-Oh és emlékszel mikor felgyújtottad majdnem a konyhát?-kérdezte Emerald egy hatalmas nevetés kíséretében. -De nem gyulladt fel!-javítottam ki azonnal. -De közel volt!-egy könnycsepp hullott ki a szeme sarkából a nevetés hatására. Imádtam. Mindig is imádtam a nevetését. Egy barom voltam mert elengedtem. -Nem.-ellenkeztem továbbra is. -Ne csináld már! Ha én nem érzem meg a füst szagot... -A füst szag még nem égés! -A konyharuhán egy tátongó lyuk volt. -Na jó, lehet majdnem. De hidd el hogy ura voltam a helyzetnek.-nevetett ahogy egy újabb falatot evett a hamburgerből. Én pedig egy falat sültkrumplit emeltem a számba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Régi szép idők.-a szemeink újra találkoztak. Az este folyamán talán már túl sokszor is akadt össze. És Emerald egyetlen egyszer sem szakította meg a szemezést. -Várj egy percet.-álltam fel egy mosollyal majd a pulthoz sétáltam.-Elnézést, kérhetnék egy alkoholos filcet? -Persze.-adta a kezembe az asztalunkhoz tartozó pincérnő.-Tessék, kedvesem. -Nagyon kedves, köszönöm.-sétáltam vissza az asztalunkhoz. -Ez minek?-nevetett Emerald. Én nem válaszoltam csak felírtam a nevem a falra. Újra.-Te mit csinálsz?-a tollat az asztal közepére raktam. -Felírtam a nevem. -De miért?-nevetett. -Tudom hogy azt ígértem a barátodként leszek melletted. De... -De...? -De én nem ígérem hogy nem fogok azon agyalni, bárcsak az enyém lennél újra.-pirosodni kezdett az arca.-Mert...én újra esélyt szeretnék tőled. -Andy.... -A barátod leszek Emerald. De...ha egyszer is úgy érzed hogy adnál nekem egy újabb esélyt...akkor tudod mit kell tenned.-bárcsak most megfogná ezt a tollat és felírná mellém a nevét. Bárcsak. -A barátom akarsz lenni, mikor arra vársz majd minden pillanatban mikor csókollak meg? -Valami olyasmi.-mondtam magabiztosan. -Andy... -Te benned tényleg nem fordultak meg ilyen gondolatok miután most újra találkoztunk? Hogy bárcsak újra együtt lennénk? -Ha megis fordult azonnal elfelejtettem.-válaszolta.-Mi Andy már megpróbáltuk és belebuktunk. -Mégegyszer nem engedném. -Andy.... -Miért vagy ilyen meseszép? Teljesen elveszed az eszem.-valóban így gondoltam. Nála csodásabb nőt a világon se találnék. -Te bolond vagy.-rázta meg a fejét. Az esténk a vallomásom után gyorsan véget ért. Megkért Emerald vigyem haza és én nem akartam erőltetni semmire se. Időt akartam neki adni. Időt hogy talán újra nekem adja a szívét. De mi az istent tegyek ha nem tudok távol maradni tőle? -Andy?-pillantott meg a kocsifelhajtóján reggel Emerald. -Szia.-köszöntem neki egy mosollyal. -Te mit...?-sétált felém. -Elviszlek munkába. -Engem?-lepődött meg. -Miért? Lakik itt más is?-néztem végig a házon. -N-nem. Vagyis nagyon remélem hogy nem.-elnevettük magunkat. De a kérdést láttam az arcán. -Engedd hogy elvigyelek. Rendben? -Most a barátomként vagy jelen vagy... -Majd eldöntöd te.-nyitottam ki neki az ajtót. Hezitált de beült. Én pedig sietve ültem be a kormány mögé. -Azt hittem te már a cégnél vagy. Mindig olyan kora reggel mentél most meg... -Megállunk egy kávéért menet közben?-tereltem el a megjegyzésről a gondolatmenetét. A telefonom kezdett el csörögni amit kihangosítva fel is vettem.-Igen Lola? -Mr. Barber! Mr. Xiha nemrég hívott felháborodva miszerint maga a reggeli időpontját áthelyezte. -Valóban. Sőt...ha kérhetem Lola minden reggelem szabadítsd fel kérlek. Legkésőbb kilenc órától fogadok ügyfeleket az irodámba. -M-megkérdezhetem a döntésének az okát uram? Mert a hétre mindennap... -Egyszerű Lola. Van fontosabb feladatom. Aki ezt nem érti meg, sajnálom. -És mit kezdjek Mr. Xihaval? -Emailben tájékoztattam este hogy mikor lenne alkalmas nekem. Ha nem felel meg neki keress egy másik időpontot. De a reggeleim mindenképp maradjanak szabadon. Illetve...este hat után se akarok ügyfeleket a naptáramba. -De uram.... -Leteszem Lola, majd lassan megyek.-nyomtam ki a telefont ahogy bekanyarodtam a drive részére a kávézónak.-A szokásosat kéred? -Ugye...nem miattam borítod fel a szokásaid? -Mi? -Az hogy reggel nem fogadsz ügyfelet. Ugye nem miattam csinálod?-nem válaszoltam.-Andy...ez... -Régen ez volt az egyik legnagyobb hibám. Korán elmentem késő este értem haza és nem volt időm rád. Ezt nem csinálhatom tovább ha valóban újra elakarom érni hogy belémszeress. Időt akarok veled tölteni, és nem csak perceket Emmie. Minden reggel felakarlak venni, elvinni a munkahelyedre és érted menni ha végzel hogy hazavigyelek. Ebből pedig már nem engedek. -Miért....miért most teszed ezt...mikor éveid voltak erre?-kérdezte pont úgy mintha egy gombóc ült volna a torkán. -Mert akkor még nem tudtam milyen az élet nélküled. Azt gondoltam ha egyszer megszereztelek akkor nem veszíthetlek el. De tévedtem. Elvesztettelek mert nem figyeltem rád eléggé. Mert nem voltam rendes férjed. Szörnyű nélküled. És...ez az érzés azóta csak erősödött amióta újra találkoztunk. Arról nem beszélve hogy mikor megtudtam hogy...randizol...majd elvesztettem az eszem. -Andy.... -Karamellás kávét kérsz igaz?-kérdeztem egy mosollyal. Nem akartam hallani ahogy azt mondja számunkra nincs esély. Vagy azt hogy mi már egyszer ezt megpróbáltuk. Küzdeni akarok érte és ebből nem engedek. Minden hibámat ki akarom javítani és jobb ember lenni Emmie számára. És talán egy nap....a férfi akit újra a férjének szólít.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
