Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

Mongobello .

Amikor magamhoz tértem már másnap reggel volt. Oldalra voltam fordulva teljesen összekuporodva. A nap forró sugarai beszűrődtek a hatalmas ablakon át. Teljesen a hátamra fordultam, és lassan felültem az ágyon. Körbe néztem a szobában, és megugrottam az ágyon, amikor megpillantottam az elrablómat az ágy mellett lévő fotelban ülni, közel az ágyhoz. Egy fekete baggy farmernadrág volt rajta, felsőtestét csupaszon hagyva, és a két karját a foteltámláján pihentette.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte - Sajnálom, hogy végig kellett nézned, de megérdemelte. Meglopta a családját, és gyerekeket bántott, saját magát ítélte halálra a tetteivel.

Egy szót sem szóltam . Lepillantottam magamra, és feltűnt, hogy teljesen átvagyok öltöztetve. Egy sötétkék hálóing volt rajtam, ami véleményem szerint nem túl sokat takart. Megfogtam a fekete selyem takarót, és magamra húztam.

- A bejáró nőm öltöztetett át, nem én.

- Mindent más csinál helyetted? - Felnéztem rá, egyenesen a szemébe, amivel, olyan átható tekintettel tud nézni, mintha lyukat ütne a mellkasomba, és teljesen belém látna.

- Tudod, ez csak a hatalom, és a vagyon velejárója.

- Akkor mond meg az egyik inasodnak, hogy hozza ide a mobilomat - Lehúztam magamról a takarót, és az ágy szélére ültem vele szemben.

- Látom sikerült magad kipihenni. Mindent vissza kapsz, amint itt lesz az ideje, de addig is, ha szükséged van valamire, szólj Billnek ő a rendelkezésedre áll. - Felállt, megigazította magán a nadrágját, és a tekintetem a felsőtestére vándorolt, egyenesen a hasán növekvő sötét szőrzetre, ami hosszú vonalban eltűnt a nadrágjában. - Most pedig készülődj el indulás előtt meg kell venni még pár cuccot.

- Elmegyünk mégis hová? - Kérdeztem ingerülten, majd kipattantam az ágyból - Ha csak nem Londonba, akkor felejtsd is el!

- Ez nem kérés volt, hanem utasítás.

- Na ide figyelj bazdmeg! Én nem egy kibaszott tárgy vagyok, amit ide - oda hurcolázhatsz, ha azt hiszed ettől beléd szeretek, akkor hatalmasat tévedsz! - Közelebb mentem hozzá, teljesen elpattant az agyam, és másodpercek elteltével hatalmasat csattant a kezem az arcán

- Fejezd ezt be! - Lefogta a két karom, és az ágyra lökött. Csuklón ragadott, és a fejem fölé szorította azokat . A bal térdét az alhasamra helyezte, ezzel szinte belepréselve a matracba. - Ha mégegyszer megütsz - Morogta. Az állkapcsa megfeszült, és a szeme villogott a dühtől.

- Mi lesz? Engem is megfogsz ölni?

- Mi felénk, ezt nevezik szeszélynek, egész biztos nem német vagy? - Közelebb hajolt az arcomhoz. A szája az enyémet súrolta, és egész biztos voltam benne, hogy megakart kóstolni. Ahogy szaggatott levegővétele forrón az arcomba csapódott, ahogyan rám nézett. Ahogy a bőrömhöz érő tenyere forrón tapadt a csuklómra.

- Mert annyi Angliai lányt ismersz?

- Jelenleg egy is bőven elég! - Mormogta, majd egy egyszerű mozdulattal leszállt rólam. - Jól megleszünk, csak egy kicsivel jobban oda kell figyelnem, amikor a közeledben vagyok. Bill elhozta a holmidat, meglepően sok cipőt hoztál egy két hetes nyaralásra. - Egy utolsó fenyegető pillantást vetettem felém, majd kiment a szobából maga mögött becsukva az ajtót.

Egy pár perc után a fürdőszobába mentem letusolni, kicsit rendbe tenni magam. A testem köré csavartam egy fehér törölközőt, és a szobába mentem. Az ágy szélén megpillantottam egy piros, hosszú ruhát, aminek a hát részét kereszt csattal díszítettek. Könnyű, elegáns, lenge ruha volt. Magamra kaptam, és a szobában lévő hatalmas tükör elé álltam. Megigazítottam a hajam, és felvettem még a fekete egybetalpú szandálomat, és lenyomtam a kilincset. Vonakodva, de átléptem az ajtóküszöbét, és elindultam jobbra. A folyosón szobalányok, és öltönyös fickók szállingóztak. Kedvesen mosolyogtak rám, mintha már várták volna az érkezésem. Pár perccel később már az udvaron találtam magam. Leültem a napozó ágyra, és gondolkodtam, és gondolkodtam. Vajon Sidney jelentette már az eltűnésem? Értesítette már a szüleimet? Vajon rám találnak? Erernyi hasonlót gondolat cikázott át az agyamon. Merengésemből a jól ismert brit akcentus szakított ki.

- Hagytam még mára egy kis elintézni valót, mielőtt Olaszországba utazunk, szeretném, ha te is elkisérnél.

- Megmondtam, hogy nem megyek sehová!

Tom mormogott valamit, az orra alatt németül, és így szólt :

-Az elmúlt napok sem mentek könnyedén, és te sem könnyíted meg a dolgomat úgyhogy fogadj szót, különben kénytelen leszek más módszerekre - Megfogta az alkarom, és egy egyszerű mozdulattal felrántott, mintha semmi súlyom nem lenne.

Kezével intett egy férfi felé, aki odasétált a kocsihoz, és kinyitotta előttem az ajtót. Beszálltam a hátsóülésre Tom mellé, aki az állát dörzsölve vitatkozott valakivel a mobilján. Nem értettem miről beszél, mivel a beszélgetés németül zajlott. Pár perccel később letette a telefont. Felém fordult, és végig simított az arcomon.

- Hallottál már Etna? , sokan úgy ismerik a Mongobello. A '' gyönyörű hegy ''. A legenda szerint Zeusz ott rejtette el Tüphónt, a százfejű szörnyet, aki azóta próbál kitörni.

- Vagyis Tüphón nem szeretett Zeuszba 365 nap alatt igazam van? - Mondtam félmosollyal az arcomon.

- Zeusz mindig mindent elér. Azt hiszed majd egy nő kifog rajta? - Közelebb húzódott hozzám az ülésen, és a fülemhez hajolt. Tüphón Zeusz lába előtt fog heverni - mormogta, és mielőtt elhúzódott volna, a fülem mögé lehelt egy apró csókot.