Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

Figyelve Lenni .

A szálloda szobánk valami elképesztően gyönyörű volt. Minden bútordarabot arannyal díszítettek. És a fürdőkád valami csodaszép volt. Hófehér, és a lábtartója arannyal volt bevonva tényleg úgy éreztem magam, mintha egy kastélyban lettem volna.

- Éhes vagyok. Utoljára Londonban ettem utoljára. -  Nyafogott Sidney. -  Tényleg a városban, melyik étterembe menjünk vacsorázni?

- Csippkedd magad, és hamar a városban leszünk -  Mondtam. És feltúrtam a bőröndöm tartalmát.

Sajnos nem volt elég idő arra, hogy kicsípjem magam az estére, de azért megpróbáltam magamból embert faragni. Végül a választásom egy hosszú fekete -  Arany ruhára esett, amelynek a hátát fekete csipke szegte össze. Hozzá egy fekete strassz köves szandált választottam. Kiegészítőnek pedig egy fekete bőr táskát. Gyorsan még magamra kaptam az arany ékszereimet, és kihúztam a szemem fekete szemceruzával, valamint még halványan felvittem egy kis szempillaspirált.

- Indulhatunk?  - Sidney türelmetlenül méreget.

Az asztalról gyorsan felkaptam a rózsaszín ajak olajamat, és immár tükör nélkül rajzoltam körbe az ajkamat.

- Indulhatunk!  -  A hosszú, keskeny folyosóra léptem, és megvártam még Sidney bezárja a szóbankat.

- Melyik étterembe menjünk?  -  Kérdezte, Sidney mellettem haladva.

- Nekem mindegy -  Feleltem egy vállrántással.

Elindultunk az előcsarnokon át a kijárat felé. A sötét utcára érve egyből megcsapott az augusztusi nyári forróság. Hiába van este, még mindig dög meleg van. A keskeny, macskaköves utcasorokon dübörgött a zene, az élet. Minden tele volt fiatalokkal, szerelmespárokkal, kisgyermekes anyukákkal. Úgy látom itt éjjel kezd élni a város, de meg is értem napközben kibírhatatlan a hőség. Tíz perc kellemes gyaloglás után megérkeztünk olyan részlegre, ahol egymás mellett álltak az éttermek, gyorskajáldák, kávézók, bárok.

- Éhen halok -  Panaszkodott, Sidney.

- Nézd azt az étterem pont jó lesz nekünk -  Mutattam egy közelben lévő étteremre.

A luxer burr étterem elegáns hely volt. Hatalmas, és fényes. A mennyezetről hatalmas égőtestek lógtak lefelé, az asztalok gyönyörűen felvoltak díszítve mályva színű terítővel középen egy aranytálkában világított gyertyával. Az ablakon lévő függöny hullámzott az esti kellemes szellő miatt. Olyan hatást keltett ez az egész, mintha egy hajón utaztam volna. Könnyed, friss, elegáns volt, és imádtam. Sidneyel leültünk egy tetszőleges asztalhoz, és nem sokra rá egy kedves pincér fiú lépett oda hozzánk.

- Mit hozhatok hölgyeim?  -  A pincér fiú kedvesen mosolyogva köszöntött minket.

- Még nem döntöttük el, de egy száraz pezsgőt azt kérnénk -  Felelte, Sidney

- Rendben -  Mondta a pincér, és már le is lécelt.

Úgy éreztem magam, mintha valaki figyelne már, akkor éreztem, ezt a fura érzést, amikor kiléptünk a szállodából, és persze az sem segít, hogy ebben a ruhában kitűnök a tömegből, de lehet csak a paranoia... Már megint...

Körbenéztem, de senkit sem láttam, aki engem bámulna, de mégis határozottan úgy éreztem, hogy valaki folyamatosan figyel. Hamar félresöpörtem a gondolataimat, ugyanis megtaláltam a kedvenc grillezett sajtomat zöldség ágyon, amit annyira imádok. Fél óra múlva végre oda jött hozzánk a pincér és megrendeltük a kaját, amire még vagy negyven percet kell várni. Szuper...

- Kimegyek a mosdóba -  Felálltam az asztaltól. Félre toltam a széket, és elindultam valamerre.