A tanárom a szerelmem

Az ex barátnő

Magának van barátnője? -kérdeztem, de utána egyből mondtam, hogy bocsánat ez túl személyes kérdés volt.
Semmi baj, nincs baj azzal, hogy érdekel hisz viszonylag fiatal vagyok de mégis abban a korban már amikor mindenki úgy gondolja, hogy van barátnőm. De nincs barátnőm, két éve ért véget egy párkapcsolatom-mondta Mr Karasu és közben a szemembe nézett.
Ó sajnálom.
Jobb így mindkettőnknek és már túl vagyok rajta-vonta meg a vállát.
Na de most én jövök maradjunk a témánál, neked van barátod? -kérdezi Mr Karasu.
Nem vagyok valami szerencsés a szerelemben, a legemlékezetesebb az volt amikor elmentem egy randira és a fiú egy másik lánnyal távozott.
Nem tudja mit hagyott veszni, egy csinos és szép lányt-mondta Mr Karasu, és utána megsimította a karom.
Köszönöm, viszont nem akarom feltartani, mert gondolom órája lesz. Megnézte, hogy mikor jó magának?.
İgen, megnéztem a hétvége az jobb lenne. És nem tartasz fel, mert most lyukas órám van-válaszolta Mr Karasu.
Magának nem fura, hogy én a diákja vagyok és mégis olyan dolgokról beszélünk amik elég személyesek?.
Nem, miért lenne az? Öt év van köztünk és ez egyáltalán nem sok. Most nem is úgy beszélgetünk mint tanár és diák hanem mint két barát-mondta Mr Karasu és közben a szembe nézett.
Csak nekem kicsit fura.

Becsengettek az ötödik órára.

Na most van időnk, nem megyünk el valahova? Persze csak ha van kedved-mondta Mr Karasu.
Kicsit gondolkodtam. Majd mondtam, rendben és hova gondolta?-kérdeztem és közben felálltam.
Esetleg a parkba?-kérdezte Mr Karasu.
Jó rendben az közel is van az iskolához -válaszoltam.

Tíz percet sétáltunk az iskolátólıb

Egy árnyékos helyen leültünk egy padra egymással szembe.
Hétvégén mikor lenne jó neked? -kérdezte Mr Karasu.
İgazából egész nap, mert úgy tudom, hogy  holnap utazik el apukám és majd vasárnap reggel jön haza-válaszoltam.
Értem, mit dolgozik apukád?-érdeklődik MR Karasu.
Egy cégnél dolgozik asszisztensként, a főnöknek a jobb keze. Van, hogy néha sokat kell utazni.
Értem, akkor sokat szoktál egyedül lenni?.
İgen, de már megszoktam, tanulni szoktam zenét hallgatni azt igazából ennyi-válaszoltam.
Burcu! Megadom a számom, hogy majd szombaton tudjunk beszélni rendben? -kérdezi Mr Karasu majd elővette a telefonját.
Jó rendben-válaszoltam és én is elővettem a telefonom.
Mr Karasu megadta a telefonszámát Burcunak.
Burcu és MR Karasu tovább beszélgettek mikor egy nő megszólalt-Kerem te vagy az?
A nő huszonhárom év körüli lehet, hosszú szőke haja van és csinos.
Mr Karasu felállt és válaszolt a lány kérdésére. Alina! İgen én vagyok az, ennyit csak nem változtam két év alatt-mondta nevetve.
İgaz, annyit nem-mondta Alina nevetve .
A barátnőd? -kérdezte Alina Mr Karasutól de közben engem nézett.
Nem, csak egy ismerősöm-válaszolta egyszerűen Mr Karasu.
İtt bevallom kicsit rosszul esett az ebédlőben még azt mondta barátok vagyunk most meg már csak az ismerőse vagyok? -Gondoltam magamban.
Nem indulhatnánk vissza? Lassan vissza kell érnünk az iskolába.
Még van időnk olyan húsz-huszonöt perc-válaszolta Mr Karasu.
Értem, de én vissza megyek, mert van még egy kis dolgom-mondtam Mr Karasunak.
Maradj nyugodtan én nem akarok semmit megzavarni. Csak tudod már régen láttam Keremet-mondta Alina majd leült Mr Karasu mellé.
Mr Karasunak megcsörren a telefonja az igazgató Akin Işık hívja.
Az igazgató azt kérte Mr Karasutól ha lesz ideje menjen be hozzá az irodába.
Alina! Nagyon jó volt találkozni, de most hívott az igazgató, hogy beszélni szeretne veled-válaszolta Mr Karasu majd felállt.
Jó rendben, én is örülök,hogy talákoztunk-válaszolta Alina majd felállt.

Burcu és Mr Karasu visszaindult az iskolába.
Mikor beértek az iskolába, még tartott az óra.
Burcu! Mi a baj? Történt valami? -kérdezte Mr Karasu.