Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

Megérkezni .

Leparkoltunk a felhajtónál, és amint kiszálltam a kocsiból az embereim léptek elém. Egy borítékot nyomtak a kezembe, és elindultam a dolgozószobám felé. Egyedül akartam lenni, hogy feltudjam fogni, ezt az egészet. Leültem az íróasztalhoz, és remegő kézzel feltéptem a borítékot, annak tartalmát pedig az asztalra borítottam.

- A francba... -  Motyogtam, és a fejem fogtam, ugyanis ezeket a képeket nem a festő készítette, hanem igazi fényképek voltak az álomnőmről. Az arcáról. Itt volt minden adat róla. Minden...

Az ajtón halk kopogás hallatszott, de válaszra sem méltattam, ugyanis egy perce sem tudtam le venni a szemem a gyönyörűseges álomnőmről.

- Becky Thompson -  Suttogtam, és végig simitottam a vékonypapaírlapon, amelyen a gyönyörű arca virít.

Mindent megtudtam róla, amit csak szerettem volna. Tudom a múltját... A barátai nevét. A családját. Mindent. Egy óra kábulatból vissza tértem a valóságba, lerogytam a kandallóval szemben lévő fotelba, és csak bámultam a fehérre meszelt falat.

- Be jöhetek?  -  Kérdezte Bill, és résnyire kinyitotta az ajtót. Mivel nem kapott választ tőlem bejött, és helyet foglalt velem szemben. Percekig csönd volt, aztán megszólalt.

- És most mi lesz?  Mit akarsz tenni?  - Törte meg a csendet.

- Idehozzuk -  Feleltem fapofával, majd rápillantottam. Nem szólt egy szót sem csak bólintott.

- Hogy akarod?  Hogy szeretnéd?  -  Faggatott, és az arca rémült volt, ami felidegesített. - Elmész a szállodába, és közlöd vele, hogy amikor majdnem meghaltál volt egy látomásod, és Becky Thompson ezentúl ez enyém kell, hogy legyél?

- Elrablom -  Közöltem közömbösen -  Szeretném, ha az embereidet a szállodához küldenéd, és figyelnék.

Bólintott, majd felállt, és megállát az ajtó előtt.

- Alfredo felhívott az üzlettel kapcsolatban csak gondoltam szólok, hogy tudj róla -  Kisétált az ajtón, majd becsukta az ajtót, ezzel magamra hagyva a gondolataimmal.

Még mindig a fotelban ültem kezemben az álomnőm fényképével, és csak csodáltam a szépségét. Lehunytam a szemem a fejem a foteltámlájának döntöttem, és megpróbáltam pihenni, de csak az álomnőm arca lebegett lelki szemeim előtt.

Tíz órával korábban :

A halkan ketyegő óra, és a barátnőm hangjára ébredtem fel.

- Becky ki az ágyból! Egy óra múlva a reptéren kell lennünk -  Húzta le rólam a takarót Sidney.

Hunyorogva nyitottam ki a szemem még csak hajnali négy óra van, miért kell, ilyen korán utazni?  Amióta szakítottam Danielel a volt barátommal a napszakok teljesen összemosódtak. Túl későn feküdtem le. Túl korán keltem fel, de a legrosszabb az, hogy a munkahelymről is kirúgtak. Ezért találta ki a legjobb barátnőm Sidney, hogy elmehetnénk nyaralni, egy kicsit kikapcsolódni, hisz rám fér. És voltaképpen igaz van. Tényleg rám fér a szórakozás. Nem gondoltam volna, hogy tizennyolcévesen teljesen tönkre megy az életem, de hát ezt dobta a gép.

- Kérsz kávét?  -  Sidney egy pillanatra megállt a tevékenységében, és felém fordult.

- Nem!  -  Mondtam. Majd magamra húztam a takarót, és a párnába fúrtam az arcomat.

- Mindegy csináltam neked is -  Lerakta a bögrét az éjjeli szekrényre, és újból lehúzta rólam a takarót. -  Becky csippkedd magad ne keljen mégegyszer szólni! 

Morogva pattantam ki az ágyból, és egyhuzamra lehúztam a pohár tartalmát. Sidney tágranyílt szemekkel figyelt.

- Fáradt vagyok -  Nyafogtam, és a fürdőszobába battyogtam.

Ahogy a tükör előtt álltam gondoltam, hogy mennyire rám fér, ez a nyaralás. A kék szemem szomorú tekintete nézett vissza rám a tükörből, alatta hatalmas karikák, amelyek a fáradtságra utaltak. Koromfekete hajam kócosan a vállamra omlott, amely egészen a fenekemig leért. Megmostam a fogam, a hajam kifésültem, és feltűztem egy laza kontyba. Halványan felvittem a szempillaspirált, és úgy éreztem ez a maximum, amit ma kitudok hozni magamból. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd vissza siettem a szobába, és a karosszéken lógó fekete, virágmintás egyberuhámat magamra kaptam. A vékonyka lábaimat belecsúsztattam a fekete - arany Doc martens felcipőmbe, amelyt annyira imádok.

- Kész vagy?  Indulhatunk?  -  Sidney szemöldökét felvonva méregetett.

- Egy perc csak valahogy még bele kell tuszkolnom a bőröndbe a neszesszer táskámat.

Körülbelül húsz perc alatt a reptéren tudhattuk magunkat. A rengeteg ember láttán félelem lett úrrá rajtam. Nem szeretek ennyi ember között lenni. Ráadásul repülőgépen. Úgy érzem magam, mint aki megfullad.

Amikor végre megérkeztünk a Lipcsei repülőtérre szerencsére már lement a nap. Az autókölcsönzős fickó túl lassan szolgálta ki az ügyfeleket, két órát a sorban ragadtunk. A mellettem álldogáló, korgó gyomrú Sidney türelmetlenül fújtatott, és mikor végre valahára a kezében tarthatta a kocsikulcsot sietősen lépkedtünk a kocsihoz, amely már szolgálatlra készen állt.

A híres Royal Hamston Diamond szálloda gyönyörű volt már kívülről is. Emberméretű faragott angyalok díszítették a régi stílusú kőfalat. A hatalmas üvegajtó két oldalán egyenruhában álldogáló őrök álltak, sietősen léptek oda hozzánk, és vették el a nehéz bőröndünket. Az előcsarnok arannyal gazdagon díszített bútordarabok voltak. A falakra gyönyörű festmények voltak  festve, és úgy éreztem magam, mintha egy kisebb kastélyba csöppentem volna be.

- Hát ez nem semmi... -  Ámuldozott Sidney.

Egyetértően bólogattam, és miután az ámulatból visszatértem sietősen a recepciós hölgyhöz lépkedtem nyomomban Sidneyel.