A tanárom a szerelmem

Félreértés

Sziasztok!
Eddig, hogy tetszik nektek a történet?❤️

Burcu! Lehet, hogy nem fog tetszeni az ötlet, de anyukám ékszerészként dolgozik, ő biztos letudja szedni.
Hát nem tudom... És ha óra végén megkérnénk Ms Esrat, hátha letudja szedni.
Jó rendben, akkor kérjük majd meg.
Becsöngettek és bejött a terembe Ms Esra.
Ms Esra kiosztotta a dolgozatokat, és mindenkinek egész jól sikerült. Belekezdtünk az új anyagba ami az egyszerű mozgások.
Mikor vége lett az órának, Azraval odamentünk Ms Esrahoz.

Van valami kérdéseket az anyaggal kapcsolatban lányok? -kérdezte Ms Esra kedvesen.
Nem tanárnő, szünetben Azra felpróbálta a karkötőmet, de beakadt a kapcsolója tudna segíteni esetleg?-kértem meg Ms Esrat.
Ms Esra megpróbálta kikapcsolni a karkötőt.
Sajnálom, Burcu de nem tudom és félek, hogy véletlen elszakítom-mondta Ms Esra kicsit csalódottan.
Rendben, tanárnő azért köszönöm-válaszoltam majd elindultunk ki a teremből.

És most mit fogunk csinálni Azra? -kérdeztem Azratól kicsit aggódva.
Mondtam, hogy anyukám ékszerészként dolgozik, délután ha van időd elmegyünk hozzánk és anyukám leszedi.

Délután? -kérdeztem kicsit meglepetten, mert kicsit aggódtam mi lesz ha Kerem meglátja, hogy nincs rajtam a karkötő és még edzésre is szerettem volna menni.
İgen délután, vagy nem jó neked a délután?
Jó rendben, akkor délután megyünk anyukádhoz-egyeztem bele, majd leültünk a helyünkre a matek teremben.

Becsengettek és pár perc múlva jött is be Kerem elénk tett egy feladatlapot, és elmondta ez csak gyakorlás.
Elkezdtük kitölteni a feladatlapot,  Kerem körbe járt és akinek nem ment annak segített.
Épp felénk tartott, megállt mellettem, aztán utána ment tovább, majd leült az asztalhoz.
Mikor ránéztem csalódást láttam az arcán.
Mindenki végzett, közösen ellenőriztük.
Kicsengettek, a többiek elindultak kifelé.
Mikor pakoltam össze, Kerem odajött,
Burcu! Sajnálom, ezek szerint nem hiszel nekem-mondta csalódottan Kerem.
Akartam válaszolni, de nem hagyta, csak azt mondta, nem kell magyarázkodnom, majd kiment a teremből.

Elindultam a teremből, a történelem órára.
Leültem a helyemre, aztán jött Azra is.
Mi történt? -kérdezi Azra majd megölelt.
Nem szeretném elmondani, ne haragudj.
Sajnálom, nem tudtam, hogy utána nem tudom levenni a karkötőt.
Azra! Hagyjuk most ezt kérlek majd anyukád megpróbálja leszedni.

Történelem órák folytatjuk a hűbériséget.
De nem nagyon figyeltem, mert azon gondolkodtam, hol tudnék beszélni Keremmel.
Egyszer csak valaki a nevem szólított.
Burcu! Megtudná ismételni amit az előbb mondtam?! -szólított fel Ms Eda.
Elnézést kérek tanárnő, de nem figyeltem-mondtam sajnálkozva.
Kérem figyeljen az órán Burcu! -kért meg Ms Eda.

Vége lett az órának, és írtam egy üzenetet Keremnek.

"Szia! Szeretném szeretnék veled beszélni, csak azt nem tudom, hogy hol..."

Becsengettek és Ms Reyyan kiosztotta a feladatlapot a szövegértés és szöveg alkotásból.
A dolgozat szerintem jól sikerült.
Végeztem a dolgozattal és kivettem Ms Reyyanhoz, utána ránéztem a telefonomra és láttam, hogy Kerem válaszolt.

"Szia! Miről szeretnél beszélni? Arról, hogyan sikerült eljátszanom a bizalmadat?" De mondtam, nem kell magyarázkodnod, tényleg sajnálom."

Egyből válaszoltam neki, abban reménykedve, hogy Ms Reyyan nem veszi észre.

"Nem erről van szó, nem beszélhetnénk meg?
Tudom mi az ami bánt téged, de nem az van amire gondolsz."

Azra is kivitte a dolgozatot, egyszer csak halkan megszólal.
Lebuktál láttam, hogy üzenetet írtál valakinek-mondta Azra sejtelmesen.
Te azt nézed kivel írogatok? -kérdeztem kicsit döbbenten.
Jó, ne haragudj, csak viccnek szántam.
Tudod, kicsit aggódom, egy barátom azt hiszi haragszom rá, de ennél többet ne várj, mert tényleg nem szeretnék beszélni róla.
Jó rendben, köszönöm, hogy elmondtad.
Biztos, hamarosan kiderül, hogy csak egy félreértés volt az egész.

Mikor mentünk le az öltözőbe, kaptam egy üzenetet Keremtől.

"Jó rendben, akkor beszéljünk bár szerintem nincs sok értelme. Ha végeztem írok és akkor majd kitaláljuk, hogy hol."

"Jó rendben" -majd elraktam a telefont és elkezdtem átöltözni a testnevelés órára.

Másfél óra múlva

Már Azraval ülők a buszon és megyünk hozzájuk, hogy az anyukája leszedje a karkötőt, és végre visszakapjam.
Megérkeztünk Azraékhoz, bementünk a házba.

Szia kislányom!-köszönt Azra anyukája.
Szia anya!-köszönt Azra is az anyukájának.
És te ki vagy?-kérdezte Azra anyukája mosolyogva.
Jó napot! Burcu Yildiz vagyok a lányával járok egy osztályba és még barátnők is vagyunk.
Szia! Hande Atagül Erten vagyok. Nyugodtan tegezz.
Rendben, köszönöm-mondtam mosolyogva.
Anya! Kéne egy kis segítség!
Azra elmondta az anyjának, hogy mi történt.

Jó rendben, gyertek velem lányok.
Hande egy fogóval elvágta a kapocsnál a karkötőt és egy új kapcsot tett rá, majd felrakta a kezemre.
Köszönöm-mondtam hálásan.

Már a buszon vagyok, és megyek haza.
Már sétáltam haza, tizenöt negyven körül volt.
Kicsit csalódott voltam mert Kerem nem írt.
Pár perc múlva kaptam egy üzenetet Keremtől.

"Szia! Öt perc és nálad vagyok, és akkor megyünk".
"Szia! Jó rendben-válaszoltam."

Már Kerem autójában ülök, de azt, hogy hova megyünk nem tudom. Az úton nem szóltunk egymáshoz. Aztán egyszer csak egy háznál álltunk meg.

Hol vagyunk-kérdeztem érdeklődve.
Nálam, itt nyugodtan tudunk beszélni.
Bementünk a háza, levettem a cipőmet és a kabátomat a táskámat meg leraktam és leültünk a nappaliban.

Kerem! Én hiszek neked, és a bizalmamat sem veszített el. Egy félreértés történt.

Rendben, ha minden rendben van, akkor miért adtad a karkötődet Azranak? -kérdezte Kerem gyanakodva.