Little Girl (Green Day fanfiction)

5. Green Eyes

*Mike szemszöge*

- Billie Joe, gyere ki, légy szíves! BJ, nem ülhetsz bent életed végéig és várhatod a csodát!
Az ajtó másik oldaláról nem jött válasz.
Sóhajtva leültem hát ott, ahol voltam és vártam.
Billie Joe már három napja ki sem jött a szobájából és nagyon is tudtam, miért: Gloria és Christian miatt. Határtalanul féltékeny volt a fiúra és rettentő mérges a lányra. És nem tagadom, én is ugyanígy voltam. De egy férfi nem mutathatja így ki az érzéseit! Már ezzel nagyon könnyen leleplezné magát Gloria előtt, de ő szerencsére ezt nem látja.
Istenem, Gloriába mindenki szerelmes lesz, ahogy az ember meglátja! Valami földöntúli erő teheti ezt. Ő egy nagyon különleges lány számomra és BJ számára is. Felálltam hát és újból dobolni kezdtem az ajtaján.
- Billie Joe Armstrong, azonnal adj valami életjelet, különben betöröm az ajtót!
Tovább ütöttem az ajtót, aztán egyszer csak magától kinyílt. Senki nem állt mögötte.
Óvatosan bekukkantottam: a takaró és a párnák szét voltak dobálva, Billie Joe pedig a földön terült szét egy törött whisky- s üveggel.
- Atyaég, BJ, jól vagy?- hülyén éreztem magam, miután feltettem neki ezt a kérdést. Dehogy volt jól!
De csak részegesen nevetgélt. Aztán elsírta magát. Sírt, és nevetett.
- Haver, kelj már fel, szégyen téged így látni.
- Leszarom, Mike! Hogyan jutottál be?
- Addig könyörögtem az ajtónak, míg kinyílt. Nemtom', de fel kéne takarítani itt ezt a sok szart, amit csináltál.
Elsiettem és egy seprővel tértem vissza. BJ még mindig a szőnyeg feküdt lehunyt szemekkel és folyamatosan motyogott, valószínűleg Gloria nevét.
- Billie Joe, öregem, szánalmas vagy! Na, állj a saját lábadra!
Megfogtam a karjánál és felállítottam, de alig bírt megmaradni.
- Mi- Mike, szédülök.
- Nem csodálom.- leültettem az ágya szélre és elmentem, hogy keressek egy kis aszpirint meg egy pohár vizet.
- Mike, hogy van Glory?
Hátranéztem: BJ ült a konyhaasztalnál, fejét a tenyerével támasztva.
- Hát, ez elején nem volt túl jól. Minden úgy történt, ahogy gondoltuk. Azt hittem, menten felrobbanok, megkeresem azt a srácot és megfojtom. Gloria egy órán keresztül csak sírt, de tudod, mit csinált? Felállt és azt mondta: "Nem törhetek össze egy ilyen  hülyeség miatt. Attól még, hogy vesztettem, nem azt jelenti, hogy elvesztem.". Büszke voltam rá. Te meg tökéletesen az ellenkezője vagy ennek az elvnek: csak vinnyogsz, szidod a világot és iszol. Szánalmas vagy, én mondom.
- Ne mondogasd nekem, hogy szánalmas vagyok, mert felfogtam és igazából nem is érdekel!- csattant fel és a feje lehanyatlott az asztalra.
- Hé, nem akartalak megbántani, csak azt akartam mondani, hogy menj át Gloriához és beszélgess vele.
- Miről? "Ó szervusz, Glory, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, milyen érzés volt megcsalni a pasidat és összetörni mások szívét!" Így jó?
Sóhajtottam és megpaskoltam a vállát.
- Próbáld meg ezt a kérdést kicsit burkoltabban feltenni, különben többé színét se látod.
- Kösz, Mike. Te vagy a legmegbízhatóbb barátom.
- Hát, ha Tré jött volna ide, már rég nem lenne ajtód!
Elmosolyodott és megitta a vizet, amit adtam. Egyedül hagytam őt, hadd ülepedjen le egy kicsit, amit mondtam, hadd gondolkodjon.
Úgy döntöttem, szólok Gloriának, hogy délután látogatója lesz.

Én: Szia :)
Gloria: Helló, mi van?
Én: Csak azt akarom mondani, hogy délután BJ átmenne hozzád. Oké?
Még tíz percig nem írt vissza.
Gloria: Biztos, hogy ez jó ötlet?
Én: Miért, valami baj van?
Gloria: Nem, csak... mindegy, jöhet nyugodtan.
Én: Nem kértem az engedélyedet.
Vigyorogva a farmerom zsebébe csúsztattam a mobilom és hazasétáltam.

*Gloria szemszöge*

Mégis miért akarna átjönni hozzám BJ? Három napja történt az, de ide se nézett. Nem igazán érdekelheti, mi van velem vagy hogyan érzek.
Billie Joe Armstrong- ot nem is érdeklem. Engem se ő.
Na jó, igazából ez egy nagy hazugság, de mi van akkor?
Feszengve ültem az ágyamon ás vártam. Akármelyik pillanatban beléphet az ajtómon és...
..És akkor belépett az ajtómon.
Koromfekete haja összekuszálódott, a zöld szemei alatt lila karikák ültek, és sápadt volt. Bágyadtan rám mosolygott.
- Szia, Glory. Tudom, hogy már régen beszéltünk, de...
Felpattantam és szorosan átöleltem. Csak három napra tűnt el az életemből, de nekem az is sok volt.
- Nekem is hiányoztál, de nem akartam beszélni veled, mert...
- ... Nem tudtad, mit mondj. Megértelek, én is így éreztem. De most már örülök, hogy itt vagy- mosolyogtam. Leültünk az ágyamra.
- Szóval, hogy érzed magad úgy igazából?
- Azok után, amit tettem, nem valami csodásan. Christian... ő csak úgy otthagyott. Csak úgy...- letöröltem egy könnycseppet a szemem sarkából és folytattam.- Én meg akartalak keresni, de nem tudtam, hol vagy, ezért hazajöttem. Tré talán még most is a másnaposságát piheni ki.
Ezen BJ elnevette magát, de én komolyan beszéltem. Tré úgy berúgott aznap este a bulin, hogy állítólag széthányta a fürdőszobát.
- Mike viszont azt mesélte nekem, hogy már túlléptél rajta.
- Egyszer mindenen túl kell lépni. Mint ahogyan te tetted Amandával.
Egy ideig szótlanul csak ültünk, aztán BJ megtörte a csendet:
- Fel akartalak kérni táncolni azon az estén.
Tátott szájjal ránéztem.
- Té- tényleg? De mégis... miért?
- Nem tudom, de valami azt sugallta, hogy fel kell kérjelek. De te addigra már a kis Christian- nel smároltál. Páholyból néztelek titeket. Azt hittem, soha nem lesz vége a dalnak- mondta elkeseredetten, én pedig megsimítottam a vállát.
- Hé, az csak tánc volt. Tudod mit? Táncoljunk most!
A magnómhoz sétáltam és beraktam egy Coldplay- lemezt. A Green eyes indult el.
Megfogtam Billie Joe kezét és felhúztam.
- "Honey you are a rock, upon which I stand..."- énekeltem halkan BJ- jel.
A tánc végén meghajolt nekem és megköszönte az esélyt. Elpirultam és biccentettem, ő pedig eltávozott.
Azt akartam, hogy maradjon még.

*Billie Joe szemszöge*

Lenyűgöző lány. Lenyűgöző. Dicsőséges.
Szeretem Glory- t. Bolondulásig.
- Na, miről volt szó?
- Üdv, Mike- mondtam talán kissé álmodozva, mert furcsán nézett rám.
- Mindjárt elhányom magam, olyan sűrű körülötted a rózsaszín felhő! De komolyan, mi volt?
- Táncoltunk.
Mike bólintott egyet és csak sétált mellettem.
- Amúgy hová megyünk?
- Te miért jössz utánam?
- Nem örülsz a társaságomnak?- öltötte fel a kiskutya- szemeit, amik nálam egyáltalán nem hatottak.
- Mike, ezzel csak egy csajnál tudsz benyalni. Menj haza!
- Oké, magadra hagylak.
Sóhajtottam és folytattam az utamat a stúdió felé.
Volt néhány ötletem.