaszolt Tré.- Van egy jó tervem.
Nem tudtam furán nézni rá, mert láttam magam előtt, ahogy Tré egy piros csúszdán nevetgélve csúszik lefelé a homokozóba és vidáman kiáltozza, hogy "Még egyszer! Még egyszer!"
A játszótér tele volt viháncoló gyerekekkel de ahogy mi odaértünk, mindenki azonnal elhagyta.
- Wow, tőletek félnek az emberek?
- Igazából csak az elmebeteg énünktől, egyébként soha nem bántottunk senkit- vonta meg a vállát Biilie Joe.- Jó kisfiúk vagyunk mi, igaz?
Mike hevesen bólogatott, Tré viszont összevont szemöldökkel nézett rájuk.
- Nem vagyunk jók, soha nem is voltunk azok! Emlékeztek, mikor a város karácsonyfáját "véletlenül" felgyújtottuk még nyolc évesen? Tök buli volt! Ó, és amikor a doktornő szoknyáját....
A két fiú szúrós szemmel nézett rá, mire Tré vette a lapot és befogta a száját.
- Mit csináltatok a doktornő szoknyájával?- kérdeztem vészjóslóan.
- Jobb, ha nem tudod- mondta gyorsan Mike, de Tré már oda is lépett hozzám és a fülembe súgta.
- Húúúú, de durva! Nagyon hülyék vagytok, tudjátok?
- Billie Joe ötlete volt- esett kétségbe Dirnt.- Mindig ő volt az ilyeneknek az elképzelője!
- Hát ez így van, de az pont a te ötleted volt- vigyorgott BJ.
- Nem igaz!
- Nyugi, Mike, senki nem fog agyonverni ezért, ez már a múlté. Amúgy elég jó dobás volt- kacsintottam. - Szóval, mit is keresünk itt?
- Gloria, szeretnél egy kicsit rosszalkodni?- kérdezte Tré.
- Naná! Imádok rosszalkodni!
Tré helyeslően bólintott, és felkapott egyet a földön heverő kis farönkök közül. Nekem is odanyújtott egyet de egyáltalán nem volt olyan könnyű, mint ahogy Tré- nél láttam.
- Baszki haver, hogy bírod te ezt el?
Tré nem válaszolt csak meglendítette a karját és elengedte a fadarabot, ami nekirepült a csúszda tartórúdjának. Hatalmas dörrenés és egy kiáltás hallatszott.
- Te eszednél vagy, ember?!
- Mike, lazulj már! Nyár van- állt be a "játékba" Billie Joe is. Bátran hajigáltuk a rönköket mindennek, amit értünk: hintának, mászókának, még egy- egy ágat a másikra is dobáltunk. Én persze rengeteget kaptam és mindet a hajamba így öt perc után úgy néztem ki, mint egy madárfészek.
- Basszus srácok, itt vannak a zsaruk!- sipákolt Mike.
Egyszerre hajítottuk el a darabokat és rohantunk, mint az őrültek. Meghallottuk a megafont.
- Kérem, álljanak meg! Közterület rongálásáért le vannak tartóztatva!
Az elején még bírtuk szusszal, de aztán beért minket a rendőrautó és mindhármunk csuklóján bilincs kattant. Azaz...
- Hol van Mike?- nézelődött Billie Joe miközben egy rendőr megpróbálta betuszkolni a kocsiba.- Hé, egy bűntársunk elmenekült!
- Legalább a suliban majd dicsekedhetek azzal, hogy börtönben ültem egy napig- sóhajtottam. Ó, a szüleim ki fognak nyírni!
Egy éjszakát töltöttünk a börtönben. Nem igazán aludt egyikőnk sem.
- Miért kellett nekem ebbe belemenni?- ráztam a fejem.
- Élvezted, nem? Na, akkor? Amúgy meg a szüleim azt mondták, ha még nem ültél a sitten, nem vagy igazi férfi- vonogatta a vállát BJ.
A zsebemben megzörrent a telefonom:

Jimmy: Zavarlak?
Én: Nem igazán, éppen az Oakland- i rendőrségen ülök. :/
Jimmy: Mi?! Valaki bántott? :O
Én: Nem... szétvertem egy játszóteret
Jimmy: ???
Én: Fogtam egy farönköt és nekivágtam a hintának. Most aztán nagy bűnöző vagyok!
Jimmy: Vannak társaid is?
Én: Ja, Tré és Billie Joe. Azt üzenik neked, hogy helló.

Na jó, igazából mikor BJ- nek megmondtam, hogy a barátommal beszélek, kifejezéstelen arccal nézett a szemembe.

Jimmy: És te mit üzensz?
Én: <3 <3 <3
Jimmy: pusziii
Én: pusziii

- Hogy bírod a srácot?- kérdezte hirtelen Billie Joe.
- Hogy érted ezt?
- Inkább úgy kérdezem, hogy bír ki téged a szerencsétlen?
Döbbent arccal pislogtam rá.
- Hova lett a jópofiságod?
- Volt neki olyan?- szólt közbe Tré.
- Képzeld, volt neki, egészen addig, amíg nem tudott Jimmy- ről. Tudod mi ez, Tré?
- Féltékenység!- dalolászott Tré gúnyosan, mire Billie Joe egy leosztott neki egy taslit.
A további estét szótlanul töltöttük. Na de amikor megjöttek a szüleink...
- Édes lányom! Mégis mi a jó büdös fenét műveltél?- kérdezett apa mérgesen.
- Az a helyzet, uram, hogy én rángattam bele a dologba- kotyogott Tré, nem tovább nem mondott semmit, mert apám azzal a "te meg ki a franc vagy és ki kérdezett?" arcával nézett rá.
- Öhm, kicsit megráncigáltuk a hintát, de amúgy...
- Uram, az ön lánya illegálisan rongálta a közterületet- lépett oda egy rendőr.
- Miért, lehet legálisan is?
- Csönd legyen! Sajnálom, Glory, de ezért szobafogságot kapsz.
- De apa! Nyár van, meg fogok halni! Ne mááár- nyavalyogtam.
Valamennyire megnyugodtam, mikor fél füllel meghallottam, hogy a fiúk ugyanazt kapják, mint én.
Billie Joe- t néztem, akit éppen szapult az anyukája, de ő csak forgatta a szemét és rázta fejét. Észrevette, hogy bámulom és egyenesen a szemembe nézett. Éreztem, hogy elvörösödöm, de nem fordítottam el a fejem. Nem vagyok én valami gyáva kislány!
Végül BJ kapott egy pofont az anyjától, amiért nem figyelt rá és megilletődötten pislogott. Úgy kell neki! Muhahaha!
A szobafogságom már akkor elkezdődött, amikor hazaértem. Egy hétig szó szerint nem mozdulhattam ki a szobából csak ha mosdós dolgom akadt.
Ja, persze, biztos, csakhogy velem nem így történt.
Sőt, én egyenesen élveztem az egészet.