Little Girl (Green Day fanfiction)

7/1. I don't love you

*Mike szemszöge*

Tré úgy viselkedett, mintha soha semmi nem történt volna: Gloriával ugyanúgy jókat nevetett, az én ablakomat pedig minden rohadt este kaviccsal dobálta, néha részegen, néha meg csak merő unalomból. Billie Joe- val viszont alig beszélt. Ahogy BJ sem senkivel.
Billie Joe minden egyes nappal halkabb lett és volt, amikor egyszerűen csak eltűnt egy- két napra.
És Tré ilyenkor olyan furcsán viselkedett.
Nem, nem úgy értem, hogy még őrültebb lett és ötször körberohanta a várost vécépapírt lobogtatva, hanem olyankor nyugodt volt. Amikor valami jó beszólást elsütöttünk, halványan ő is elmosolyodott, de semmi több. Mint valami szobor. És ez egy idő után kezdett ijesztő lenni.
- Na jó, Frank Edwin Wright, veled meg mi a jó Halál történt? Elkaptál valami vírust vagy mi?
- Micsoda? Nem, csak máshol jár az eszem- válaszolt Tré fátyolos hangon és belebámult a semmibe.
- Haver, úgy viselkedsz, mint akinek a kutyáját elcsapta egy vonat! Aggódom érted.
- Semmi különös, csak... tudod, BJ nélkül semmi sem az igazi- mondta sóhajtva, nekem pedig rögtön összeszaladt a szemöldököm. Mi a...?
- Tré, Billie Joe éppen játssza a sértődött óvodást vagy nem is tudom, mit művel, te pedig szomorúan sóhajtozol. Itt valami nem kóser, én mondom.
Valahol már kezdtem sejteni, miért ilyen Tré, de elhessegettem a gondolatot, mondván ilyen gyerekes dolog is csak nekem juthat az eszembe, meg nem akarom Tré- t kellemetlen helyzetbe hozni. Szóval hallgattam, mint a bárány.
- Mike, én... nemtom', hogy mondjam el... Bakker, régóta haverok vagyunk, nemde? Nos, az a helyzet, hogy... meleg vagyok- hadarta egy szuszra Tré.
Kifejezéstelen arccal pislogtam rá.
Mi a szar?!
- Kiakadtál? Jó, tudom, hülye kérdés, de... talán nem is kellett volna...
- Tré, tudod... izé... szóval van egy srác, és az a srác... Billie?!
Tré szótlanul bólintott és elmosolyodott.
- Azt hiszem, ezt a fajta szerelmet viazonzatlan szerelemnek hívják.
Nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam őt vagy örüljek neki.
Csak álltunk tanácstalanul.
Hogyan tovább?

*Billie Joe szemszöge*

"Gloria, tudom, hogy alig ismerjük egymást és csak egy hónapja vagy itt... de te egy csodálatos lány vagy és... hát, nekem több vagy, mint barát."
A kurva életbe!
Megfogtam az üres whiskysüveget és a földre hajítottam. Az üvegszilánkok százfelé repültek, köztük az én bőrömet is felkarcolták.
Felszisszentem és megnéztem a sebet: a szilánk a tenyeremtől a könyökömig felsértette a karomat. Elgondolkodva néztem, ahogy a vér sebesen végigfut a kezemen.
Abban a pillanatban eszemben sem volt bekötni.
A markomban pillanatokon belül ott volt az üvegdarab. Végighúztam a véres karomon és figyeltem, ahogy a szilánk elszíneződik és az átlátszó helyett egy vörös darabkát szorongatok.
Nézd, mit tettem miattad, Gloria! Tönkreteszel!
Abban a pillanatban kopogtak.
- BJ, beszélnem kell veled... Légy szíves, gyere ki, annyira szeretnélek látni...
Gloria!
- Billie, kérlek...
Hallottam, ahogy szegény lány sírdogál az ajtó előtt.
Nem tudtam tovább ülni.
Iszonyatosan és ellenállhatatlanul szeretem Gloria Smith- et.
Kinyitottam az ajtót és a lányt azzal az erővel magamhoz rántottam és megcsókoltam olyan hévvel, mint még soha.
- Billie... szeretlek...
- Szeretlek, Gloria- suttogtam és becsuktam magunk mögött az ajtót.

Másnap kéz a kézben elsétáltunk Mike kávézójába, a Rudy's- ba. Mike éppen az egyik asztalt törölgette nagy serényen, mikor meglátott minket és egy mosoly terült szét az arcán, de látszott, hogy sok érzelem van elrejtve a mosolya mögé.
Nem jó érzelmek.