Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

A Sors Is Így Akarta .

Szürkület volt odakint. A fákon a levelek hullámoztak az erőteljes szél miatt, ami pár órája még enyhén fújt. A levegő kellemes, bársonyos, és végigfut a gerincemen a hideg, amint az erkélyre sétálok, és megpillantom Tom - ot, ahogy a kocsija mellett áll, és azzal a fagyos tekintetével végigmér, mintha belém látna, és egy hatalmas lyukat ütne a mellkasomba. Összerezzenek, és kisétálok a sötét, gyérfényben uralkodó folyosóra. Az ablakok nyitva vannak, van amelyik csak bukóra van nyitva mégis beáramlik a kellemesen fújó szél. Úgy érzékelem vihar közeledik, mivel az ég felettünk acélkék, felhős. Végig vonulok a folyosón egészen a hatalmas halon át az udvarig .

Megtorpanok a ledvilagítással díszített pálmafa mellett, és mély lélegzetet veszek mielőtt elindulok Tom felé. A hosszú smaragdzöld ruhám a hátam mögött libben, ahogy apró léptekkel haladok felé a medencetől nedves talajon. A lábamat semmi sem fedi mezítláb vonulok végig, és mindenegyes lépésnél a talpamon érzékelem a homokszemcséket, amik rátapadnak a bőrömre.

- Add vissza a gépem, és a mobilomat most! - Megállok Tom - mal szemben. - És valami rendes kaját.

Tom felemeli a fejét, és rám néz. Egyenesen a szemembe. Hátrahökölök reflexszerűen, amikor kinyújtsa felém a karját, és felemeli, majd megállapododik hosszú ujjai az arcvonalamnál, és vissza simítja a fülem mögé egy kóca hajtincsem.

- Nincs még itt az ideje - Mormogja, és oldalra dönti a fejét, és hunyorogva méreget, mintha belém akarna látni.

- Azt ígérted, hogy nem fogsz velem rabként bánni.

- És be is tartom, amit ígértem. - A kezében lévő mobilját kinyújtsa felém. - Vedd csak el, hívd fel a szüleidet, és tudasd velük, hogy jól vagy.

Döbbenet ül ki az arcomra, íves szemöldököm szinte meg - meg remeg, és zavarodottan pislogok néhányat.

- Komolyan beszélsz?

Tom bólint.

Vonakodva bár elfogadom a kezében tartott mobiltelefont, és pár méterrel arrébb megyek, majd bepötyögöm anyám számát, és a fülemhez emelem a készüléket. Pár perc csengés után végre meghallom édesanyám jól ismert, édesen csilingelő , bájos hangját.

Mielőtt megszólalnék Tom alkaron ragad, és maga felé fordít.

- A történtekről nem beszélhetsz senkinek! Ha mégis megteszed a családod életével játszol - Dörmögi komoly tekintettel. Az arca érzelemmentes, és a szemében megmagyarázhatatlan vadságot észlelek, mint egy vadállaté, aki bármire képes a prédája megtartása érdekében.

Aprót bólintok, és végre megszólalok.

- Anya - Lehelem cérnavékony hangon, és próbálom visszanyelni a feltörekvő zokogást.

- Becky kincsem te vagy az?

- Igen... De ne aggódj anya jól vagyok - Hüvelykujjammal letörlöm a szememből kicsorduló krokodil méretű könnycseppet.

- Hol vagy most? Mi történt veled? Mikor jössz haza? - Bombázott kérdésevel anya, amire őszintén én magam sem tudtam a választ.

A torkomban akadtak a szavak. A levegő szinte beleszorult a tüdőmbe, és alig akart onnan kipréselődni.

- Becky itt vagy még?

- Mennem kell anya, később beszélünk - Bontom a vonalat, mielőtt anyám válaszolhatott volna.

Tom felé fordulok könnyfátyolos tekintettel, és visszanyújtom neki a mobilját.

- Köszönöm... - Suttogom, és épp elsétálnék, amikor Tom visszaránt.

- Pár óra múlva találkozunk. A szobádban már kikészítették a vacsorához a ruhádat, és minden mást is, ha bármi másra szükséged lenne szólj Billnek ő a rendelkezésedre áll.

Lepillantok a kezére, ami görcsösen a csuklóm köré van záródva, és amikor feleszmél, hogy még mindig a csuklóm szorongatja egy torokköszürölés kíséretében elenged.

Egy utolsó pillantást vet felém, és sarkonfordul . Nézem a távolodó alakját, és kezdek megnyugodi.

Vagy talán...

csak beletörödni az adott helyzetbe. Mondhatnám azt, hogy a sors hozta össze, ezt a feletébb abszurd történést, de ez korántsem így van , hisz maga Tom az, akinek a sorsom a kezében van. Ő tőle függ a jövőm, az életem.

Komolyan gondolta azt, hogy egy teljes évet vele kell töltenem? Fogalmam sincs...

Ennyire kegyetlen lenne?

Ennyire szívtelen?

Merengésemből egy hideg vízcsepp zökentett ki, ami az arcomra hullott. Felemelem a mutatóujjam, és letörlöm a vízcseppet a bőrömről. Felpillantok az égre, és hatalmas cseppekben hullik az eső. Felemelem a karom a fejem fölé, és berohanok a polyva alá.