Feldúlt hogy itt járt Andy. Nem számítottam rá ennyi idő után hogy csak így megjelenik újra az ajtómba, illetve az életembe. Mégis ez a feldúltság egyrészről megkönnyebbülést is rejtett maga mögött. Gondoltam rá néha. Vajon jól van? Egészséges? Jól halad a cégével? Ugye nem hajszolja túl magát? Eszik rendesen? Vajon...talált valakit maga mellé? Ezer meg ezer kérdés amikre maximum Chloetól kaptam ,,talán" válaszokat. Fura hogy ennyire a szívemen viselem még mindig őt mikor az elválásunk egy cseppet sem volt békés. Valójában biztos vagyok benne hogy hidegzuhanyként érte az mikor a válási papírokat az orra alá dugtam.
Itt ülök a kanapén és figyelem a férjem ahogy órák óta a gépét nyomkodja.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ha véletlen abba is hagyja akkor a telefonját veszi a kezébe. Őszintén megfordult a fejembe hogy viszonya van mással. De miután meghoztam a döntést a jövőnkkel kapcsolatban innentől kezdve feleslegesen idegesíteném magam ilyen gondolatokkal. A borítékra nézek ami a dohányzóasztalon pihen. Tudom mit rejt. És itt az ideje hogy ezt átadjam neki. Mégis ideges vagyok mert nagyon jól tudom ez milyen hatással lesz az életünkre. Felállok ahogy hozzásétálok és a borítékot az asztalára helyezem közvetlen elé. Felemeli a fejét a telefonból kérdően. -Kérlek töltsd ki.-mondom és otthagyom. Nem hiszem hogy jobban el kellene neki magyaráznom a tartalmát. A hálószobába lefekvéshez készülődök mikor hatalmas erővel vágódik ki az ajtó a helyéről. Andy feldúlt tekintete és a boríték a kezében szemmel láthatólag célt ért. -Mi a franc ez?-kérdezi. -Az aminek látszik.-válaszolom ahogy leveszem az ágyról a takarót. -Mi a franc? Te el akarsz válni?!-kiabálja hozzám a szavakat. -Nem nyilvánvaló? -Emerald! -Mi van?!-kiabálok vissza.-Mi...mi már jó ideje nem működünk Andy. Ezt te is tudod. -Azt hiszed el fogok válni tőled?! Azt hiszed hagyom majd hogy elhagyj?! -Ne csináld.-remeg az alsó ajkam azonnal meg.-Ne...nehezítsd ezt meg kérlek. -Emmie... -Mi....rég nem vagyunk boldogok Andy. Mi...rég nem ugyanazért a dologért küzdünk. -Már megint a családalapítással jössz? Ez az ok ami miatt elválnál tőlem?! Ha ennyire kurvára zavar akkor csináljuk! Most akarod?-ekkor döbbentem csak mégjobban rá hogy neki ez az egész családalapítás egyáltalán nem az életének a terve jelen pillanatban. Csak azért képes lenne dolgozni a családon hogy ne veszítsen el. De ez nem normális. Ez nem helyes. Hisz...mi lesz ha sikerül? Mi lesz ha teherbe esek és nem számíthatok rá? Mi lesz ha annak ellenére hogy a gyermeknek lesz apja én mégis egyedül fogom felnevelni? Nem...én nem kockáztathatok. -Nem akarom.-mondom ahogy befekszem az ágyba. De persze ő azonnal az ágy mellé áll és válaszokat vár.-Akkor mond el mi a picsáért akarsz elválni tőlem? Nem adok meg neked mindent? Nincs jó életed? -Hagyjuk.-fordultam háttal neki de a szavai továbbra is mélyeket döftek a szívembe. -Ne hagyjuk Emerald! Vagy....esetleg más farok elégít ki téged? Ezzel akarod elérni hogy hozzá mehess? -Mi?-ülök fel ahogy szembenéztem vele. -Hallottad nem? Megcsalsz engem? Van valami más pasi? -T-te idióta vagy. -Mond el a kurva életbe! -Nekem kicsit sincs magyarázkodni való okom ellentétbe veled! Hisz te élsz kapcsolatot a telefonoddal és a számítógépeddel! -Ez nem igaz. -Szerinted....múltkor nem láttam hogy nézett rád az asszisztensnőd? Kicsit sem lepne meg ha már az asztalodat végigdugtátok volna!-vágtam hozzá. -Alexandra? Ugyan már! -Valóban? Női parfümtől bűzlik a kibaszott zakód Andy már második alkalommal! Ki az aki félredug ebbe a házasságba? Mert elhiheted hogy nem én. Úgyhogy ha kérhetem hagyj békén a kurva életbe és írd alá azt a kibaszott papírt. -Nem!-mondta határozottan. És most hosszú idő után láttam ezt a határozottságot a szemeiben. Pont azt a határozottságot ami miatt képtelen voltam neki nemet mondani az első randevúnkra. Mert tisztán és határozottan elém állt és azt mondta nem érdekli ha ezerszer el is utasítom ő akkor is meg fogja kérdezni ezeregyszer azt hogy elmegyek-e randizni vele. Mert ő egy valamit akar. Mégpedig engem. És én abban a pillanatban megéreztem a pillangókat a gyomromban. De ezek a pillangók az évek alatt mélyen elbújtak és nem tudom képes lennék-e újra érezni őket ha Andyről van szó. Szó sincs arról hogy már ne szeretném. Szeretem. Borzasztóan szeretem. De az életünket nem. Neki olyan nő való aki hajlandó elfogadni a tényt hogy Andy mellett a család fogalma egy álom, ahogy az is hogy szerelmét kimutassa. Nem mondom hogy nem szeret. Mert tudom hogy nem harcolna a válásunk ellen ennyire mint most. De....de mégis...hogy tudnék lemondani arról az álmomról amit fiatalkorom óta dédelgetek? Képtelen lennék rá. -Kérlek....kérlek írd alá.-ezzel pedig lezártam a témát. Bebújtam az ágyba és könnyekkel a szemembe lehunytam a szemem. Nem aludtam....de nem akartam tovább firtatni a témát. El kellett fogadnom hogy a mi jövőnk most már nem egy utakon jár. Én pedig követni akarom az utat amiről mindig is álmodtam. Még ha ezt Andy nélkül is kell megtennem.
De mindez a múlt. Nem értem miért agyalok még mindig rajta. Az életemre kellene koncentrálnom amit végre sikeresen egyenesbe vágtam. Elköltöztem a nagyvárosból egy kisebb de nyugodtabb környékre. Van egy munkahelyem ahol a kollégákat imádom ezzel együtt a munkámat is. És....végre megismertem valakit aki talán végre megadja mindazt nekem amire eddig vágytam. De mégis....most Andy Barber jár a gondolataimba. Újra és újra.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
