Álmomban láttalak - Tom Kaulitz.

Szemtől Szembe .

A kőből faragott oszlop mellett, amelyet gyönyörű égőtestek világítottak meg volt egy ajtó így hát arra felé indultam el. Bementem, de az egy takarítószertár volt így hát megfordultam, de valakinek kemény mellkasának ütköztem. Fájdalmas arckifejezéssel dörzsöltem homlokomat így akartam tompítani a fejemben lüktető fájdalmat, és lassan az előttem álló alakra vezettem tekintetemet. Egy magas, jóképű férfival találtam szemben magam. Jéghideg mogyoró barna szempárjával szinte áthatolt rajtam. Meg sem bírtam moccani mozdulatlanul álltunk egymással szemben. Ahogy a férfi pislogás nélkül képes volt nézni félelem lett úrrá rajtam. Szinte földbe gyökerezett a lábam.

- Eltévedtél? - Szólalt meg angolul, ami nem kicsit lepett meg. Igaz tömény Brit akcentussal, de elég érthető volt mit is mondott. - Ha elmondod mit keresel segítek megtalálni.

Hatalmas tenyerét a hátamra simította közel a lapockámhoz, majd elvezetett az ajtóig, amin bejöttem. A libabőr végig cikázott a testemen, amint megéreztem forró, puha érintését a fedetlen bőrömön, és szinte azonnal elfelejtettem, miért is jöttem el az asztaltól. Sietősen siettem vissza az aszalthoz, ahol már Sidney javában vacsorázott. Leültem a székre, megragadtam a pezsgőspoharat, és egy húzással kiürítettem a pohár tartalmát.

- Mi van veled? - Szólalt meg, Sidey felvont szemöldökkel.

- Csak meg szomjaztam válaszoltam kissé fancsali képpel, ugyanis a pezsgőtől mindig megszédülök, és furán érzem magam tőle, és ez most sem volt másképp.

- Valami történt esetleg a mosdóban? Kérdezte. Majd a villán lévő grillezett csirkemellet bekapta.

Sidney szavai hallatán ideges lettem. Körbenéztem, és az idegen férfit kerestem. Úgy remegett a kezem, mint a galagonya levél nem lett volna nehéz kiszúrni, ugyanis hasonló színekben öltözött fel, mint én. Fekete baggy farmernadrágot viselt egy szintén fekete méreg drága pólóval. A fejére pedig egy egyszerű fekete fejpánt volt kötve. Igaz pár másodperig láttam a férfit, mégis tisztán emlékszem erre a látványra.

- Hahó, Becky! - Sidney rántott vissza a bámulásomból. - Jól vagy? Idegesnek tűnsz.

Észre se vettem, hogy már elém van tálalva az étel. Lassan remegő kezembe emeltem a villát, és a salátába szúrtam, amit aztán a számba tuszkoltam.

- Persze jól vagyok...

Jóízűen elfogyasztottuk a vacsoránkat, közben beszélgettünk, borozgattunk. Jól esett a távollét. Távol a zűrzavartól, az ex pasiktól, a gondoktól, terhektől. Hosszú idő után újra felszabadultnak éreztem magam, de lehet a jó néhány pezsgő, és bor is rá tett a jókedvemre.

- Hú... Jól el szaladt az idő már elmúlt éjfél - Pillantott Sidney a karórájára. - Ideje vissza menni a szállodába. Na és nekem, ekkor esett le, hogy én még nem is pisiltem.

- Elmegyek mosdóba, és utána indulhatunk- Felálltam, és a közelünkben lévő pincérhez siettem, ugyanis most úgy gondoltam jobb ultimátumot kérni. Kedvesen meg mutatta merre kell mennem, és én elindultam arra az irányba.

Éjfél után még többen lettek az étteremben szinte alig fértünk el. Sikeresen átverekedtem magam a tömegen, és megálltam az egyik oszlop mellett, ugyanis megint rám tört az a fura érzés, mintha figyelne valaki... Végig cikázott a tekintetem a tömegen. Az emeleten a Vip részlegen a korlátnál megpillantottam, azt a fura férfit... És engem nézett, azzal a fagyos tekintetével, amivel az emberre a frászt tudja hozni. Érzelem mentes arccal mért végig a bokámtól a fejem tetejéig. Azt mondhatnám, hogy átlagos férfi, de ez korántsem így van. Van benne valami....valami megmagyarázhatatlan. A haja fekete parketta fonatú volt, az arca jól ápolt a szája enyhén duzzadt, amiben egy fekete piercing is fénylett. A tekintete hideg, átható volt, mint valami vadállaté, aki épp támadásra kész. Jobban szemügyre vettem, és csak, akkor vettem észre, hogy valójában milyen magas. Kitűnt a körülötte állók közül. Végül elkaptam tekintetem, és a mosdóba siettem. Miután elvégeztem a dolgomat vissza akartam menni Sidneyhez, de valaki meglökött, és mielőtt a földre zuhantam volna valaki elkapott.

- Jól vagy? Nem esett bajod? - Kérdezte a férfi, aki a semmiből bukkant elő. Úgy tartott a karomnál fogva minta semmi súlyom nem lenne.

Összeszedtem magam. Legalább is a bennem lévő alkohol bátorrá tett, és megszólaltam :

- Egész este engem bámultál ugye? - Kérdeztem ridegen. Próbáltam határozottnak tűnni.

A férfi elmosolyodott, és úgy nézett rám, mint, aki nem nem hiszi el, hogy itt vagyok. Létezem.

- Az éttermet néztem - Válaszolta. - Néztem mennyire elégedettek a vendégek, és kerestem a nőket, akik segítségre szorulnak, mint például te .

- Értem. Köszönöm, és kellemes estét kívánok - Hátat fordítottam, és, amikor már nem volt a körzetemben megkönnyebbülve fellélegeztem.

- A következő találkozásig Becky - Hallottam a hátam mögött. És mire megfordultam már csak a rengetek embert láttam a férfi viszont eltűnt. Honnan tudja a nevem? Esetleg hallotta, amikor Sidneyel beszélgettem? Nem lehetett olyan közel, azt mindenbizonnyal láttam volna.

- Becky minden rendben? - Ilyedten ugrottam meg, amikor Sidney megfogta a vállam. - Már elég későre jár szerintem most már menjünk vissza a szállodába rendben? - Kérdezte, én pedig bódultan bólintottam egy aprót.