A tanárom a szerelmem

Ez egy randi?

İgen megbocsátok. De azt tudnia kell, hogy én meg a jégkorcsolya az két külön dolog-mondtam nevetve.
Már az elején is mondtam, hogy megtanítalak csak bízz bennem.
Terveim szerinte több helyre is el foglak vinni.Szóval tegezz, Kerem vagyok -válaszolta majd átkarolta a vállamat.

Elindultunk a korcsolyák felé, majd miután mindketten elhoztuk a megfelelő korcsolyákat a pálya szélén felvettük.
Kerem a jég felé kezdett húzni, nyújtotta felém a kezét mibe belehelyeztem a sajátomat és a jégre léptem.
Egyből elvesztettem az egyensúlyomat és a karjai között kötöttem ki.
Elkezdtünk nevetni majd, Kerem óvatosan húzni kezdett magával teljesen biztosan haladt míg én ügyetlenül.
Váratlanul elengedte a kezemet és előre sietett, kicsit elfogott a félelem, hogy el fogok esni, így megpróbáltam utána menni. Sikerült utolérnem, akkor megfogtam a kezét, hogy most ne menjen el.
Na látod milyen ügyes vagy, megy már egyedül is-mondta Kerem mosolyogva.
Én most komolyan eljöttem egyedül idáig?-kérdeztem meglepetten, mikor megfordultam láttam, hogy a bejárattól milyen sokat jöttünk el.
Burcu! Magadnak köszönd te jöttél el idáig egyedül.Majd megfogta a kezemet és elindultunk a kijárat felé.

Most hova megyünk?-kérdeztem.
Ha jól láttam itt árulnak forró csokit, igyunk egyet úgyis ígértél nekem egyet-mondta nevetve.
Rendben, de nem úgy volt, hogy holnap a parkban iszunk? Közben levettük a korcsolyát és elindultunk a forró csokiért.
İgaz, akkor holnapra majd kitalálunk valami mást-mondta nevetve és én is elkezdtem nevetni.
Miután megvettük az italokat leültünk egy asztalhoz.
Kerem velem szemben ült le, majd bele ivott a forró italába. Biztos jó forró volt, mert egyből a szájához kapott.
Elkezdtem nevetni pár perc után ő is becsatlakozott a nevetésbe.
Egyébként, hogy tetszik a hely-kérdezte Kerem érdeklődve.
Nagyon tetszik, nagyon köszönöm, hogy elhoztál és, hogy megtanítottál jég korcsolyázni-mondtam mosolyogva majd beleittam a forró csokiba.
Örülök, hogy tetszik és, hogy jól érzed magad-mondta mosolyogva majd a kezét rátette az enyémre.
Kicsit meglepődtem, és szerintem észre is vette rajtam.

Megyünk vissza?-kérdezte Kerem.
İgen mehetünk. Majd megfogta a kezem és elindultunk vissza a jégpályához.
Fura volt, hogy kéz a kézben sétálunk, de közben meg jó volt.
Mikor beértünk a pályára és biztosan megálltam a jégen, Kerem kicsit távolabb ment tőlem és azt mondta "kapj el ha tudsz"!
Elkezdett siklani, én pedig utána mentem kevésen múlott, hogy majdnem utolértem, de végül nem sikerült. Mikor meglett a megfelelő lendület kinyújtottam a kezem, hogy el tudjam kapni sikerült elkapjam a karját így lelassítottam őt egy kicsit, ennek köszönhetően majdnem mind a ketten el estünk. Az arcunk közelebb került egymáshoz, majd egyszer csak adott egy puszit az arcomra. Majd újra eltávolodott, hogy próbáljam meg újra elkapni.

Fél órával később

Vissza vittük a jégkorcsolyákat a helyükre majd, elindultunk Kerem autójához. Útközben nem sokat beszéltünk, mert mind a ketten fáradtak voltunk és Kerem az utat figyelte, mert már sötét volt.
Mikor megérkeztünk, Kerem gyorsan kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
Köszönöm, nagyon jól éreztem magam-mondtam majd megöleltem.
Örülök ha jól érezted magad, mert mint mondtam fogunk menni még máshova is-mondta mosolyogva.
Kerem megvártam míg bemegyek majd elment.

Miközben a vacsorát csináltam, megnéztem a telefonomat és akkor láttam, hogy apukám már hívott, így visszahívtam.
Elmondta, hogy megérkezett Ankaraba meg, hogy vigyázzak magamra.
Vacsora után felmentem fürdeni és mikor lefeküdtem, kaptam egy üzenetet Keremtől, amiben az állt:
"Nagyon örülök, hogy már nem haragszol rám és, hogy jól érezted magad. Jó éjszakát."
Azt válaszoltam, hogy "köszönöm, hogy elmondtad az igazat, és köszönöm, hogy megtanítottál korcsolyázni. Jó éjszakát."