A tanárom a szerelmem

Tanár úrral érkezve

Délután mikor hazaértem, apukám már otthon volt. Kérdezte, hogy milyen volt az első napom az új gimnáziumban.
Elmondtam, hogy jó volt csak minden órán be kellett mutatkoznom, de nem csak nekem mert nem én voltam az egyetlen aki új a gimnáziumban.
Mondtam, hogy megismerkedtem Azraval.
Akivel jóba lettél ő is ma érkezett a gimnáziumba?-kérdezte apukám.
Nem, a matek tanárom az aki szintén új a gimnáziumban.
Mr Karasunak hívják a matek tanárunkat, holnaptól kezdjük a keményen tanulást, ma megbeszéltük a szabályokat, hogy melyik tanárnak mi az elvárása, matekon mindenki bemutatkozott.
Értem, és milyen az osztály?-kérdezi apukám.
Szerintem egész jó, osztály leszünk, de majd kérdezd meg kicsit később.
Rendben kislányom, na csinálom a vacsorát -mondta apukám.
Mi lesz a vacsora? Tudok segíteni?
Melegszendvicsre és egy bögre teára gondoltam, de ha nincs dolgod segíthetsz-mondta apukám.
Közösen megcsináltuk a melegszendvicset meg hozzá a teát, utána felmentem megfürdeni és lefeküdtem.

Másnap reggel

Felkeltem megcsináltam a szokásos reggeli rutinomat sminkeltem, majd felöltöztem és elindultam az iskolába.
Csak annyi volt a probléma, hogy egy kicsit késben voltam, és nem szerencsés úgy kezdeni a második napot, hogy elkésel.

A zebránál várakoztam türelmetlenül, mikor az egyik autóból szólt hozzám valaki.
Nem fogsz elkésni Burcu? Ne vigyelek el az iskoláig?-kérdezte Mr Karasu akinek eléggé karikás volt a szeme, de mosollyal az arcán.
Nem kell, mert nem sokára ott vagyok de azért köszönöm-mondtam és kicsit mosolyogtam.
De közben az járt az eszembe ha, Azra ezt tudja, akkor mit kell majd hallgatom tőle...
Na ülj be, a végén mindketten elkésünk-mondta Mr Karasu.
Mivel a lámpa még mindig piros volt, nem akartam tovább makacskodni, mert a végén tényleg mindketten elkésünk.

Beültem az autóba és mondtam, Mr Karasunak, hogy nagyon köszönöm.
Az arcom egy kissé piros szint vett fel így inkább az ablakon kinézve néztem a tájat.
Ma hányadik órában találkozunk?-kérdezte Mr Karasu, és ismét piros volt a lámpa.
Hatodik-válaszoltam, mikor lesz már zöld a lámpa?-kérdeztem
Én is ezt kérdezem magamtól, főleg ha mindig megfog a piros lámpa élvezet a munkába menni vagy bárhova-válaszoltam.
Én az iskolát egyszerűen börtönnek hívom. Nem szeretem, hogy az iskolában ülök délután háromig, és akkor még délután edzést is van, és akkor mikor hazaérek állhatok neki tanulni mert a legtöbb tanár három oldal leckét add fel.
Ha fáradtak vagyunk vagy nem figyelünk órán akkor, még mi vagyunk a rosszak.
De ha nem kapnánk olyan sok feladatot nem kéne hajnalig a feladatok feletti ülnünk és, nem lennénk fáradtak és akkor az órán is tudnánk figyelni-sóhajtottam fel.
Elhiszem, hogy nehéz én is voltam gimis, én is ugyanígy voltam vele.
Közben a lámpa zöldre váltott és elindultunk.
Szívesen lennék magántanuló, de akkor nem találkoznék senkivel nem lennének barátaim, és nem találkoznék azzal a férfival se aki egyszer majd a szerelmem lesz, és akivel az első csókom lesz.
Jó ez borzasztó példa volt, más nem jutott eszembe-mondtam nevetve.
Tényleg nem volt egy jó példa, de majd fogsz vele találkozni, barátaid is lesznek és az első csókod is meglesz ne aggódj-mondta és leállította az autót mert megérkeztünk.

Köszönöm, hogy elhozott az iskoláig-néztem rá hálásan.
Köszönetképpen valamikor meghívom egy, forró csokira vagy amire szeretné.
Nagyon szívesen máskor is szívesen el hozlak, ha szeretnéd-mondta.
A forró csoki az jó ötlet benne vagyok-mondta mosollyal az arcán.
Viszont ha nem akarunk elkésni akkor siessünk.
Kiszálltunk az autóból ès Mr Karasu bezárta az autót.
Elindultunk, mivel eléggé késésben voltunk így elkezdtünk futni, nem volt egyszerű a nehéz hátizsákkal a vállamon futni.

Szó szerint beestünk az ajtón, ami miatt a portás nő egy kicsit furán nézett ránk.
Köszöntünk a portás nőnek és elindultunk felfelé a lépcsőn mert a tanári és az irodalom terem ugyanazon az emeleten van.
Nyitottam volna ki az ajtót amikor Mr Karasu megszólalt.