Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

Prédának Lenni .

Az éjszaka hátralevő részét Clubbról - Clubbra jártuk. Mire vissza értünk már hajnalodott. Reggel viszont rettenetes fejfájással ébredtem. Hát igen... A pezsgő meg tette a hatását. Imádom a pezsgőt. A bort. De viszont másnap az ember feje szinte felrobban tőle. Minden erőmet összeszedve kikeltem az ágyból, és fürdőszobában siettem fájdalomcsillapító után kutatva. Hamar meg találtam, és gyorsan a számba dobtam kettőt egy kis vízzel lehintve, majd vissza bújtam az ágyba. Pár óra múlva, mikor magamhoz tértem Sidney már kivirultan sminkelte magát. Úgy nézett ki, mint aki szinte semmit sem ivott az éjszaka. Hunyorogva ültem fel az ágyon egy hatalmas ásítás kíséretében. Hosszú hajamba túrtam, és a telefonom után nyúltam, ami az éjjeli szekrényen volt. Megnéztem mennyi az idő már délután kettő óra elmúlt.

- Hogy érzed magad csipke Rózsika?  -  Viccelődött Sidney vigyorogva.

- Mint, akin átment egy kamion -  Az asztalon lévő pohárért nyúltam, és egyhuzamra lehúztam a frissítő buborékos vizet, amitől egy kicsit jobban éreztem magam. Ugyanis totálisan ki volt száradva a torkom.

Kinéztem a napsütötte hatalmas medencére, és egyből felforrt a vérem. Elvégre vakáció van. Sonic módra pattantam ki az ágyból, és gyorsan lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam. Felvettem a fekete - Arany csatos fürdőruhámat, a hajamat felkötöttem lófarokba kis alap sminket felvittem az arcomra a napszemüveget a fejem búbjára biggyeztettem, és tíz perc múlva már a medence mellett a napozó ágyon feküdtem kezemben egy frissítő koktéllal.

- Ez a vörös bor annyira finom -  Mondta Sidney a vörös színű folyadékot kortyolva.

- Inkább maradok a koktélnál. Egy jó darabig nem fogok inni bort -  Fintort színleltem, amire csak egy szemforgatást kaptam.

- Elmegyünk ebédelni? Éhen halok.

Már épp válaszolni akartam, amikor a telefonom megszólalt. Daniel az exem neve villogott a képernyőn.

- Az istenit... -  Motyogtam dühöngve.

- Mi a baj?  -  Sidney felült a napozó ágyon.

- Tudod annyira elegem van a pasikból néha, úgy érzem soha nem találom meg az igazit.

- Az ég szerelmére, Becky! Nézz körbe hol vagyunk isteni hely. Te meg egy gyönyörű, karcsú, csinos nő vagy. Amelyik pasi nem tudja értékelni, milyen különleges lány vagy, az meg sem érdemel téged.

Eggyetértőn bólogattam, ugyanis totálisan igaza van. Fiatal vagyok élvezni kell az életet.

- Gyere!  -  Kezét nyújtotta, amit el is fogadtam.

Gyorsan magamra kaptam a lenge, fehér tunikámat, a fejemen lévő napszemüveget lecsúsztattam a szememre, és elindultam Sidney után. A bár felé, a hotel előterében. Beléptünk a puccos bárba, intettem a pincér fiúnak. Kértem két pohár száraz pezsgőt. A kedvencemet! 

- Steven! a hölgyeknek lesz még egy champagne Don perignon. -  Hallottam meg egy férfi hangot a hátam mögül.

Ahogy megfordultam mozdulatlanná dermedtem. Megint az a férfi állt előttem. Lecsúsztatta a napszemüvegét az orrára, és újra végig mért, ugyanazzal a fagyos tekintettel, mint múlt éjjel. Amint megjelent a titokzatos férfi a pincér fiú minden figyelmét neki szentelte, mintha valami világ sztár lenne...

Feltűnt, már nem is egyszer, hogy az alkoholtól magabiztosabb leszek. Bátrabb, és ez most sem volt másképp.

- Miért van az a határozott megérzésem , hogy te követsz engem?  - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

Pár lépést közelebb lépett hozzám. Felemelte a karját, és lassan lehúzta szememről a napszemüveget, hogy a szemembe tudjon nézni.

- A megérzésed nem csalt Kedves, Becky -  felelte mélyen a szemembe nézve. - Hiszel a véletlenekben?  -  Suttogta, és gyengéden végig simított az arcomon .

Oly annyira zavarba jöttem, hogy egy szót sem bírtam kinyögni. Miért van ott mindig ahol én vagyok?  Honnan tudja a nevem?  És, miért mond, ilyen zavarba ejtő szavakat?  Merengésemből a pincér hangja rántott vissza. Felé fordultam, és elém tolt egy méreg drága pezsgőt. Zvarodottan húztam elő a pénztárcám, és épp fizetni akartam, amikor a pincér fiú visszautasította mondván már rendezve lett a számla. Nagyokat pislogva néztem, hogy mégis mi a franc történik körülöttem.

Mire a vállam felett hátra  pillantottam a titokzatos férfi köddé vált... Szememmel őt kerestem, de mindhiába egyszerűen kámfortá vált.

- Ki volt ez a férfi? -  Vigyorgott Sidney.

Vállat rántottam.

- Mégis honnan a francból kéne tudnom? 

- Igazából mindegy ingyen pia mindig jól jön -  Vigyorgott, majd felkapta a jéggel teli vödröt közepén a számomra megfizethetetlen pezsgővel, és elindult a medence felé.

Körbe néztem, majd elindultam utána. És több féle elmélet cikázott át az agyamon. Az első az az volt, hogy Egy perverz zaklatóval állok szemben. A második az, hogy egy gyilkos, aki ki akarja ontani az életem na, de ez korántsem passzol össze az elragadó képével. Inkább hasonlított egy alfára, aki mindig tudja, hogy mit akar, és meg is szerzi bármi áron. A kinézete alapján, amit láttam nem volt szegény, sőt dús gazdag lehetett a méreg drága ruháit megítélve.

Na, de már megint túl gondolok mindent. Biztos csak merő véletlenből futottunk össze. Meg amúgy is mit érdekel, ez engem? 

Megittuk az egész pezsgő tartalmát, és egy csomót napoztunk, mire feleszméltünk már beesteledett.

- Nem megyünk vacsorázni? -  Kérdeztem Sidneyt, aki szinte már elaludt a napozó ágyon.

- Menj csak én pihenek egy kicsit -  Válaszolta félálmosan.

Felmentem a szobánkba, és átöltöztem. Egy lenge fehér spagetti pántos ruhát választottam, egy szintén fehér rolytos papuccsal. Nem vittem túlzásba a kinézetem, úgy voltam vele úgyis csak kajálni megyek.

Az utcán már szürkület volt, és kellemes volt a levegő. A házak takarosak voltak a fákon lévő bokrok hullámoztak a kissé erős szellő miatt. Nagyot lélegeztem, és élveztem a vakációt. Az egyik utca sarkon megpillantottam egy török éttermet így gondolkodás nélkül oda mentem, mivel imádom a török kultúrát, kaját . Leültem egy tetszőleges aszthoz, és pár perc után már jóízűen fogyasztottam a vacsorámat.

Miután jóllaktam még egy kicsit borozgattam, és mivel már teljesen besötétedett elindultam a szálloda felé. Az utcák kihaltak voltak szinte alig volt pár ember, aki elhaladt mellettem. Bekanyarodtam egy egyirányú utcába, és rákellett jönnöm, hogy eltévedtem. Vissza akartam fordulni, de két oldalról ,két fekete terepjáró hajtott elém szinte megvakítva a reflektor fénnyel, és ez volt az utolsó emlékem, mielőtt elnyelt volna a sötétség.